XXXVI. Fejezet

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telik a nyár.  Hajrá nyaralás, hajrá fesztivál! :)
Köszönöm a kedves kommenteket, és hogy mindig megnyugtattok, hogy még itt vagytok velem. Eddig azon izgultam, hogy a mélypontokon ne dőljetek ki, most azon parázok, hogy a sok cuki, szirupos rész miatt ne hagyjatok el. De nem tehetek róla, most ez van. :))
Kérlek benneteket,  továbbra se feledkezzen el feliratkozni, aki eddig még nem tette, és örvendeztessetek meg egy szerettemmel, vagy kommenttel, ha nem túl nagy kérés.

Puszi: Becca


XXXVI. Fejezet


A pizza után, amit az utolsó falatig megettünk, Harry közölte, hogy édességre vágyik. Körülnéztünk a szekrényben, de nem találtunk semmit, ami kicsit is édes lett volna. Felajánlottam, hogy sütök néhány palacsintát, és van juharszirupom, úgyhogy tökéletes lesz a desszert.

- Te leszel a tökéletes desszert, de előtte az is megteszi. – közölte, és kivitorlázott a konyhából. Hallottam, hogy megnyitja a zuhanyt, és alig bírtam megállni, hogy csapot-papot otthagyva utána ne eredjek. Fizikai fájdalmat okozott, ha pár lépésnél messzebbre távolodott, ha pedig kilépett a látóteremből, akkor megmagyarázhatatlan félelem lett rajtam úrrá. Valószínűleg képtelen voltam elhinni, hogy mindez a valóság, és attól rettegtem, ha eltűnik a szemem elől, rájövök, hogy csak hallucináltam.
Miközben bekevertem a tésztát, és épp sütőport kerestem a fiókban, csörgött a telefonom. Beyonce hangja töltötte be a szobát, amiből tudtam hogy El keres.
- Halihó! – csilingelt a hangja - Mi a helyzet? Esti program?
- Khmm.  – Eszembe jutott, hogy mit mondott az előbb Harry, és változatos képek ugrottak be arról, mit szeretnék vele csinálni.
- Lou! Itt vagy? Beteg vagy? Vagy miért köszörülöd a torkod?
- Szia El! Az a helyzet, hogy roppant zavarban vagyok. Szeretnék mondani valamit, de nem tudom, hogy kezdjem.
- Harry. Hála az égnek! – sikkantott a telefonba - Azt hittem már sose jön meg az eszetek. De akkor sikerült a tervem. Együtt vagytok? Dúl a szerelem?
- Igen.  – válaszoltam habozva – De milyen terved? Már megint mit műveltél?
- Én is tartozom egy vallomással. Tegnap nem kellett bent maradnom, de úgy gondoltam, szükségetek van arra, hogy kettesben legyetek és letisztázzátok a helyzetet. Felhívtam Harryt és elmondtam neki, hogy itt az ideje a nagy beszélgetésnek. Frászt kapott szegény. De ezek szerint erőt vett magán és megtette amit kell.
- Igen, mondhatjuk így is.
- És most? Bevallottátok végre egymásnak, hogy halálosan szerelmesek vagytok, és teljes a boldogság? – önkéntelenül mosolyognom kellett.
- Igen, és igen. – El kis szünet után, nagy levegőt véve tette fel a kérdését:
