IX.Fejezet

Mivel kialudtuk magunkat az első két napban, a harmadik este végre nekiindultunk, és bemerészkedtünk a faluba, ahol reméltük, hogy senki nem ismer fel minket. Harry egy színes kendővel kötötte be a haját és szemüveget vett fel, én baseball sapkát húztam mélyen a fejembe. A kis falu úgy két és fél kilométerre volt a szállodától, és egy igazi trópusi gyöngyszem. Színes fényfüzérekkel kivilágított utcák, hangulatos tengerparti bárok, haléttermek, zenészek minden sarkon, és kellemes tengeri szellő által átjárt teraszok. Körbesétáltunk, Mr. Szívdöglesztő vett két kagylóláncot Gemmának és Annenek, és egy szerencsétlen lelakkozott rákot az apjának. Ez utóbbit nem tudtam értékelni.  Aztán lesétáltunk a partra, el a falu végéig, ahová a turisták már nem nagyon mennek, beültünk egy étterembe és megvacsoráztunk. Közben a pincér kábé 20 percenként hozott újabb és újabb koktélokat, hogy még ezt kóstoljuk meg, mert ez a legjobb. Tényleg isteni finom volt mind. A friss, trópusi gyümölcsök aromája szinte kirobbanó ízt adott a remekül összeállított alkotásokhoz. Meg is ittunk vagy ötöt fejenként. Otthon sörözni szoktunk, és nem számítottunk rá, hogy az édes, jeges koktélok sokkal alattomosabbak, mint amilyennek látszanak. Még az a szerencse, hogy itt senkit nem érdekelt, hogy Harry még csak 17 éves, és egyáltalán nem ihatna, csak málnaszörpöt. Mire megettük a desszertet, annyira cukin spicces lett, hogy újabb okot találtam rá, amiért jobban szerethetem. Részegen is nagy forma a srác. Felszabadultabb lett, nem volt benne a gátlás, ami egyébként annyira szexi, hogy mindig úgy érzed, visszafogja magát, hogy valamit elfojt, egy zabolázhatatlan erőt. Most nem volt semmi elfojtás, felállt, engem is felrángatott, és felkértük a helyi lányokat, akik a korlát mellett támaszkodva hallgatták a zenét. Hála az égnek, őket nem érdekli a civilizációs átok, nem neteznek, tévéznek, hanem itt hallgatják élőben a zenét, és fogalmuk sincs mi az a One Direction. Ebből kifolyólag óriásit táncoltunk, mi, a két falábú, és megittunk még vagy három koktélt, amibe érzésem szerint a mixer egyre több alkoholt kevert.                                                                           
Minden esetre Harry szépen elázott, és hajnali kettőkor, amikor elpakoltak a zenészek, alig tudtam rávenni, hogy induljunk haza.
Az út odafelé egy kellemes kis sétának tűnt, de így, éjjel, a tök sötétben, kifáradva, elázva már megerőltetőbb volt. Körülbelül félúton járhattunk, amikor közölte:
- Én innen egy tapodtat sem megyek tovább, ha nem hozol nekem egy Pina Coladat.
- Honnan a retekből hozzak neked egy Pina Coladat, amikor félúton vagyunk hazafelé a tengerparton és éjjel fél három elmúlt?
- Nem érdekel… - biggyesztette le az ajkát – te mindig, mindent meg tudsz oldani. – ezzel a lendülettel elterült a homokban és úgy tűnt, tényleg ott akarja megvárni, amíg kerítek ő királyi fenségének egy italt a semmiből.

