XL. Fejezet

Sziasztok! :)

Mindenkinek szép hetet kívánok.
Köszönöm a kedves kommenteket, és a "szerettemeket".
Kérlek benneteket, ha szeretitek a történetet, ajánljátok ismerőseiteknek, barátaitoknak.
Hálás vagyok mindenért, IMÁDLAK benneteket.

Becca


XL. Fejezet


Az esti sörözés jobban sikerült, mint amire számítottunk. Azaz igazság, hogy az előtte eltelt hónapokban nem voltunk így ötösben sehol, a kötelező programokon kívül. Harry mindig kihúzta magát a szokásos esti kocsmázás alól, mint kiderült azért, hogy leigya magát két sarokkal arrébb, de erre soha nem gondoltam volna. Eszembe jutott, ahogy elmesélte, mennyire szenvedett a hiányomtól, és elszorult a torkom. Mellettem ült egy ütött-kopott thonetszéken. Oldalról rásandítottam, de nem fordítottam felé az arcom. Abban a pillanatban a térdemre simult forró tenyere. Megnyugtatott, hogy ennyire figyel rám. Jól éreztük magunkat, hatalmasakat ökörködtünk a fiúkkal, de mindketten teljesen rá voltunk hangolódva a másikra, a legapróbb mozdulatot is érzékeltük, sőt a belső rezdüléseket is, és ez engem teljességgel lenyűgözött. A kezemet a kezére simítottam, és elkezdtem cirógatni az ujjaimmal. Kábé fél perc múlva éreztük, hogy ez kevés, és Harry úgy rakta keresztbe hosszú lábait, hogy közben felém húzta a székét, hogy összeérjen a combunk. Próbáltam nem lereagálni, se felsóhajtani, se lenézni. De mikor tök büszke lettem volna magamra, akkor véletlenül Zaynre néztem, aki sokatmondóan mosolygott, és kacsintott egyet. Akkor mégsem volt annyira észrevétlen a kis hadműveletünk. Egyébként már nem érdekelt, egy percet sem bírtam volna ki anélkül, hogy legalább valahol összeérjen a testünk.
Most viszont a combom kezdett felforrósodni. Bármennyire próbáltam a beszélgetésre koncentrálni, képtelen voltam. Olyan érzés volt, mintha az érző idegsejtjeim mind átvándoroltak volna a bal combomba, ahol Harryé simult hozzám. Azt hittem, kezdek mániákussá válni, amikor megéreztem a tenyerét a combomon, ahogy végigsimít rajta, és az asztal alatt felkúszik, majd miközben folyamatosan, és rezzenéstelen arccal beszélt Liamhez, megfogja a dákóm a nadrágomon keresztül. Minden lélekjelenlétemre szükség volt, hogy ne nyögjek fel, és ne is hunyjam le a szemem. Már épp le akartam lökni a kezét, mert bepöccentem, hogy a fiúk előtt akar beégetni, amikor elengedte az ominózus testrészemet, és a kezem után kutakodott. Megkönnyebbültem. Csendben, kézen fogva ülni, és beszélgetni a srácokkal, ez még talán menni fog.
A teóriám ott bukott el, hogy nem kettőnk közé húzta a kezeinket, hanem tovább, és tovább, majd a tenyeremet a saját farkára simította az asztal alatt, ami olyan kemény volt, mint a vídia. Oldalról rám pillantott, és volt gödröcske, meg minden. Aztán elengedte a kezem, én pedig amennyire csak tudtam, lassan húztam el, nehogy hirtelen mozdulatom leleplezzen bennünket. Tehát ő is így áll….egészen pontosan „így áll”. Elmosolyodtam, és elképzeltem mi fog történni, ha hazaérünk. Ezen el is morfondíroztam egy darabig, és a képek amik beugrottak, megemelték a pulzusomat.
