XLII. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon kellemes hetet kívánok mindenkinek!
Remélem jól telik a nyaratok.
Az előző rész folytatása következik, tehát akit zavarnak a 18+ részek, attól még egy pici türelmet kérek.
Köszönöm a kedves kommenteket, a szerettemeket, és a feliratkozásokat.
A tanítványra bekukkantóknak is szeretném megköszönni az előzetes támogatást, NAGYON JÓL ESIK!!

Imádlak, és puszillak Benneteket: Becca

XLII. Fejezet

Amikor végzett az előkészítéssel, elindult felém. A mögöttem lévő mosdó szélébe kapaszkodtam, mert úgy éreztem, a lábaim mindjárt felmondják a szolgálatot. Elém állt, és az arcomat fürkészte. Nem mozdult, mintha azt várná, hogy én tegyem meg az első lépést. Nagy mestere annak, hogy a másik fél teljesen behódoljon neki. Persze, hogy nem bírtam egy pár másodpercnél tovább, hozzá hajoltam, és a szájára tapasztottam a szám. Viszonozta a csókot, de még mindig várt. Eszemet vesztettem. Felnyúltam, és mind a tíz ujjammal a hajába túrtam, a fejét erősen magamhoz húztam, a nyelvemet átlöktem a szájába, és vad táncba kezdtem az övével. A csípőm is előrelendült, és hozzá simultam. Felnyögött az offenzíva hatására, és végre ő is beindult. A kezei a fenekemre tapadtak, és erősen belemarkoltak, amivel kicsit meg is emelt, hogy már lábujjhegyen álltam. A szája a nyakamra vándorolt és harapni kezdett, amitől lüktetni kezdtek a golyóim, és megfeszült a farkam. Az övé is hasonlóan viselkedett, ezt jól éreztem a hasamon. Hozzá dörgölőztem és a kezeimmel a hátát martam, karmoltam. Felhördült.
Picit eltolt magától, és megfordított. Nagy tenyerét a lapockámra tette, és lenyomta a felsőtestemet a mosdóval egy vonalba. Rátámaszkodtam a hideg porcelánra, és kinyomtam a fenekemet. A mozdulattól, és a látványtól Harrynél is megkongatták a harangot, mert úgy nyögött, mint akinek fájdalmas a vágy. – Ó baszd meg Lou! Te tényleg nem tudod, milyen észvesztően izgató vagy. – közben már síkosítóval kenegetett, és az ujjai egyre mélyebbre merészkedtek bennem. A másik tenyere a derekamon pihent, és nyomott lefelé, hogy minél jobban homorítsak. Felemeltem a fejem és a mosdó tükrében összekapcsolódott a tekintetünk. Aztán a saját arcomra néztem, és most attól állt el a lélegzetem. A bőröm lángolt, a szemeim úgy csillogtak, ahogy még soha nem láttam, a szám fel volt duzzadva és cseresznye árnyalatban piroslott. Aztán elnyílt, ahogy Harry ujjai belém hatoltak, és a kéj hulláma söpört végig rajtam. Szemérmetlenül nyögtem, és könyörögni kezdtem:
- Hazz kérlek! Istenem! Kérlek. Nem bírok várni….

