LI. Fejezet

Sziasztok!

Itt az új fejezet, és remélem elnyeri a tetszéseteket.
Mindenkinek roppant hálás vagyok, aki feliratkozott, aki "szerettemez" ( bár gondolom ez nem minden telefonról elérhető, ahogy az enyémről sem) és főleg azoknak, akik kommentelnek. Tényleg nem hiszitek el, mekkora ereje van annak, mikor azt olvasod, hogy amit írsz az tetszik annak, aki olvassa. Talán ennél nagyobb ösztönzőerő nem is létezik, ezért hálás vagyok minden szóért, amit kapok tőletek.
Kellemes hétvégét kívánok, élvezzétek ki a jó időt, és a nyár utolsó napjait. Én is elutazom a barátaimmal, ezért írjatok jó sok kommentet, hogy legyen min élvezkednem, ha hazajövök!

Boldog 3. évfordulót Larrynek, hisz három éve volt a Leeds fesztivál...amit elfelejtettem beleírni a MTF-be, mert akkor még nem tudtam róluk semmit :DD

xxxBecca




LI. Fejezet

Mikor leszállt a repülő, már fotósok hada várt rám, hogy azonnal szétkürtölhesse a sajtó, hogy Los Angelesben vagyok. Útközben a kétségbeesés valamilyen szintű apátiába csapott át bennem, ezért a szokottnál is jobban tűrtem, hogy belevakuzzanak a szemembe, és mindenhonnan a nevemet kiáltozzák, hogy forduljak oda egy pillanatra.
A taxiban csak hátradőltem, míg a kirendelt testőröm az anyósülésen bediktálta a címet, aztán besoroltunk a végeláthatatlan autóáradatba a város felé.
A szobám meseszép volt. Rögtön az jutott eszembe, Lou mennyire élvezné, ha kettesben lennénk egy ilyen hotelben. Imádná az egészet. Masszázsról szaunába cipelne, a szobaszerviztől felrendelné az egész étlapot, és a számba adogatná a falatokat, miután jól megizzasztott az ágyban. Vagy a földön. Vagy akárhol…. Mosoly ömlött el az arcomon, ahogy magam elé képzeltem szenvedélyes együttlétünket. Végigsimítottam a bútorokon és arról ábrándoztam, hogyan szeretkeznénk végig a lakosztályt. Álmodozásomból kopogás riasztott fel. Odacsoszogtam az ajtóhoz, és közben kirángattam az ingemet, hogy eltakarja a merevedésemet.
- Mr. Styles! Matt vagyok, én leszek a segítője, amíg itt tartózkodik. Bármire lenne szüksége, vagy bármilyen probléma adódik, kérem engem hívjon! -Egy alacsony, kopaszodó, negyvenes férfi volt, tenyérbe mászó képpel. Átadta a névjegyét, amin természetesen a Modest logója díszelgett. Illedelmesen oldalra léptem, hogy utat engedjek neki. Egy valami biztos. Hirtelen feltámadt vágyam helyét azonnal enyhe hányinger vette át.

Az este nem is volt olyan rémálom, mint amire számítottam. A divatbemutató látványos volt, és szerencsére összeakadtam Jamie Campbell Bowerrel, aki hatalmas arc. Jót dumáltunk még a show előtt, és egymás mellé ültünk az első sorba. Egyetlen kínos pillanat volt, amikor azt kérdezte, mi szél hozott ide, és erre a kérdésre nem volt kész válaszom. Egymást kergették a gondolataim, és Jamie fürkész tekintete sem könnyítette meg a helyzetem. Aztán pont az mentett meg, hogy nem tudtam válaszolni.

