XXII. Fejezet

Sziasztok!

Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogomat.Hihetetlen ez számomra...
Ha tetszik nektek,kérlek osszátok meg barátaitokkal, mert nagyon nehéz reklámozni egy ilyen témájú írást. Talán kézről kézre, (vagy szájról szájra :)) könnyebben menne, de ehhez a Ti segítségetekre van szükségem.
A mai rész után már a 18+-osak jönnek, úgyhogy akit zavarnak a homoszexuális tartalmú jelenetek, az itt hagyja abba! Nem szeretném, ha bárki aki nem elég nyitott az ilyesmire, utólag reklamálna ezzel kapcsolatban. Megértéseteket előre is köszönöm.
Jó olvasást!!

xxxBecca


XXII. Fejezet

Nem felejtettem el, hogy van még elszámolatlan tartozásom Harry felé. Annyiszor hozott kellemetlen helyzetbe nyilvános helyeken, hogy bosszút akartam állni rajta. Ráadásul a sajtó is kifigyelt egy-két ilyen pillanatot, és már komoly videoklipek vannak a You Tubon, Larry Stylinson címen, amit a rajongók vágtak össze rólunk. Kettőnk nevéből csináltak egy közöset, és a klipekben az említett intim összenézések, szájnyalások, és apró simogatások vannak félelmetesen lelassítva és kinagyítva. Aki ebből nem jön rá, hogy mi újság, annak komolyan szemüveg kellene. Egyik este ezeket nézegettük a neten és Mr. Szívdöglesztő könnyesre röhögte magát azon, hogy egy felvételen úgy néz rám, mint  kismacska a tejes bödönre.  A másikon a combomat cirógatja, és azt hiszi, ezt a ténykedését eltakarja az asztal. DE NEM. A harmadikon egy koncerten fűzzük össze az ujjainkat a mikrofonon. Hát igen. Ami az én fejemben van meg hasonló szituációkból, abból háromórás mozifilmet lehetne forgatni, nem egy klipet. De amiről nincs felvétel, az legalább csak az enyém. Ahogy Harry is.
Egyik nap eljött a várva várt pillanat, hogy elégtételt vegyek Mr. Szívdöglesztőn.
A 18. szülinapjára kapott tetoválás óta, szinte teljesen tetkófüggő lett. Ha tehetné, minden héten varratna magára valamit. Legutóbb egy madárkalitkát csináltatott az oldalára, én pedig szerettem volna meglepni valami személyes dologgal, abból az alkalomból, hogy két hónapja voltunk együtt, ezért elmentem és egy madárcsapatot üttettem a csuklómra. Kissé nehéz volt eltitkolni, de nem akartam, hogy azonnal észrevegye, szerettem volna a megfelelő pillanatban leleplezni előtte.