- Mindjárt kicsi, de elő kell készíteni a terepet, mert nem akarok úgy járni, mint a múltkor. – újabb adag síkosító érkezett, majd a maradékot a péniszén oszlatta el. Amikor mögém lépett, és hatalmas farkát beillesztette, tompa végével pedig nagyon picit benyomult, önkéntelenül megfeszítettem magam, és felrántottam a felsőtestemet, hogy el tudjak húzódni. Ez ösztönös reakció, félelem a fájdalomtól, amit még le kell küzdeni.  Harry várt. Megérezte a testem ellenállását, és nem akart erőszakosan behatolni. Nagy tenyerével lassan lenyomta a derekamat, aztán cirógatta a fenekemet, a hátamat. Közben a tükörben a pillantásomat kereste, és amikor összetalálkozott az övével azt mondta:
- Szeretlek Louis. Halálosan szerelmes vagyok beléd. És annyira kívánlak, hogy arra már nincs szó! – lehunyta a szemét, és próbált uralkodni magán. Attól, amit mondott, és ahogy mondta, olyan mély hittel és áhítattal, a lepkéim megvadultak odabenn, és rettegtem, hogy most akarnak kiszabadulni. Viszont a testem elernyedt, az izmaim inkább enyhe, várakozásteljes remegésbe kezdtek, mint feszültek.
- Nézz rám! – mondtam, és meglepődtem, milyen erőteljes a hangom. Harry szeme azonnal kipattant és rám fókuszált a tükörben. – Gyere! Dugj meg! Eszeveszetten akarlak!- még lejjebb engedtem a derekam, és lábujjhegyre álltam, hogy teljesen felkínáljam magam. Harry felhördült, megmarkolta a csípőmet, beharapta az ajkát, és előremozdult. Éreztem, ahogy centiről centire elfoglal és kitölt. A szám elnyílt, és lihegni kezdtem. Harry le nem vette a szemét az arcomról, csak néha lehunyta egy pillanatra, mert azt hiszem szokás szerint majdnem elélvezett a behatolástól. Nyöszörögni kezdtem, olyan hangon, ami elég idegenül hangzott az én számból. Közben az arcát néztem a tükörben, és ha lehetséges ettől még jobban begerjedtem. A golyóim már fájtak, úgy feszültek. Lenyúltam, hogy segítsek magamon, de Harry elkapta lefelé mozduló karomat, és a hátamra húzta, félig kifordítva.
– Még nem! Majd én. Türelem…. – mondta és megszorította a csuklómat. Olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint még soha életemben, és ez olyan hihetetlen jó érzéssel töltött el, amire nem számítottam. Feltétel nélkül megadtam magam. Engedelmesen toltam fel a fenekemet, hogy teljes mértékben ő uralja a behatolás szögét és mélységét, a mozgás sebességét, a döfések erősségét. A karomat ellazítottam, és bár tudtam, hogy újra egy hétig sállal kell takarnom majd a kék-zöld foltokat, rohadtul nem érdekelt. A fájdalomra, ami a heréimből indult, rá se hederítettem. Felraktam egy polcra az agyamban, és rácsuktam az ajtót. Hadd fájjon! Majd Harry eldönti, mikor kapok enyhülést. Addig gyönyörködöm az arcában, ahogy élvezi a testemet.
Amikor érezte, hogy már nem ütközik ellenállásba, és talán nem okoz sérülést, nem tudta tovább visszafogni magát. Először csak mélyebbre és mélyebbre hatolt, míg elérte a határt, aztán egyre erősebben döfött, és mélyebbről nyögött. Imádtam a látványt a tükörben. Az arcunk egymás fölött, mindketten az élvezet szárnyain. Hol őt néztem, hol magamat, mert be kell vallanom, iszonyú izgató magadat látni aktus közben. Harry is így lehetett a dologgal, mert saját, eltorzuló arcát nézve egyre vadabb tempót diktált, és éreztem, hogy elveszti a kontrollt. Nyüszítettem és jajgattam, de ez csak jobban tüzelte őt. A csuklómat szorította, a combjai az én combjaimnak csapódtak, a heréi szintén. Felnéztem rá, és láttam, hogy küszöbön a robbanás. Összeszedtem az erőtartalékaimat, és belső izmaimmal rászorítottam, amennyire csak tudtam.
- Óóó Istenem, Lou! Végem. Élvezek…