- Ééés? Azon is túl vagytok? – Harry ezt a pillanatot választotta, hogy kisétáljon a fürdőszobából. A haja vizesen tekergőzött az arca körül, a pólója egy-két helyen nedvesen tapadt a testére, mert hanyagul törölközött meg. A mellbimbója például teljesen átlátszott, amitől totál kiszáradt a szám. Kérdő tekintettel nézett rám.
- Lou! Itt vagy? Nem válaszolsz? –hallottam El hangját a telefonban.
- Itt vagyok. – Mélyen Harry szemébe néztem, ahogy odasétált hozzám, és átfogta a derekamat.
- El, ezt nem tudom szavakba foglalni. A legcsodálatosabb, legizgatóbb, legfelkavaróbb dolog volt az életemben.
- Mr. Morcos tényleg akkora lepedőakrobata, amekkora a híre? – Harry a másik fülemhez hajolt, mint amin a telefont tartottam, és belecsúsztatta tűzforró nyelvét. Nem tudtam hallotta-e a kérdést, de a kuncogásából ítélve nagyon is jól.
- Sőt. Még a hírnevén is túltesz. Nem csak kívülről szexbomba. – Mr. Szívdöglesztő a másik fülembe suttogott: - Most tedd le, vagy Eleanor  perceken belül végig fogja hallgatni, ahogy könyörögsz, hogy elégítselek ki. – Hatalmasat nyeltem, és próbáltam megtalálni a hangomat, miközben Harry keze besiklott a pamutnadrágomba, és körbefogott.
- El, kicsim! Most le kell tennem, mert épp palacsintát sütök. Holnap beszélünk, jó?
- Persze. Nagyon örülök nektek. Azért vigyázz, nehogy odakapjon a serpenyőbe. Mert ahogy a légvételeidet hallom, van ott más akadályozó tényező is, mint az, hogy velem beszélsz. Csókollak. – és megszakadt a vonal.
Átadtam magam a fantasztikus érzésnek, hogy a világ legügyesebb ujjai serénykednek a nadrágomban, de mire beleélhettem volna magam, Harry kivette a kezét, és szemrehányóan nézett körül. – És hol a palacsinta?
– Őőőő, eldumáltam az időt Ellel.
- Értem. És mi volt a téma?
- Te. – vágtam rá habozás nélkül.
- Oké, akkor megértem. Na, menj zuhanyozni, addig én kisütöm a palacsintát! – Rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.
- Te? Kisütöd a palacsintát?
- Igen, tudod…. főzőtanfolyam, meg minden. Képes vagyok rá! – megtaszított a fürdőszoba felé, és rácsapott a fenekemre, amikor elléptem mellőle. 
A zuhany alatt is vigyorogva álltam. Életemben először maradéktalanul boldognak éreztem magam. Mikor kiléptem a fülkéből, egyből megcsapott a finom, édes illat, és összefutott a nyál a számban. Mire a konyhába értem, a palacsinták takaros kis oszlopba rendezve vártak a tányéron. Harry épp a serpenyőt öblítette el, és szépen betette a mosogatógépbe. Nem hittem a szememnek. Ez tényleg egy párhuzamos univerzum, most már biztos. Mert ez a Harry nem az, akit eddig ismertem.
Megfordult, azonnal felém lépett, átölelt a karjaival, és magához húzott. Mélyen a szemembe nézett.
- Szerelmem! Mivel kéred a palacsintát? Juharsziruppal, vagy fahéjas mézzel? – Innentől akár chili-szósszal is tálalhatta volna. A szája, ahogy megformálta a szerelmem szót, teljesen kiütött.
Köszöntelek eufória, olyan régen vártam rád!

 

