III.Fejezet

Immár több mint 4 hónapja éljük az új életünket, és azaz igazság, hogy ez az állapot részemről elég közel van a boldogsághoz. Leszámítva azt, hogy Harryt még mindig nők tömkelege akarja a magáénak tudni, többé-kevésbé az enyém. Na jó, inkább kevésbé. Együtt lakunk, kaptunk is emiatt hideget, meleget a sajtóban, ami engem nagyon megviselt, mert minden ocsmány kitalált sztori, amit az újságírók kreáltak, egy álmomat írta le. Hogy mi mint egy pár élünk együtt, hatalmas szerelemben, hogy titkos randevúkon veszünk részt, hogy már a házasságon törjük a fejünket és így tovább.
Mr. Szívdöglesztőről mindez lepereg.  Úgy viselkedik, mintha nem érdekelné a dolog. Teljes nyugalommal karolja át a vállamat egy tévéinterjú alkalmával, szinte mindig mellém ül, bárhol is vagyunk, simán beleeszik a tányéromba, ahogy otthon, de a legcikibb, amikor abszolút természetességgel adogat falatokat a számba. Mikor a kis lakásunkban, kettesben vagyunk, akkor szinte dorombolok ezekért a dolgokért, de ha mások is látnak, akkor igyekeznék fenntartani a látszatot. Te barom!!! Ez nem a látszat. Azt hiszem elment az eszem. Hisz nem az a látszat, hogy csak jóbarátok vagyunk, akik együtt laknak, és ebből kifolyólag úgy viselkedünk, mint egy öreg házaspár, hanem ez az igazság, és csak az én titkos álmom, hogy valóra váljon a sok rágalom.

Persze van változás. Mióta kettesben élünk, rengeteget beszélgettünk, most már tényleg nincsenek titkaink egymás előtt ( na jó, leszámítva azt az egyet, hogy elfelejtettem megemlíteni neki, hogy halálosan szerelmes vagyok belé…) még azt is tudom, hogy gyerekkorában megkínozott egy békát. Cigit dugott a szájába, és hagyta, hogy szerencsétlen állat addig szívja be a füstöt, amíg szét nem pukkadt. De nagyon megbánta, és máig lelkiismeret furdalása van miatta. Én is elmeséltem, hogy 7 évesen becsaltam az unokatestvéremet a gardróbba és egy nyalókáért rávettem, hogy húzza le a bugyiját. Na ezen Harry megszakadt a röhögéstől. – Látod, nagyon sok mindenben hasonlítunk, de ebben tuti nem! Mert kiskoromban én kaptam nyalókát a lányoktól, hogy toljam le a nadrágomat. - Ezen persze én is hatalmasat nevettem, és közben azon gondolkoztam, mit adnék érte, ha megtenné. Rájöttem, hogy igazából akár a fél lábamat.