  Annyira reszelős volt a hangja, mint egy öreg, néger bárénekesnek, és én ezért is imádtam. Éreztem, ahogy mélyen bennem megremeg, és erős lüktetéssel lövell belém. Az arcán az extázis olyan megkapó volt, hogy reméltem az elmém örökre elraktározza a képeket. Kezdtem megérteni azokat, akik videóra rögzítik a szeretkezésüket. Eddig soha nem tudtam azonosulni a gondolattal, de most bármit megadtam volna, hogy visszajátszhassam  majd ezeket a perceket. Amellett mennyire izgató lehet kívülről nézni az egészet, ha csak a tükörképünk ilyen hatással van rám.
  Amikor enyhülést nyert, Harry nagyon óvatosan mozgott még párat (amitől én ívbe feszültem, mert bennem viszont tombolt a kielégítetlen vágy), aztán kihúzódott belőlem, és megfordított. Nagy tenyereivel fogott és tartott, mert a lábaim nem tartottak meg. Hátrafelé tolt, amíg a zuhanyzó üvegfalának nem simult a hátam. Ráhajolt a számra és olyan mélyen csókolt, ami már hisztériás remegést váltott ki belőlem. Az ujjaival a mellbimbóimat csípte és húzta. Sikongatni kezdtem, de nem ellenkeztem, inkább a fájdalom felé feszítettem a testem. Lassan megtanulom, hogy az olyan mélységű kéjhez, amit vele élek át, néha a kínon keresztül vezet az út.
  A számba nevetett, de nem bántóan, inkább azt fejezte ki, hogy rájött,  megtalálta a kulcsot legrejtettebb vágyaim lezárt ládájához. Lassan lenyúlt, és marokra fogott. Erősen rászorított a péniszemre, majd alám nyúlt, és a heréimet kezdte morzsolni, miközben leereszkedett előttem. Amikor már térden állt, felnézett rám. Éreztem, hogy most kapok alkalmat arra, hogy egy kis időre kilépjek alárendelt szerepemből. Nekem ez így tökéletesen megfelelt. Elégedett voltam. Lenyúltam, megsimogattam az arcát, a száját, betoltam két ujjamat a torkáig, és faltam a szememmel a látványt, ahogy lehunyja a szemeit, és befogadja őket. Aztán lehúztam az állát, megvártam, amíg teljesen ellazítja az állkapcsát, és behatoltam a szájába. Mélyen toltam be a farkamat, amennyire csak tudtam, és amikor elértem a végpontot, még nyomtam rajta egy kicsit. Egy könnycsepp gördült le a gyönyörű arcon, de semmi más ellenállást nem tanúsított, sőt! Kicsit hátrahajtotta a fejét, hogy teljesen kiszolgáltassa magát nekem. Olyan mérhetetlen hálát éreztem, ami az én szemembe is könnyeket csalt, még az extázis küszöbén is. Hihetetlenül izgató volt az egész.
A tükörben magamat láttam, ahogy feszülő izmokkal robogok az élvezet felé, az ölemet fürtös fej takarta, ami izmos hátban és gyönyörű, gömbölyű fenékben folytatódott. A kezem a barna tincseket markolta, és ütemesen tolta rá a fejét lüktető farkamra. Éreztem, hogy már nincs sok hátra. Egy kicsit elhúztam a hajánál fogva, mire ő kinyitotta a szemét és kíváncsian nézett rám. Elléptem, és odahúztam a széket a kád mellől, aztán rátettem az egyik lábamat. Minden bátorságomat összeszedve lenyúltam, és szétfeszítettem magam, ezzel jelezve, hogy mit szeretnék.
  Harrynek leesett az álla, de azonnal tudta, hogy mire vágyom. Két ujját felemelte, mélyen a szájába vette, aztán anélkül húzta ki, hogy lenyalta volna. A nyála vastagon folyt rajtuk. Egy pillanat alatt odanyúlt, és már belém is merítette őket, amitől én felhördültem, aztán nyögni és zihálni kezdtem, és már képtelen voltam bármit is tenni magamért. Harry is felmordult, közelebb hajolt, és egészen mélyen a szájába vett. Ütemesen szopni kezdett, miközben ezzel megegyező ritmusban mozgatta bennem az ujjait, és a másik kezével masszírozta a heréimet. Olyan fokú élvezetet okozott, amit ha mérni lehetne, biztosan kiakasztaná a műszert. A férfiaknak nincs G-pontjuk, de cserébe van prosztatájuk, aminek ingerlése eszméletvesztéshez közeli gyönyört okoz. Ha a nők tudnának erről, pórázon vezethetnék a pasikat.
  Utolsó erőtartalékomat kihasználva kinyitottam a szemem, és magamat néztem a tükörben. Éreztem a készülő robbanást. A szemeim kitágultak, az ajkam hangtalan sikolyra nyílt, a mellkasom szinte szétfeszült a hatalmas légvételtől. Aztán csak a görcsös, pulzáló kéj, szinte véget nem érőn.


