XXXVIII. Fejezet

Sziasztok!

Az előző rész úgy látom elnyerte a tetszéseteket, és ez nagyon nagy örömmel tölt el.;)
Köszöntöm az új olvasókat, és az új feliratkozókat. Hálás vagyok, hogy írtok a részekhez, mert sokan már tudjátok, milyen kommentfüggő vagyok. :P
Kellemes olvasást a mai fejezethez, remélem ezt is szeretni fogjátok.

xxxBecca




XXXVIII. Fejezet

Arra ébredtem, hogy Alfons nagyot nyújtózkodik a mellkasomon, és igyekezetében, hogy minden végtagját átmozgassa, leesik rólam. Ahogy kinyitottam a szemem, és megpróbáltam ráfókuszálni, egy másik érzés kúszott be a tudatomba, ami olyan döbbenetes volt, hogy hirtelen beszippantottam a levegőt, és bent is tartottam.
- Hello Sunshine! – hallatszott Harry morgása a paplan alól, majd tűzforró ajkai újra befogadták a makkomat, és a nyelve körülölelt. Fuldokolni kezdtem, a testem megfeszült, a hasamban hihetetlen gyönyör kezdett éledezni.
- Mit….mit csinálsz ??- kérdeztem immár zihálva. A takaró ütemesen mozgott a csípőm fölött, és nem voltam biztos benne, hogy nem csak álmodom.
- Egy melegkönyvben olvastam, hogy a korábban ébredő jutalma, hogy orális kényeztetéssel ébresztheti a párját. – mondta a paplan Harry hangján –De ez a mondat csak most nyert értelmet számomra.
- És mióta…Ahhhh….olvasol te…. OHHHH…. melegkönyveket? – próbáltam kinyögni a szavakat, de inkább hörgésre sikeredett, mivel közben forró szájával le-fel siklott a farkamon.
- Mióta először megkívántalak, és nem tudtam hová tenni az érzéseimet. –válaszolta, és közben az ujjaival simogatta a péniszemet, aztán megmarkolta a heréimet. Na jó, ez már sok! Tisztára mint egy idétlen Larry blog, amit csak a 18+-os részek miatt olvasnak a csajok. Tegnap nem is tudom, hányszor szeretkeztünk, és reggel arra ébredek, hogy a szájában vagyok. Ez biztosan nem a valóság. De akkor Harry a torkáig engedett és erősen rászorított az ajkaival. A felsőtestem elemelkedett az ágytól, markoltam a lepedőt, és nyögtem, csak nyögtem. Nem, ez nem egy blog, nem is álom, hanem az én csodám, a társam, a szerelmem, akinek örömöt okoz, ha engem kényeztet.

Ilyen ébresztéssel elég könnyen indult a nap. Reggeli után ( amit végre én készítettem el neki, meghálálva a szívességet..) összevakartuk magunkat és átmentünk a másik lakásba összecsomagolni. Meghatódtam, amikor láttam, hogy a három hónap alatt szinte kis sem pakolt. A ruháin kívül mást elő sem vett a bőröndből, mintha csak átmeneti állapotként élte volna az életét.
- Ki sem raktad a könyveidet? – kérdeztem halkan. Gombóc nőtt a torkomban.
- Nem. – mondta, és felém fordulva törökülésbe ereszkedett a padlón. Az ölébe húzott egy adag ruhát, és elkezdte őket belehajtogatni a bőröndbe.– Úgy éreztem, ez nem az otthonom. Igyekeztem minél kevesebb időt itt tölteni, jóformán csak aludni jártam haza. Az estéket Joenál töltöttem a kocsmában, és addig ittam, amíg szűnt a fájdalom. - Alig tudtam nyelni, annyira megsajnáltam. Felnézett rám. – Annyira hiányoztál, hogy képtelen voltam elaludni. - A kezébe került egy agyongyűrt póló, és meglepetten láttam, hogy az enyém. Finoman megfogta és az arcához szorította.
- Úgy éltem túl az éjszakákat, hogy az illatoddal sírtam magam álomba. – belefúrta az orrát az anyagba és mélyet szippantott belőle - Vettem egy üveggel a parfümödből, és részegen néha sikerült elhitetnem magammal, hogy itt vagy velem. – addig mozdulatlanul álltam, de mikor felemelte az arcát, és egy könnycseppet láttam meg a szemében, azonnal mozdult a testem. Odaléptem, lerogytam előtte a földre, érte nyúltam, és ráhajoltam a szájára. Gyengéden csókoltam, és közben éreztem könnyeinek sós ízét az ajkunkon.
- Istenem! Mondd, hogy lehettünk ennyire bénák, hogy te itt, én otthon szenvedtem hónapokon át, de nem volt merszünk küzdeni a másikért?
- Nem tudom…. –mondta elgondolkodva. A sarkamra ereszkedtem, az arcunk egy vonalba került. Megfogta a kezem, és a szemembe nézett.
- Olyan valóságosnak tűnt, hogy nem kellek neked. Milliószor gondoltam végig az egészet, és teljesen logikus volt, hogy Elt választottad. Egy normális életet, az űzött, titkolni való melegkapcsolat helyett.
- elgondolkodtató volt, amit mondott, mert bennem is hasonló félelmek nyertek teret anno.
Közelebb hajoltam, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Te vagy mindenem. Az életemnél is jobban szeretlek. Az első perctől, amikor megláttalak, soha egyetlen pillanatra sem szűntem meg szeretni téged. És nem hiszem, hogy ezalatt a rövid kis földi tartózkodás alatt esélyem lenne rá, hogy kiszeressek belőled. – végre elmosolyodott. Felemelte a kezét, és kisimította a hajamat a homlokomból. Két tenyerébe vette az arcomat és csodazöld íriszei szikrákat szórtak, ahogy rám nézett.
 – Szeretlek Louis Tomlinson. Soha többé nem szabadulsz tőlem. Úgyhogy bármilyen terveid voltak a jövőre nézve, felejtsd el őket! Az enyém vagy. És bár ezt nem kürtölhetem világgá….MÉG…. de eljön a nap, amikor büszkén fogom majd a kezedet az utcán, és minden sarkon megcsókollak.  – magához húzott, és habkönnyű puszikkal halmozott el. Addig feszülő izmaim egycsapásra lazultak el. Beleolvadtam a csókjaiba. Az ölébe fordultam, hozzá simultam, és átöleltem. Ő is átfogott a hosszú karjaival, és szorosan tartott. Így ültünk, nem is tudom meddig, de nem is számított.