- Srácok! Van egy meglepetésünk a számotokra.  – Zökkentett ki álmodozásomból Harry mély hangja.
- Terhes vagy? – kérdezett vissza kapásból Zayn, és ezen mindannyian felröhögtünk.
- Hát csak a kicsi lehetne felkoppintva…- összehúztam a szemöldököm, és roppant morcos arcot vágtam. – mármint nem úgy kicsi…- próbálta szépíteni a helyzetet Mr. Szívdöglesztő, de a fiúk, már nagyon röhögtek.
- Ebből nem jössz ki jól Styles! – mondta neki Liam, és szakadtak a nevetéstől. Odahajoltam a füléhez.
- Nem a méretemre tett célzásod miatt vagyok zabos, nincsenek önértékelési problémáim, hanem azért, mert azt állítod, csak én lehetek terhes. Ez igaz, a maga képtelen módján, de azt ígérted, dolgozol a problémán. – megszorítottam a combját, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Rám emelete smaragdzöld szemeit, és esdeklően nézett, aztán ő is a fülembe suttogott. – Igen. Dolgozom. De ugye nem volt kikötve határidő?
- Nem, az nem, de azért belátható időn belül. - Újra elhajolt, hogy rám tudjon nézni. Áthatóan fúrtam bele a pillantásom az övébe. Aztán egy utolsó suttogást engedtem meg magamnak, mert a fiúk már kezdtek berágni. – Benned akarok lenni, és látni, ahogy átadod magad nekem. Erről képtelen vagyok lemondani. – Akkorát nyelt, hogy azt hittem, sikerült lenyelnie az ádámcsutkáját, de mikor újfent liftezni kezdett a nyakán, megnyugodtam. Rohadt ideges, azt látom, de szoktatni fogom a gondolathoz, és előbb-utóbb az enyém lesz!
- És mi az a nagy meglepetés? – kérdezte Zayn, csakhogy visszavezessen bennünket a beszélgetés fonalához.
- Khmm. Írtunk egy számot. – Válaszolta Harry, de sokkal halkabban, mint ahogy általában beszélni szokott, úgyhogy lassan mindenki nagyon figyelt rá. – Louval írtunk egy számot, amit szeretnénk megmutatni nektek. – Minden tekintet rászegeződött, aztán elkezdtek cikázni közte és köztem. Egyetértően bólogattam, és előhalásztam a gitáromat a tokjából. Liam felállt, és behajtotta az ajtót, hogy ne hallatsszon ki a kocsmába, és gyorsan visszaült a helyére. Olyan várakozásteljesen néztek ránk, hogy meghatódtam. Ezért jó ennek a bandának a tagja lenni, mert hiszünk egymásban. Nem vonjuk kétségbe a másik képességeit, tehetségét. Harry újra mellém húzta a székét, és megsimogatta a térdemet. Ránéztem, és utolsó megerősítésként hozzá hajoltam. Egy leheletfinom csókot kaptam, és nagy tenyerével végigsimított az arcélemen. Aztán elfordult, kezébe vette a szöveget és végignézett a fiúkon, miközben én elkezdtem játszani a dalt. Amikor rekedtes hangján arról énekelt, hogy a világ ellenünk van, mert irigyek, és nem tudják mit jelentünk egymásnak, láttam a többieken, hogy nagyon szíven ütötte őket a szöveg. A refrénnél felém fordult, és egymás pillantásába kapaszkodva szárnyalt a hangunk. Megszűnt a külvilág, csak ő és én voltunk, egy párhuzamos univerzumban.