.

XLI. Fejezet

Sziasztok drága Olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem, és azt is, hogy sokan már meglátogattátok az ősszel induló új blogot:)
Szeretném, ha tudnátok, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ennyi kedves, szeretetreméltó embert fogok megismerni, egy ilyen blog kapcsán. Mondjuk azt sem, hogy írok egy történetet, aminek a 41. részénél tartok, és közben egy másik sztori megy már a fejemben:))
Soha nem fogom tudni elégszer elmondani, mennyire szeretlek benneteket, és mennyire hálás vagyok!
Köszöntöm az új feliratkozót! Remélem lesznek még egy páran :))
Bocsánat, hogy megint 18+ jön, remélem nem unjátok még...( nem bírok velük....2 évet vártak erre, most  mindig ezen jár az eszük! :P)

Puszi nektek: Becca

XLI. Fejezet

Amikor hazaértünk, az ajtóban egymásnak estünk, és úgy elmélyedtünk a csókolózás rejtelmeiben, hogy kifulladva váltunk el percekkel később. A gyönyörű porcelánvázánk cserepeinek összetakarításával józanodtunk, amit a heves ölelkezésben levertünk a komódról.
- Szerettem ezt a vázát. – nyöszörögtem, és tényleg elszorult a torkom. Bak vagyok, és így ragaszkodom a kedvenc tárgyaimhoz.
- Holnap veszek neked egy ugyanilyet! – mondta Harry, és megsimogatta a hátamat. Nem nevetett ki. Jól ismert már, elfogadta, hogy ilyen idióta, gyűjtögető vagyok.
- Honnan vennél pont ilyet? – kérdeztem kételkedőn.
- Nem tudom, de addig megyek, telefonálok, és harcolok, amíg nem lesz egy ugyanilyen vázád. Vagy…
Ki ne dobd a cserepeket!!! – kapott a kezem után, ahogy a kuka felé vettem az irányt a lapáttal. – Felfogadok egy híres restaurátort, hogy ragassza össze. Jobb lesz, mint új korában. Ha római kori cserépedényeket össze tudnak puzzleözni, akkor ez gyerekjáték lesz számukra. – itt már én is elmosolyodtam, olyan aranyos volt, ahogy ötletelt.
Beleraktuk a maradványokat egy cipős dobozba, aztán leroskadtunk a kanapéra. Harry az ölébe húzta a lábaimat, és elkezdte masszírozni a talpamat, amitől egy perc múlva már nyöszörögtem a gyönyörűségtől. Nagy tenyerével, hosszú, erős ujjaival csodákat művelt ezen a területen IS!
A spájzajtó nyikorgásra emlékeztető hangjaimra Alfons is előkerült, és farokfelvágva közeledett a hálószoba felől, ahol (sejtésem szerint) Harry paplanján aludt hanyatt, mindenét szanaszét dobálva.
Felugrott a mellkasomra, és én simogatni kezdtem volna de csak járólapnak használt. Átgyalogolt rajtam, és meg sem állt Mr. Szívdöglesztőig, akinek az oldalához dörgölőzött és halkan dorombolt neki, mintha udvarolna. Harry odahajolt, és összebújtak, majd megpuszilgatta az arcába nyomott lapos fejecskét. – Mi újság szépségem? Milyen napod volt? – még szerencse, hogy felnéztem rá, mielőtt válaszoltam volna a kedves kérdésre, mert azonnal láttam, hogy nem nekem szólt, hanem őnagyságának, Miss Alfonsnak, aki, mintha értette volna a kérdést, nyávogva válaszolt, miközben rendületlenül próbált még közelebb bújni Harryhez. Már az ölében állt, a mancsaival a hasát gyúrta (szerencséjére, mert ha 5 centivel lejjebb próbálkozik, esküszöm lelököm…)és busa fejével Harry állához dörgölőzött. Iszonyat cuki volt!! És a macska is aranyos.
Amikor befejeztük a családi idillt, és mindketten a fürdőszobába mentünk, hogy nekikezdjünk az esti rutinnak, Harry ledobálta a ruháit, de közben már engem falt a szemével. Hozzám lépett, és elkezdett vetkőztetni. Borzasztó lassan és érzékien, kiélvezve minden centimétert a bőrömből, amit végre nem fedett el semmi. Egy pillanat alatt izgalomba jöttem, de ki ne jönne izgalomba, ha Harry Styles, aki úgy bánik a testeddel, mintha minden vágyadat kiolvasná a gondolataidból, teljes erőbedobással próbálna begerjeszteni. Megfordított, magának háttal, aztán a zuhanyzó felé taszigált. Közben a szája nedves csíkot húzott a tarkómtól a lapockámig, aztán vissza, a kezei pedig elől kalandoztak. Hátrahajtottam a fejem, amikor körbefogta a péniszemet, és teljes testsúlyommal nekidőltem. Belecsókolt a nyakamba, és a fülemhez hajolt:
- Rendbe jöttél már? – hallottam a hangjából kicsendülő reményt. – Vagy még várnunk kell?- beharapta az ajkát és vajúdott azon, hogy kimondja-e, amit gondol, de aztán szokás szerint nem tudta magában tartani. - Az a baj, hogy megveszek… Beleőrülök, annyira kívánlak. Semmi másra nem tudok gondolni, csak a feszes, szűk kis fenekedre, ahogy beléd hatolok. – közben csókokkal kergetett az őrületbe, amit a nyakamra, vállaimra szórt szét, és a keze…. a keze már erősen fejte a farkamat. Most viszont megállt, és nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ennyire várja a választ, vagy az a stratégia, hogyha kiéheztet, és nem bírom tovább, akkor igent mondok mindenre. Igazából jó lóra tett….