Miután a kocsihoz cipeltük a bőröndöket, és Harry lerendezte a főbérlővel a dolgokat ( nagyvonalú volt, kifizetett még két hónapot, nehogy kár érje a pasit a hirtelen kiköltözés miatt…) hazamentünk, és nekiálltunk együtt ebédet főzni. Afrikai harcsát készítettünk, fehérboros mártásban, hozzá krotont sütöttünk, és Mr. Tökéletes isteni salátát alkotott fenyőmaggal. Degeszre zabáltuk magunkat, és Alfonsnak is ízlett.
Ebéd után beültem egy kád forró vízbe, és áztattam magam egy kicsit, mert az előző napi igénybevételt még nem heverte ki a testem. Harry közben a cuccait pakolta ki, és halkan énekelt. Füleltem, de nem tudtam beazonosítani a dalt. Feljebb csúsztam a kádban , és még jobban figyeltem, de akkor sem ismertem fel. Mondjuk nem vagyok egy Shazam, de azért nehezen tudtam elképzelni, hogy egy dalt, amit Harry kívülről fúj, én még nem is hallottam. Erős dallamtapadása lehetett, mert szinte alig pár sort dúdolgatott újra és újra. A kíváncsiság nagy úr. Egy sóhajjal kimásztam a kádból, megtörölköztem, bekentem az alfelemet egy kis hámosító kenőccsel ( remélem használ, különben nagyon pipa leszek! ) és kiosontam a nappaliba. Harry háttal ült a földön, a könyvespolc előtt, és ABC sorrendbe rakta a köteteket. Meghallgattam még vagy kétszer a négy sort, amit végtelenített üzemmódban énekelgetett, majd mögé léptem, lehajoltam, és átöleltem a vállait.
- Mit énekelsz?
- Őőőő..Csak egy dalt.
- Igen, erre én is rájöttem. De milyen dalt?
- Igazából nem is dal, csak egy töredék.
- Igen, ezt is felismertem, mivel századszor hallom. – felém fordult az arca, bizonytalanságot láttam a szemében.
- Én írtam. Neked. Még régen. De nem fejeztem be… – leesett az állam.
- Írtál nekem egy dalt? – komolyan, néha kétségeim vannak, hogy megvan-e még a józan eszem. Most mondta, hogy írt nekem egy dalt, erre azt kérdezem: „ írtál nekem egy dalt?”…szellemi fogyatékos lettem, most már biztos.
- Igen. Amikor még együtt voltunk. A turné alatt, amíg te éjszakánként stúdióztál, és magányosnak éreztem magam. De nem fejeztem be. A szöveg nagyjából kész van, de a verze dallamát nem tudom kitalálni.
- Megnézhetem?
- Mit? – akkor jó, ő se normális. Megnyugodtam.
- A szöveget. Megnézhetem?
- Nem. –válaszolta egyszerűen. Olyan rosszul esett, hogy elhúzódtam tőle. Azonnal erősödött a szorítás a mellkasom körül.
– Nem nézheted meg, mert nem írtam le. Itt van a fejemben. De ha előveszed a gitárodat és segítesz, akkor szívesen lekörmölöm, hogy írjuk meg hozzá a zenét. – Felcsillant a szemem. Felugrottam, besiettem a hálóba, felkaptam a joggingomat, egy pólót, és a gitáromat. Harryt a teraszon találtam meg. Az egyik nyugágyban feküdt, és egy lapra írt elgondolkodva. Szokatlanul enyhe őszi este volt, mintha az időjárás is velünk ünnepelte volna, hogy együtt vagyunk. Amikor észrevette, hogy kilépek az ajtón, széles mosoly ömlött el az arcán, ami megmelengette a szívemet. Ma valahogy elég sok negatív emléket sikerült felszínre hoznunk, és jól esett végre boldognak látni. Odaléptem hozzá, ő kinyújtotta értem a kezét, és szétterpesztett lábai közé húzott. Egy párnát támasztott felhúzott térdének, és én nekidöntöttem a hátamat. A lábam lelógott a nyugágyról, így legalább kényelmesen ölbe tudtam venni a gitárt. Izgatottan néztem Harryre, aki beharapta az alsó ajkát, és félénken nézett vissza rám. A kezembe adta a lapot, én pedig nehezen vettem a levegőt, amíg olvastam. Aztán eltátottam a szám. Olyan gyönyörű volt a szöveg, és annyira rólunk szólt, hogy erőszakkal tudtam csak visszatartani a könnyeimet. De sírtunk már eleget, ez most a boldogság ideje, tudatosítottam magamban. Aztán felemeltem az arcom, és belenéztem a világ leggyönyörűbb zöld szempárjába, ami olyan kíváncsian fürkészett, mintha a véleményemtől függene az élete.