- Ááááá….szóval te is valamelyik csaj miatt vagy itt! – kacsintott rám, bennfentes mosollyal.
- Khmmm. Igen. De ezek szerint te sem az új trendek miatt jöttél. – találtam rá nagy nehezen a hangomra.
- Pont leszarom a trendeket. –nevetett fel. Nekem megfelel egy atlétatrikó és egy lukas farmer. Az egyik Burberry modell, akivel nemrég együtt dolgoztam, sokkal jobban érdekel.
Kezdte felütni bennem a fejét a félelem, nehogy ugyanarra a csajra hajtson, akit nekem kell ma levadásznom, mert abból országos botrány lenne. Megnyugtattam magam, hogy a hatalmas cirkusz mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne, mint egy több hónapos álviszony. De lehet, hogy belekényszerítenének egy másikba. Akkor inkább essünk túl rajta.
- Tyűha! Nagyon kíváncsivá tettél. Majd mutasd meg, ki a szerencsés. – mosolyogtam Jamiere, amikor elsötétült a terem, és csak a kifutót világították meg reflektorok.
A bemutató alatt végre megnéztem magamnak a lányt, akiről kopasz segítőm mutatott fényképeket még délután. Szép arca van, de megmondom őszintén, nem az esetem. Miközben próbáltam bugyinedvesítő pillantásokkal méregetni, mert tudtam, hogy fotóznak szemből, egyfolytában otthon jártak a gondolataim. Reméltem, hogy Eleanor ott tölti az estét, és az éjszakát, ahogy kértem. Soha nem gondoltam volna, hogy megnyugvással tölt el a tudat, hogy ő vigyáz Loura, amíg nem vagyok vele. Annyira jó, hogy az életünknek ez a része teljesen rendben van. Mára teljesen elfogadtam, hogy El teljes szívből szereti Louist, de nem vár érte viszonzást, azonkívül, hogy a legmélyebb barátságot ápolják, amit valaha láttam.
Egy könyök nyomódott az oldalamba, így kizökkentett a gondolatimból. Jamie, arcán bárgyú vigyorral a közeledő modellt bámulta. Én is megnéztem magamnak. Komolyan megörültem, mert ez a lány sokkal, de sokkal csúnyább volt annál, mint akit nekem szántak. Szerencse a szerencsétlenségben. Amikor levonultak a színpadról, akkor azért odahajoltam a szőke brithez, és a fülébe súgtam:
- Jó választás barátom. Kívül hűvös, belül tüzes típus.
- Gondolod? – nézett rám Jamie elgondolkodva.
- Tapasztalataim szerint igen. – láttam, hogy hirtelen megfeszíti magát, és az arca elvörösödik. Nem értettem a reakcióját.
- Meghúztad? Mikor? – kellett egy pillanat, mire végigfutott rajtam az információ.
- Mi? Én? DEHOGY! – válaszoltam azonnal. Lassan elernyedtek az izmai – Nem is ismerem, életemben most látom először. – tettem még hozzá komolyan, hogy megnyugtassam. – Csak volt szerencsém ilyen típusú lányokhoz. – megböktem a könyökömmel és a tőle látott, bennfentes arckifejezéssel rákacsintottam.
- Ja, értem. Akkor jó. Ha a nagy csábító, Harry Styles így gondolja, az biztosan így is van. Nekiveselkedem… - vigyorodott el, és a kifutó felé fordult, hogy nagy elánnal tapsolni kezdjen.

A fogadás már nem volt ilyen egyszerű. Kendall a közelembe helyezkedett, majd körbenézett, hogy a beépített fotós résen van-e, aztán rám nézett, és aprót biccentett a fejével, hogy indulhat az akció. Mély levegőt vettem, még utoljára gondolatban azt üzentem Louisnak, hogy szeretem, aztán odaléptem, és megszólítottam.
Próbáltam előhívni a régi énemet, aki bármelyik nőt meg tudta szédíteni legfeljebb 5 perc alatt, de már olyan rég nem vettem igénybe a szolgáltatásait, hogy lehet, időközben el is költözött belőlem. Csak nyökögve ment a beszélgetés, igazából annyira nem érdekelt, hogy kérdezni is elfelejtettem, csak az ő semmitmondó érdeklődésére válaszolgattam fásultan, és szabadulni szerettem volna, mihamarabb.
Aztán észbe kaptam, hogy produkálnunk kell valami félreérthető szituációt, de olyan fura volt a helyzet, hogy nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy sikerüljön. Faramuci dolog, amikor egy fizetett alkalmazottal kell eljátszanod egy jelenetet. Legyen élethű, mint egy színészi alakítás, de egyetlen próba nélkül. Ötletem sem volt. Komolyan bosszús lettem magamra. Számtalanszor voltam olyan helyzetben, amikor ki kellett kezdenem egy nővel, és SOHA nem kaptam kosarat, kivéve kamasz koromban, mikor a lány el sem jött a randevúra.