- Jobban vagyok. Nem teljesen százas, de azért ha óvatos leszel, és előkeresed a síkosítót, akkor azt hiszem, tehetünk egy próbát. - fordítottam ki a fejem, amennyire csak tudtam, és a nyelvemmel megnyaltam duzzadt ajkait. Közben lenyúltam, és az ő tenyerére tettem a sajátom, majd arra ösztönöztem, hogy izgasson, mert belepusztultam már a vágyba. Felnyögött, amikor megérezte szemérmetlen mozdulatom, és keményen kezdte szívni, és nyalni a nyakamat, amitől pillanatok alatt hangosan hörögtem, és a nevét suttogtam.
- Mondd ki kicsi! Mondd ki, hogy mit szeretnél! – megint lassított a mozdulatain, és hiába akartam, nem izgatott úgy, ahogy szerettem volna. Az egész napi elfojtott vágy már ott toporzékolt bennem, kielégülésre várva.
- Én… Én azt akarom…Ohhh… Harry!….. Azt akarom, hogy bennem legyél.... Azt akarom, hogy belém hatolj, és… Arrrrggghhh… hogy keményen megdugj!... Óóóó anyám!... És érezni akarom... ahogy bennem élvezel...
Mire nagy erőfeszítések árán mindezt kinyögtem, megéreztem , hogy ő is teljesen fel van már ajzva, merev pénisze a hátamnak feszült. Nyögdécselt, mert hátranyúltam, és erősen rászorítottam a farkára. Elengedett, az én kezemet is lefejtette magáról, és egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra, aztán gyorsan lemosakodott, majd kilépett a zuhanyzóból, és megtörölközött.  Kissé kijózanodtam, hogy már nem volt a közvetlen közelemben. Ahogy megfordultam, elállt a lélegzetem. Harry az ajtónál állt, és úgy nézett rám, mint egy vadállat, mielőtt elkapja az áldozatát. A szeme tűzben égett, az arca feszült volt, és a teste is. A karján vibráltak az izmok, a mellkasa szabálytalanul emelkedett.
Eszembe jutott, hogy nem leszek az, aki csak várja a síneken állva, hogy elcsapja a gyorsvonat, kicsit talán én is adhatok valami pluszt a szexuális életünkhöz. Mélyen a szemébe néztem, aztán a tusfürdőből egy jókora adagot nyomtam a tenyerembe, és beszappanoztam a testemet. Mr. Szexistennek akkorára nyíltak a szemei, mintha ki akarnának esni a fejéből, aztán a szívéhez kapott. Lassan csináltam, és közben csak őt néztem. Végigsimogattam magam, nagy hangsúlyt fektetve azokra a testrészeimre, amit szeret. A mellbimbóimnál is elidőztem, és amikor a nyakamnál tartottam, hátrahajtottam a fejem, és nyögtem egy aprót. Válaszul egy hörgést kaptam az ajtóból. Aztán a farkamhoz értem, amin hátrahúztam a bőrt, és a másik kezemmel simogattam a makkomat.
– Most fejezd be! Nem tudod, hol a határ…- szűrte a fogai között, de azért kacér kihívás volt a tekintetében, ahogy félig felhúzta a szemöldökét.
– Még nem vagyok készen! – válaszoltam duzzogva, és hátat fordítottam neki. Újabb adag tusfürdő, és hátra nyúltam, miközben a fél lábamat a zuhanytálca peremére emeltem. Akkorát nyögött, amikor a fenekem felé közeledtem a szappanozásban, hogy azt hittem, el is ájul. A tenyerem élét a hasadékba vezettem, a másik kezemmel pedig megtámaszkodtam a csempén, és előrehajtottam a fejem. Elkezdtem simogatni az ánuszomat, de eredeti tervemtől eltérően, már nem tudtam közben a szemébe nézni. Nem vagyok én akkora csábító, mint amilyennek képzeltem magam. Ezek a dolgok még mindig nagyon nehezemre esnek. Egyszercsak megéreztem a tenyerét a csípőmön, a nyelvét a nyakamon. Aztán azt, hogy elhúzza az én kezemet, és a sajátjával váltja fel. Körkörös mozdulatokkal masszírozta a bejáratot, nekem pedig megroggyantak a térdeim, és száguldott a vérem.
– Annyira érzéki vagy. - suttogta a fülembe, miközben leöblített, majd az ujjai visszatértek, és most már szappan nélkül folytatták a kényeztetést. – Imádom, amikor teret engedsz a fantáziádnak, és meg akarsz leckéztetni. Olyan mérhetetlenül izgató vagy, hogy mindig attól tartok, nem bírok leállni, és addig keféllek, amíg össze nem esek. – ez reális veszély volt, hiszen két nappal ezelőtt sem tudta abbahagyni, amíg az ájulás szélére nem kerültünk. Lassan elengedett, hátralépett és a kezembe nyomott egy törölközőt. Kiléptem én is, és szárazra dörzsöltem magam. Mikor megfordultam, újra légzésleállás következett be, mert Harry ott állt, a pupillái elfeketedve, a szája feszült, a fogaival marta, kezében a síkosító, amivel ráérősen kenegette hatalmas szerszámát. A látványtól egy pillanatra kiszáradt a szám,majd elindult a nyáltermelésem.
Holnapi üldögélés, ismételten ÁGYŐ, egész nap csak állni leszek képes!