- Ne hülyéskedj már, kérlek! Ne feküdj le, mert még képes vagy elaludni nekem, itt a parton, és én nem bírlak hazacipelni. Ráadásul részeg vagy. Harry! Kérlek kelj fel! – lehajoltam, és a két karjánál fogva megpróbáltam legalább felültetni, hátha akkor nem alszik be egy szempillantás alatt. - Nem vagyok részeg. Teljesen józan vagyok, mondta, de a hangján azért hallottam, hogy ez nem fedi a valóságot. – Ne húzzál. Feküdj ide, olyan gyönyörű az ég. Nézd! Millió csillag. Otthon soha nem látsz ilyet. – nem tudtam a csillagokra figyelni, mert lelki szemeim előtt megjelent egy kép, ahogy a lábánál fogva húzom a homokban a maradék egy kilométeren, vagy reggelig virrasztok , amíg kialussza magát. Nem adtam fel, próbáltam a vállánál fogva felemelni. Egyszercsak , egyetlen mozdulattal felnyúlt, ő fogta át a vállamat, és erőfölényét kihasználva lerántott maga mellé a homokba. Lezuttyantam, félig rá, félig egy fűcsomóra. Hanyatt dőltem, és megadtam magam. Felnéztem, és a leggyönyörűbb látvány tárult elém, amit valaha láttam. Tényleg annyi csillag volt az égen, amit Európában el sem tudunk képzelni. Mintha itt más ég borult volna fölénk, mint otthon. A fényszennyezés elzárja előlünk a csillagokat. De itt, a nagyvárosoktól távol, százezernyi csillag szikrázott a fejünk felett. Hatalmasat sóhajtottam, a karom a fejem alá tettem, és ellazultam.
- Ez tényleg meseszép. Soha nem láttam még ilyen csodálatosat.  – Ugye? – kúszott be a képbe Harry feje, ahogy fölém hajolt, és félig részegen imbolyogva próbálta megtartani az egyensúlyát a könyökén támaszkodva. –Igen. Gyönyörű. –válaszoltam, de igazából már nem az égre gondoltam, hanem rá. A szemei úgy csillogtak, hogy mellettük elhalványult az összes csillag fénye, hófehér fogsora világított a holdfényben, a haja, amiről már rég leesett a kendő, csigákba gyűrődve rugózott az arca körül, és olyan fájdalmasan szép volt az egész pasi, hogy elszorult a torkom. Az ajkát néztem, ahogy megnyalta   az alsót, aztán beharapta, és úgy tartotta, míg a felső ajka hívogatóan csillogott. Nagy nehezen felnéztem a szemébe, és rögtön benn is tartottam az épp jókor vett levegőt, mert a tekintete megváltozott. Szenvedélyt láttam benne, vágyat és elragadtatást. A tekintete tiszta volt, és a számat nézte, miközben a sajátját harapdálta . Végem volt. Teljesen. Nem mertem nyelni, pislogni, szólni meg pláne. A légzésem zihálásba csapott át, mert ez olyan egyértelmű helyzet volt, ahol nincs vacillálás, amit nem lehet félreérteni. 

A keze felemelkedett és a nyakamra kulcsolódott. Rásimult, és enyhén megszorította, hogy el ne mozdítsam a fejem. Az arca egyre közelebb került az enyémhez, és közben le nem vette a szemét a számról. A pulzusom elérte a 200-as tempót, innen nincs tovább, vagy megcsókol végre, vagy elájulok. Vagy mindkettő bekövetkezik, és csak remélhetem, hogy nem fordított sorrendben, mert az hatalmas szívás lenne.

Már nem láttam az ajkát, mert olyan közel volt, hogy az orrunk majdnem összeért. Ő is felnézett végre. A zöld szemek szinte izzottak, félig leeresztett szempilláinak függönye alól. A lehelete ért el először. Trópusi gyümölcsök illata és a jellegzetes Harryszag, amit annyira imádok.
Már minden izmom megfeszült, annyira szerettem volna én is felé mozdulni, és áthidalni azt a néhány centimétert , ami elválasztott tőle, de vasmarokkal tartott, és be kell valljam, igazából élveztem ezt a kiszolgáltatottságot, és azt is, hogy ő az, aki megteszi, aki megcsókol, anélkül, hogy én bármit tennék érte. Az utolsó pillanatban lehunyta a szemét, és az ajka olyan lágyan ért az enyémhez, hogy nem voltam biztos benne, hogy tényleg megtörtént, vagy csak hallucinálok. De aztán a nyelve lágyan végigsimított a számon, és abban a pillanatban felrobbant a világ. Mintha villám cikázott volna végig rajtam, elöntött a hónapok óta elfojtott vágy, és ívbe feszítette a testemet. Azonnal megnyíltam előtte, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy visszacsókolom-e. Forró nyelve behatolt a számba, és birtokba vette. Felnyögött, és még mélyebbre hatolt, közben a keze elengedte a torkomat, a tarkómra csúszott , félrefordította és picit megemelte a fejemet, hogy tökéletes szögben férjen hozzám követelőző szája és nyelve. Az én kezem is önállósította önmagát, a mellére siklott, és a tökéletes izmokra simult. A csók úgy elmélyült, hogy esélyünk sem volt levegőhöz jutni. Picit elhúzódott, de csak egy nagy sóhajtás erejéig. Átdobta rajtam a lábát, és a csípőmet is leszorította a földre, a keze a pólóm alá siklott és a hasamat cirógatta. A testem robotpilótára váltott, nem volt beleszólásom a reakcióimba, annyira régen vártam, vágytam ezt, hogy a sejtjeim mind Harry felé mozdultak, akaratom ellenére is. Feszítettem, dobáltam magam, hogy közelebb tudjak kerülni hozzá, összesimulni vele minden porcikámmal. Ő nem engedett, de úgy tűnt még jobban feltüzeli, hogy övé az irányítás.  A levegőt a fogai közt szűrte, az elfojtott szenvedély ott vibrált a hangjában, ahogy felnyögött, miközben a két kezemet a fejem fölé szorította le. Újra rám hajolt, és olyan eszeveszetten csókolt, hogy megszűnt minden, ő lett a világom, akivel eggyé olvadtam, de egy pillanatig sem sajnáltam, hogy már nem létezem, hisz hazaértem, otthon vagyok.