A palacsinta isteni finom lett. A pultnak dőltem, és egymás után tömtem magamba. Harry velem szemben állt, a mosogató előtt, és épp arról beszéltünk, hogy másnap áthozzuk a cuccait a másik lakásból, amikor hirtelen Alfons szökkent fel a pultra. Kíváncsian nézett körbe. Rám pillantott, de aztán észrevette Mr. Szívdöglesztőt, és teljes magabiztossággal elindult felé. Amikor odaért, nekidörgölőzött a karjának, hegyes, puha farkát is ráfonta, és tányérnyi szemekkel, valamint halk nyávogással próbálta rávenni, hogy simogassa meg. Egy pillanatra harag és féltékenység markolt a lelkembe, de aztán rájöttem, hogy nem hibáztathatom. Én is ugyanezt csinálom, ugyanígy áhítozom az érintésére, csak nem tudom ráfonni a farkam. Sajnos.
Harry azonnal odafordult, hatalmas tenyerével a hasa alá nyúlt, és ölbe vette. A cirmos oltári dorombolásba kezdett, majd úgy gondolta, egy kis gyúrással tetőzi a szeretetkinyilvánítást. Amikor éles karmait a mellizmába fúrta, Harry megrándult, aztán felnevetett.  – Ti aztán tudjátok, mivel lehet felizgatni.  – rám nézett –Te mondtad el neki, hogy szeretem, ha karmolsz? –elnevettem magam.
- Nem, ez nála is teljesen ösztönös.
- Nem csoda, hogy egymásra találtatok. – Előrelépett, és a macskát kettőnk közé szorítva megcsókolt. Nem volt szenvedélyes csók, inkább bensőséges. Az első olyan csókunk, amilyet szerelmesek váltanak, nem szexuális vágyból, hanem azért mert összetartoznak, és jólesik. Megmelengette a lelkemet. Amikor elváltunk egymástól, és Harry vissza akart lépni, Alfons felém nyújtotta apró mancsát, mintha meg akarna fogni. Utánuk léptem, és nekidőltem Mr. Szexisten oldalának, ő pedig átölelt a szabad kezével. Így álltunk, simogattuk a teljesen elégedett cirmost, és élveztük a pillanat békéjét. Fokozhatatlanul boldognak éreztem magam.
A macskák érdekes állatok. Kábé két perc után Alfonsnak elege lett a családi idillből, és megfeszítette magát, aztán Harry kezét eltolva leugrott a padlóra és elindult megnézni a tányérját, hogy mi a mai menü. Megállapítottam, hogy mégsem vagyunk teljesen egyformák. Én SOHA nem tudok betelni az érintésével, eszembe nem jutna eltolni magamtól, pláne nem ilyen jelentéktelen dolog miatt, mint az evés. Harry viszont kihasználta, hogy a másik keze is felszabadult, és a derekamat megfogva maga elé húzott. Felnéztem rá, és elolvadtam. A kristálytiszta, smaragdzöld íriszek csak rám fókuszáltak, mintha fel akarnák térképezni arcom minden négyzetcentiméterét.  Aztán felemelte az egyik kezét, és hosszú, finom ujjaival is átrajzolta a vonásaimat.
- Gyönyörű vagy. Mindig gyönyörű. De most annyira szép, hogy nem tudom leírni szavakkal.Sugárzol! - az ujja a számon siklott végig, ezért ösztönösen megnyaltam utána. Harry halkan felmordult.
- Miattad. Tőled. Amit az arcomon látsz, az a boldogság. Szeretlek. – nem bírtam tovább, odahajoltam, és megcsókoltam. Mikor elhúzódtam, a szája nyitva volt, kettőnk nyálától csillogott, a szemei lehunyva, hosszú pillái kunkorodva terültek szét az arcán. Megértettem, amit mondott, mert én is szebbnek láttam, mint valaha.
- Hmmm. – mélyről szólt a hangja – És finom is vagy, nem csak szép.  – kinyitotta a szemét, és ledöbbentem. Az előző perchez képest egy másik Harry nézett rám. A pupillái kitágultak, feketeségük szinte elnyelte a csodazöld íriszeket, csak egy vékony, tündöklő karika maradt belőlük. A tekintete perzselt, azonnal tudtam, hogy megkívánt. Libabőrös lettem, fejem búbjától a talpamig. Nem mozdult, hagyta, hogy csak a pillantásától felforrjon a vérem. Csak annyit tett, hogy beharapta az alsó ajkát féloldalasan, hófehér fogainak széle élesen mart a duzzadó szövetbe. Az orrcimpái kitágultak, a mellkasa ezzel egy időben megemelkedett, a kezeivel megmarkolta a konyhapult szélét, úgy hogy elfehéredtek az ujjpercei. Vihar előtti csend volt, és én, mint aki tisztában van a természet erejével, tudtam, hogy bármelyik pillanatban elsodorhat a szökőár, ami alig egy lépésnyire tőlem, csöndben forr a felszín alatt.