                                                                        

XL. Fejezet

Sziasztok! :)

Mindenkinek szép hetet kívánok.
Köszönöm a kedves kommenteket, és a "szerettemeket".
Kérlek benneteket, ha szeretitek a történetet, ajánljátok ismerőseiteknek, barátaitoknak.
Hálás vagyok mindenért, IMÁDLAK benneteket.

Becca


XL. Fejezet


Az esti sörözés jobban sikerült, mint amire számítottunk. Azaz igazság, hogy az előtte eltelt hónapokban nem voltunk így ötösben sehol, a kötelező programokon kívül. Harry mindig kihúzta magát a szokásos esti kocsmázás alól, mint kiderült azért, hogy leigya magát két sarokkal arrébb, de erre soha nem gondoltam volna. Eszembe jutott, ahogy elmesélte, mennyire szenvedett a hiányomtól, és elszorult a torkom. Mellettem ült egy ütött-kopott thonetszéken. Oldalról rásandítottam, de nem fordítottam felé az arcom. Abban a pillanatban a térdemre simult forró tenyere. Megnyugtatott, hogy ennyire figyel rám. Jól éreztük magunkat, hatalmasakat ökörködtünk a fiúkkal, de mindketten teljesen rá voltunk hangolódva a másikra, a legapróbb mozdulatot is érzékeltük, sőt a belső rezdüléseket is, és ez engem teljességgel lenyűgözött. A kezemet a kezére simítottam, és elkezdtem cirógatni az ujjaimmal. Kábé fél perc múlva éreztük, hogy ez kevés, és Harry úgy rakta keresztbe hosszú lábait, hogy közben felém húzta a székét, hogy összeérjen a combunk. Próbáltam nem lereagálni, se felsóhajtani, se lenézni. De mikor tök büszke lettem volna magamra, akkor véletlenül Zaynre néztem, aki sokatmondóan mosolygott, és kacsintott egyet. Akkor mégsem volt annyira észrevétlen a kis hadműveletünk. Egyébként már nem érdekelt, egy percet sem bírtam volna ki anélkül, hogy legalább valahol összeérjen a testünk.
Most viszont a combom kezdett felforrósodni. Bármennyire próbáltam a beszélgetésre koncentrálni, képtelen voltam. Olyan érzés volt, mintha az érző idegsejtjeim mind átvándoroltak volna a bal combomba, ahol Harryé simult hozzám. Azt hittem, kezdek mániákussá válni, amikor megéreztem a tenyerét a combomon, ahogy végigsimít rajta, és az asztal alatt felkúszik, majd miközben folyamatosan, és rezzenéstelen arccal beszélt Liamhez, megfogja a dákóm a nadrágomon keresztül. Minden lélekjelenlétemre szükség volt, hogy ne nyögjek fel, és ne is hunyjam le a szemem. Már épp le akartam lökni a kezét, mert bepöccentem, hogy a fiúk előtt akar beégetni, amikor elengedte az ominózus testrészemet, és a kezem után kutakodott. Megkönnyebbültem. Csendben, kézen fogva ülni, és beszélgetni a srácokkal, ez még talán menni fog.
A teóriám ott bukott el, hogy nem kettőnk közé húzta a kezeinket, hanem tovább, és tovább, majd a tenyeremet a saját farkára simította az asztal alatt, ami olyan kemény volt, mint a vídia. Oldalról rám pillantott, és volt gödröcske, meg minden. Aztán elengedte a kezem, én pedig amennyire csak tudtam, lassan húztam el, nehogy hirtelen mozdulatom leleplezzen bennünket. Tehát ő is így áll….egészen pontosan „így áll”. Elmosolyodtam, és elképzeltem mi fog történni, ha hazaérünk. Ezen el is morfondíroztam egy darabig, és a képek amik beugrottak, megemelték a pulzusomat.