Amikor megérkeztünk Amerikába, és egy reggeli műsorba tartottunk, az autóból kiszállva finoman megcirógattam a karját. El is értem a kívánt hatást. Több hónapos elfojtott vággyal a tarsolyunkban, annyira ki voltunk már hegyezve minden érintésre, hogy egy ilyen apróság is rányomta a bélyegét az egész napunkra. Az interjún aztán úgy néztem rá, mintha fel akarnám falni ( nem mintha igazából nem ez lenne az életcélom…) és reménykedtem, hogy jól mértem fel a kameraállásokat , és nem lesz belőle újabb klip. Amikor észrevette, zavarba jött, hát még amikor ezt egyértelműsítettem azzal, hogy többször megnyaltam a szám, és simogattam a torkomat. Ez a gyenge pontja, ez már sokszor bebizonyosodott. Aztán egy óvatlan pillanatban, amikor épp Niall beszélt, lecsavartam a kendőt a csuklómról, és felhúztam a pulóverem ujját. Aztán miközben úgy tettem, mintha a beszélgetésre figyelnék, lassan elkezdtem cirógatni a csuklómat. A riporter épp kérdezett valamit Harrytől, ő válaszolt, de közben követte a mozdulatomat. Ahogy végigpillantott rajtam, és odaért a kezemhez, kikerekedett a szeme, a mondat közepén elakadt, és olyan mély levegőt vett, hogy besípolt a mikrofon. Ettől úgy megijedt, hogy elfelejtette éppen miről beszélt, és végül Liam segítette ki, mint mindig, mindegyikünket, ha belegabalyodunk a mondandónkba. Mr. Szívdöglesztő pedig nem tudta levenni a szemét a csuklómról. Odanyúltam, könnyedén végigsimítottam a tetováláson, a kezemet a számhoz emeltem, amivel a pillantását is odavonzottam, aztán megcirógattam az ajkamat. Végül hangtalanul azt súgtam: - Neked. – ennyi elég is volt, hogy elhomályosuljon a tekintete, és az interjú maradékában egy értelmes mondatot se tudjon kinyögni. Mire végeztünk, már szinte azt se tudta hol van. A biztonságiak úgy taszigáltak bennünket az autókhoz, mert hatalmas tömeg gyűlt a stúdió köré, ahol a riportot készítették. Tényleg veszélyben volt a testi épségünk, de Harry tudatáig ez most nem jutott el. Amikor belöktek minket a hátsó ülésre, épp rajta landoltam. Nem siettem lemászni róla. Mondjuk ő sem sürgetett. Oldalra fordította a fejét, körbepillantott, konstatálta, hogy sötétítettek az üvegek, a sofőr arra koncentrál, hogy ne hajtson át három rajongón, amíg kijutunk, így volt egy lopott percünk. Én is közelebb hajoltam az arcához, mert szükségem volt a megerősítésre, hogy célba talált az ajándékom. –Tetszik?
– Ez a legszebb dolog, amit életemben kaptam. – duruzsolta, és egy másodpercre a számhoz érintette az övét. Csak egy futó pillanat, egy apró érintés, de a szokásos villámozós reakcióhoz elég ennyi is. Aztán lemásztam róla, elhelyezkedtem mellette, és hátradőltem. Ugyanakkor ő meg előrehajolt, az ölünkbe terítette a kardigánját, aztán magához húzta a kezemet, és elkezdte cirógatni az új  tetoválásomat. Hozzám fordult és azt súgta: - Az őrületbe kergetsz, ugye tudod. Tökre beégtem.
- Ahogy én szoktam, amikor te csinálsz hasonlókat… - álltam a pillantását. Először dühöt láttam felvillanni, aztán a felismerés szikrája pattant, és szélesen elvigyorodott. – Oké. Elégtételt vettél, és remekül sikerült. Egál? –kérdezte, de a szemén láttam, hogy közben mosolyog.
– Igen, egál. Nem csinálok ilyet többé. - egyeztem bele.
– Mondtam én, hogy ne csinálj ilyet? Imádtam! – A kardigán takarásában a térdemre tette a kezét, aztán lassan elindult felfelé a combomon. Közben fogva tartotta a pillantásomat, mert kíváncsi volt a reakciómra. Felszisszentem, ahogy a tenyerét rásimította az ölemre, és a farkam úgy lüktetett, mint egy időzített bomba. Reszelős hangja alig jutott el a tudatomig. - De ezért még számolunk! Legközelebb ezt az utat a nyelvemmel fogom végigjárni, és nem lesz rajtad nadrág.  Az út további részéről halvány fogalmam sincs.