Megköszörültem a torkomat, és közelebb hajoltam hozzá. Mélyen a szemébe néztem, aztán a szájára. Ez a trükk azelőtt mindig bevált, hátha most is működik. Az volt a baj, hogy közben Lou halvány rózsaszín, puha ajkai villantak be, és képtelen voltam koncentrálni. Kendallnak viszont úgy látszik ez is elég volt. Nem valami magas az ingerküszöbe. Kitágultak a pupillái és ő is felém mozdult. A fülemhez hajolt. – Szerintem ennyi elég a színjátékból, tűnjünk el innen!
Baromira megkönnyebbültem, mert komolyan mondom, nem volt több töltény,amit el tudtam volna sütni. Egyébként sem éles a pisztolyom…
A hátára tettem a kezem, és finoman elkezdtem kifelé kormányozni a tömegen át. A nyakához hajoltam és odasuttogtam: - Isteni az illatod. – ebben legalább nem hazudtam. Tényleg finom volt a parfüm, amit használt. Leheletnyi csókot hintettem a nyakára, és konstatáltam, hogy lúdbőrös lett az egész karja. Nahát! Ezek szerint ide elég a vaktöltény is.
Amikor kiléptünk az utcára, automatikusan levettem a zakómat, és a vállára terítettem. Elismerően pillantott rám. Nem tudtam hová tenni ezeket a dolgokat. Ez például annyira természetes kellene, hogy legyen, de a mai fiúk olyan elcseszettek, hogy a lányok egy ilyen apróságtól is bárki karjaiba omlanak, és meg vannak róla győződve, hogy egy gentleman. Magamban mulattam ezen, és közben leintettem egy taxit.
A szállodához érve két paparazzit pillantottam meg a sarkon, és nem voltak kétségeim, hogy kit vártak. Nagy levegőt vettem, és kiszálltam. Átmentem a túloldalra, és kisegítettem Kendallt, aki úgy tette a kezét a tenyerembe, mintha fagyott kutyaláb lenne. Istenem! Mikor lesz vége ennek az estének? A fotósok tették a dolgukat, ezerrel kattintgattak, mi pedig úgy csináltunk, mintha teljesen meglepett volna bennünket. Fejünket lehajtva sietősen lépkedtünk a bejárat felé. A recepción a kulcsomat kértem, és közben odafordultam Kendall felé. A zakóm gallérjánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy az arcunk majdnem összeért, és átöleltem a derekát. Széles szája mosolyra húzódott, és picit közelebb hajolt. Rádöbbentem, hogy abba is benne lenne, ha kétórányi ismeretség után, vadidegenek előtt megcsókolnám. Vagy kurva sokat fizetnek neki, vagy egy olcsó nő, akinek nincsenek elvárásai.
A recepciós mentett meg, aki megköszörülte a torkát, aztán szemlesütve átnyújtotta a kártyát, ami a lakosztályt nyitja. Rájöttem, ez a kis közjáték holnap vezető hír lesz a bulvárlapokban. A szállodai portások és szobaasszonyok beszámolói roppant hitelesnek számítanak.
A liftbe lépve elengedtem a lány derekát, mert úgy gondoltam, ahol nem látnak minket, ott nem kell megjátszanunk magunkat.
Neki viszont más elképzelései lehettek, mert egyből nekidőlt a karomnak. Nem volt pofám elhúzódni.
A szobámba lépve felhívtam a szobaszervizt, és a hitelesség kedvéért pezsgőt, epret és kaviárt rendeltem. Tisztára, mint a Pretty Women-ben. Röhögnöm kellett. A lány elnézést kért, és a fürdőszobába ment. Ledőltem az ágyra és azon gondolkoztam, milyen kényelmetlen lesz a kanapén aludni, a hatalmas, kényelmes matrac helyett. Kopogtak, kikiáltottam, hogy szabad, majd jó nagy jattot adtam a szobapincérnek, akinek járt a szeme, mint a sublótfiók, hogy hol az állítólagos nőcske, akit felcipeltem.