- Srácok! Van egy meglepetésünk a számotokra.  – Zökkentett ki álmodozásomból Harry mély hangja.
- Terhes vagy? – kérdezett vissza kapásból Zayn, és ezen mindannyian felröhögtünk.
- Hát csak a kicsi lehetne felkoppintva…- összehúztam a szemöldököm, és roppant morcos arcot vágtam. – mármint nem úgy kicsi…- próbálta szépíteni a helyzetet Mr. Szívdöglesztő, de a fiúk, már nagyon röhögtek.
- Ebből nem jössz ki jól Styles! – mondta neki Liam, és szakadtak a nevetéstől. Odahajoltam a füléhez.
- Nem a méretemre tett célzásod miatt vagyok zabos, nincsenek önértékelési problémáim, hanem azért, mert azt állítod, csak én lehetek terhes. Ez igaz, a maga képtelen módján, de azt ígérted, dolgozol a problémán. – megszorítottam a combját, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Rám emelete smaragdzöld szemeit, és esdeklően nézett, aztán ő is a fülembe suttogott. – Igen. Dolgozom. De ugye nem volt kikötve határidő?
- Nem, az nem, de azért belátható időn belül. - Újra elhajolt, hogy rám tudjon nézni. Áthatóan fúrtam bele a pillantásom az övébe. Aztán egy utolsó suttogást engedtem meg magamnak, mert a fiúk már kezdtek berágni. – Benned akarok lenni, és látni, ahogy átadod magad nekem. Erről képtelen vagyok lemondani. – Akkorát nyelt, hogy azt hittem, sikerült lenyelnie az ádámcsutkáját, de mikor újfent liftezni kezdett a nyakán, megnyugodtam. Rohadt ideges, azt látom, de szoktatni fogom a gondolathoz, és előbb-utóbb az enyém lesz!
- És mi az a nagy meglepetés? – kérdezte Zayn, csakhogy visszavezessen bennünket a beszélgetés fonalához.
- Khmm. Írtunk egy számot. – Válaszolta Harry, de sokkal halkabban, mint ahogy általában beszélni szokott, úgyhogy lassan mindenki nagyon figyelt rá. – Louval írtunk egy számot, amit szeretnénk megmutatni nektek. – Minden tekintet rászegeződött, aztán elkezdtek cikázni közte és köztem. Egyetértően bólogattam, és előhalásztam a gitáromat a tokjából. Liam felállt, és behajtotta az ajtót, hogy ne hallatsszon ki a kocsmába, és gyorsan visszaült a helyére. Olyan várakozásteljesen néztek ránk, hogy meghatódtam. Ezért jó ennek a bandának a tagja lenni, mert hiszünk egymásban. Nem vonjuk kétségbe a másik képességeit, tehetségét. Harry újra mellém húzta a székét, és megsimogatta a térdemet. Ránéztem, és utolsó megerősítésként hozzá hajoltam. Egy leheletfinom csókot kaptam, és nagy tenyerével végigsimított az arcélemen. Aztán elfordult, kezébe vette a szöveget és végignézett a fiúkon, miközben én elkezdtem játszani a dalt. Amikor rekedtes hangján arról énekelt, hogy a világ ellenünk van, mert irigyek, és nem tudják mit jelentünk egymásnak, láttam a többieken, hogy nagyon szíven ütötte őket a szöveg. A refrénnél felém fordult, és egymás pillantásába kapaszkodva szárnyalt a hangunk. Megszűnt a külvilág, csak ő és én voltunk, egy párhuzamos univerzumban.