Az ilyen és hasonló közjátékokkal tarkított turnékörút után, a hazafelé úton kicsit inamba szállt a bátorságom. Jobban mondva reszkettem a félelemtől. Bár lassan két éve erről fantáziáltam, és erre vágytam, most mégis berezeltem a gondolattól, hogy lefeküdjek Harryvel. Rettegtem, hogy csalódás lesz neki a dolog, hogy nem fogok megfelelni az elvárásainak, és akkor a szex rám eső részéről még nem is beszéltünk. Fájni fog? Egyáltalán hogy megy ez fiúk között? Soha nem vonzódtam más pasihoz, csak hozzá, nincs meleg barátom, úgyhogy nem is tudok kitől tanácsot kérni. Az internetről már elolvastam mindent, amire kíváncsi voltam, de az életben semmi sem úgy van, ahogy a könyvekben.
Az nyilvánvaló, hogy én leszek a passzívabb, és ő az aktív, de mivel igazából nem vagyunk melegek, a szerepek nem lesznek olyan egyértelműek, mint általában. Arról nem is beszélve, hogy titkos álmaimban én tettem a magamévá Harryt, és nem ő engem. De ez szerintem egyelőre szóba sem jöhet. Az orális szex is izgalmasnak ígérkezik, mivel a megismerkedésünk előtt, soha eszembe sem jutott, hogy egy hímtagot vegyek a számba. Mondjuk Harrynek nincs olyan testrésze, amit ne csókolnék szívesen…
Csupa ilyen gondolat tolakodott az elmémbe, és egyre idegesebb lettem. Sokszor vagyok rosszul a repülőn, de nem ennyire. Éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Ha most a szomszéd ülésen hányok egy jót, az biztosan jó hatással lesz Harry vágyaira. De még mielőtt ezt az eszmefuttatást folytathattam volna, egy meleg tenyér simult a térdemre, és az imádott, fürtös fej kúszott be a látóterembe.
- Lou! Mi történt? Rosszul vagy? – fürkészte az arcomat, a szemében igazi aggodalmat láttam. Amikor észrevette, hogy levert a víz, és beszélni is képtelen vagyok, felugrott, és intett a stewardessnek, aki természetesen abban a pillanatban rohant, és titkon reménykedett, hogy Harrynek van rá szüksége. Mert akkor egyből az ölébe is ülne, és úgy mutatná be neki, hogy tud belefújni a sípjába… és nem a mentőmellényen. A féltékenység viszont jót tett. A gyomrom visszahúzódott egy hangyányit és levegőt is kaptam. Harry kért egy zacskó jeget, és egy üveg hideg gyömbért. Olyan gondoskodó tud lenni, hogy elszorul tőle a torkom. Állva várta, hogy a stewi megérkezzen a cuccal, de közben három másodpercenként rám nézett, és nyugtató szavakat dörmögött.

- Tarts ki! Mindjárt jobb lesz. –vagy: - Nincs semmi baj. Ha hánynod kell, itt a zacskó. –és a kezembe nyomta a légitársaság emblémájával ellátott esztétikus hányótasakot. Ezen majdnem felröhögtem. Mi a tökömnek embléma a hánytatózsákra? Ez legalább elterelte a figyelmemet. Mikor Harry lehuppant mellém, és kifordult az üléséből, hogy jobban hozzám férjen, melegség járta át a lelkemet. A jeget a homlokomra simította, a kezembe adta a gyömbért, én pedig hálásan meghúztam az üveget.  Megfogta a kezemet, és a homlokom után a csuklóimra szorította a jeget egy-egy percre, aztán újrakezdte a procedúrát. A válla fölött kikukucskáltam, hogy van-e nézője kis jelentünknek, de csak a harmadik ülésen ülő Liammel akadt össze a tekintetem. Kedvesen nézett, együtt érzőn, de azért volt még valami a pillantásában. Olyasmi, amivel azt üzeni, „mindent tudok”. Bennfentes mosollyal bólintott egyet, mintha a gondolataimban olvasna, én pedig úgy éreztem, joga van hozzá. Felemeltem, és Harry derekára csúsztattam a kezem, de ő az ápolásra koncentrálva észre sem vette a meghitt mozdulatot. Liam viszont nagyon is, és szélesen elvigyorodott. Visszafordultam az ápolóm felé, lehunytam a szemem, és átadtam magam a hirtelen rám törő álomnak.