– Ez csodálatos. Hihetetlen. Imádom!! – mondtam elfúló hangon, és közben már nyújtottam felé a számat. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de akkorát, hogy beleremegett a teste, és szemeit lehunyva hajolt az ajkamra.
Amikor elváltunk, a zenére koncentráltunk. Visszajátszottam, amit még bent dúdolgatott, és hozzátettem, ami bennem kelt életre, ahogy a szöveget olvastam. Órákon át dolgoztunk, míg végül kialakult a végleges verzió. Amikor úgy éreztük, készen vagyunk, egymásra néztünk. Egy percig szótlanul ültünk, csak a pillantásunkkal fejeztük ki az érzéseinket, de nem is kellettek szavak. Lefogtam egy akkordot, és belekezdtem a közös dalunkba. Harry pedig énekelni kezdett, de olyan átélten, annyira a lelkéből, hogy elfacsarodott a szívem. Ebbe a dalba beleírt mindent, amit ki akarunk mondani, világgá kürtölni, de soha nem tehetjük meg.
Közben fogvatartott a tekintete, mély, csodásan zengő hangja betöltötte az étert, és én nem evilági boldogságot éreztem. Szinte fuldokoltam, annyira feldolgozhatatlan volt ez a pillanat. A második verzénél már nem láttam a könnyeimtől, a refrénnél pedig bekapcsolódtam, és miközben a könnycseppek akadálytalanul gördültek le az arcomon, Harry ujjait éreztem, ahogy lágyan letörli őket.

People say we shouldn’t be together              
We're too young to know about forever         
But I say they don’t know what they're talk-talk-talkin’ about 

'Cause this love is only getting stronger  
So I don’t wanna wait any longer             
I just wanna tell the world that you're mine  
Oh

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s 
But I bet you if they only knew (they don't know) 
They would just be jealous of us,
                             
They don’t know about the up all nights            
They don’t know I've waited all my life              
Just to find a love that feels this right                 
Baby they don’t know about, they don’t know about us  

One touch and I was a believer                         
Every kiss it gets a little sweeter                       
It’s getting better                                                
Keeps getting better all the time                       

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s
But I bet you if they only knew (they don't know)
They would just be jealous of us,          

They don’t know about the up all nights
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right
Baby they don’t know about, they don’t know about us         

They don’t know how special you are
They don’t know what you’ve done to my heart
They can say anything they want
'Cause they don’t know us

They don’t know what we do best                       
It's between me and you, our little secret           
But I wanna tell 'em                                                
I wanna tell the world that you're mine              

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s
But I bet you if they only knew
They would just be jealous of us                      

They don’t know about the up all nights
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right
Baby they don’t know about, they don’t know about us

They don’t know about us