Úgy énekeltük el a dalt, hogy nem vettük le egymásról a szemünket. Benne volt minden érzelem, amit ki akartunk fejezni azzal kapcsolatban, mennyire igazságtalan a világ, hogy szerelmünket nem élhetjük meg a maga teljességében. Amikor vége lett, és az utolsó akkord is elhalkult a gitáron, akkor zavarba jöttünk, és mindketten lesütöttük a szemünket. Zayn megköszörülte a torkát, mire félve rásandítottam, de még mindig nem mertem felemelni az arcom. Erre a pár percre beengedtük őket a magánéletünkbe, amit eddig soha, senkinek nem mutattunk meg. Olyan intim jelenetnek voltak a szemtanúi, amitől ők is kellemetlenül érezhetik magukat.
- Ez egyszerűen ZSENIÁLIS! – törte meg a csendet Niall. – Fantasztikusan gyönyörű, és a dallam is iszonyatosan jól sikerült. - kezdett bepörögni – Szerintem az elejére zongoraszóló kellene, de egyébként hibátlan. Egy baj van vele, ha ezt elénekeljük, és a szerzők ti vagytok, akkor ebből akkora botrány lesz, mint ide Quebeck. – Elgondolkoztam azon, amit mondott, és be kellett látnom, hogy igaza van.
- Ki kell találnunk valamit! – dünnyögte Harry. – Én ezt el akarom énekelni, ha a fene fenét eszik is!
- Nyugi! Megoldjuk! – mondta a mindig optimista Liam. – Mi lenne, ha ez nem kettőtökről szólna, hanem egy lányról és egy fiúról?
- És akkor abban mi a pláne? – kérdezte kissé morcosan Hazza. - Ez a kettőnk dala. Nem akarom átírni a szöveget. És nem is fogom, mert ez így van és kész! – odanyúlt a kezemért, és az ölébe húzta. Imádtam ezeket a mozdulatait, amikor birtokolt, vagy csak jelezte, hogy összetartozunk.
- Figyelj Haz! Sajnos ez így, ebben a formában kizárt, hogy átmegy az ügynökségen. Ha meghallják, akkora cirkusz lesz, hogy összeszalad az egész iroda. Tudjátok, hogy máris ti vagytok a fekete bárányok, nem kellene még több okot adni arra, hogy sarokba állítsanak. Azt hiszem, az elkövetkező időszakban így is lesz pár kínos szituáció, ha nem tudjátok türtőztetni magatokat. Márpedig, ahogy elnézem, ez teljességgel kizárt. – Nem volt él abban, ahogy mondta, csak ténymegállapítás. Közben átnyúlt az asztalon, és megveregette a vállamat, hogy együttérzéséről biztosítson, és a fiúk is bólogattak, helyeseltek.
- Igen, ez elég valószínű…- válaszolta Harry elgondolkodva, majd hirtelen odahajolt, átfogta a derekamat, a másik kezével a vállamat nyomta hátra, egy másodperc alatt hanyatt döntött a széken, és már a számon volt a szája. A többiek pfujoltak, és pattogatott kukoricával dobáltak, amíg az imádott forró nyelv a számba siklott, és összeölelkezett az enyémmel. Az ujjaimat önkéntelenül a hajába fúrtam (ez már tényleg függőség), és lejjebb húztam a fejét. Tíz másodpercig sem tartott az egész, de mire nagy kezével felnyomta a hátamat, és egyenesbe állított, már lángolt az arcom.
- Kitaláltam!! – nézett körbe büszkén Zayn. Én pedig hálás voltam, hogy nem kellett egy hosszú cikizést kibírnom, mikor így is lefoglalt, hogy lélegezzek, de ne ziháljak, és a szervezetem az agyamba is juttasson vért, mert úgy tűnt, az összes készlet az ölembe áramlott, hogy akkora merevedést produkáljak, mintha 4 viagrát vettem volna be éhgyomorra.
- Na, mit találtál ki, mester? – kérdeztem, egy csöppnyi iróniával a hangomban.
- Csak két helyre kell betenni a "GIRL" szót, és kész is vagyunk. Ráadásul mindkettőt sor végére. - válaszolta Zayn a szöveget tanulmányozva.
- Hová? - kérdezte Harry, én pedig lassan játszani kezdtem újra a dalt.
- Csak a kitartott „mine” négy taktusából kettőt elveszünk, és készen vagyunk. – amikor odaértünk, Zayn a gyönyörű hangjával elénekelte, ahogy ő gondolta, egy kis frazírt is belecsempészett, nekem pedig hála könnyei párásították a szememet. Tudtam, hogy megtaláltuk a lehető legjobb megoldást.