Úgy énekeltük el a dalt, hogy nem vettük le egymásról a szemünket. Benne volt minden érzelem, amit ki akartunk fejezni azzal kapcsolatban, mennyire igazságtalan a világ, hogy szerelmünket nem élhetjük meg a maga teljességében. Amikor vége lett, és az utolsó akkord is elhalkult a gitáron, akkor zavarba jöttünk, és mindketten lesütöttük a szemünket. Zayn megköszörülte a torkát, mire félve rásandítottam, de még mindig nem mertem felemelni az arcom. Erre a pár percre beengedtük őket a magánéletünkbe, amit eddig soha, senkinek nem mutattunk meg. Olyan intim jelenetnek voltak a szemtanúi, amitől ők is kellemetlenül érezhetik magukat.
- Ez egyszerűen ZSENIÁLIS! – törte meg a csendet Niall. – Fantasztikusan gyönyörű, és a dallam is iszonyatosan jól sikerült. - kezdett bepörögni – Szerintem az elejére zongoraszóló kellene, de egyébként hibátlan. Egy baj van vele, ha ezt elénekeljük, és a szerzők ti vagytok, akkor ebből akkora botrány lesz, mint ide Quebeck. – Elgondolkoztam azon, amit mondott, és be kellett látnom, hogy igaza van.
- Ki kell találnunk valamit! – dünnyögte Harry. – Én ezt el akarom énekelni, ha a fene fenét eszik is!
- Nyugi! Megoldjuk! – mondta a mindig optimista Liam. – Mi lenne, ha ez nem kettőtökről szólna, hanem egy lányról és egy fiúról?
- És akkor abban mi a pláne? – kérdezte kissé morcosan Hazza. - Ez a kettőnk dala. Nem akarom átírni a szöveget. És nem is fogom, mert ez így van és kész! – odanyúlt a kezemért, és az ölébe húzta. Imádtam ezeket a mozdulatait, amikor birtokolt, vagy csak jelezte, hogy összetartozunk.
- Figyelj Haz! Sajnos ez így, ebben a formában kizárt, hogy átmegy az ügynökségen. Ha meghallják, akkora cirkusz lesz, hogy összeszalad az egész iroda. Tudjátok, hogy máris ti vagytok a fekete bárányok, nem kellene még több okot adni arra, hogy sarokba állítsanak. Azt hiszem, az elkövetkező időszakban így is lesz pár kínos szituáció, ha nem tudjátok türtőztetni magatokat. Márpedig, ahogy elnézem, ez teljességgel kizárt. – Nem volt él abban, ahogy mondta, csak ténymegállapítás. Közben átnyúlt az asztalon, és megveregette a vállamat, hogy együttérzéséről biztosítson, és a fiúk is bólogattak, helyeseltek.
- Igen, ez elég valószínű…- válaszolta Harry elgondolkodva, majd hirtelen odahajolt, átfogta a derekamat, a másik kezével a vállamat nyomta hátra, egy másodperc alatt hanyatt döntött a széken, és már a számon volt a szája. A többiek pfujoltak, és pattogatott kukoricával dobáltak, amíg az imádott forró nyelv a számba siklott, és összeölelkezett az enyémmel. Az ujjaimat önkéntelenül a hajába fúrtam (ez már tényleg függőség), és lejjebb húztam a fejét. Tíz másodpercig sem tartott az egész, de mire nagy kezével felnyomta a hátamat, és egyenesbe állított, már lángolt az arcom.
- Kitaláltam!! – nézett körbe büszkén Zayn. Én pedig hálás voltam, hogy nem kellett egy hosszú cikizést kibírnom, mikor így is lefoglalt, hogy lélegezzek, de ne ziháljak, és a szervezetem az agyamba is juttasson vért, mert úgy tűnt, az összes készlet az ölembe áramlott, hogy akkora merevedést produkáljak, mintha 4 viagrát vettem volna be éhgyomorra.
- Na, mit találtál ki, mester? – kérdeztem, egy csöppnyi iróniával a hangomban.
- Csak két helyre kell betenni a "GIRL" szót, és kész is vagyunk. Ráadásul mindkettőt sor végére. - válaszolta Zayn a szöveget tanulmányozva.
- Hová? - kérdezte Harry, én pedig lassan játszani kezdtem újra a dalt.
- Csak a kitartott „mine” négy taktusából kettőt elveszünk, és készen vagyunk. – amikor odaértünk, Zayn a gyönyörű hangjával elénekelte, ahogy ő gondolta, egy kis frazírt is belecsempészett, nekem pedig hála könnyei párásították a szememet. Tudtam, hogy megtaláltuk a lehető legjobb megoldást.