XLIX. Fejezet

Sziasztok!

Kellemes hétvégét mindenkinek! Köszöntöm az új feliratkozókat. Hihetetlenül nagy öröm számomra, hogy lassan az ötvenedik részhez érkezve, közel 50 feliratkozóval dicsekedhetek.( Ha szeretitek a blogot, ajánljátok a barátaitoknak, hátha 50-en leszünk a jubileumi részre:)) Pár hónapja, még eszembe sem jutott volna, hogy egyszer lesz egy blogom ( vagyis immár két és fél...) amit ennyien olvasnak, és szeretnek. Nem tudom szavakkal kifejezni, milyen öröm ez számomra, mekkora sikerélmény, és ezzel együtt mekkora félelem minden egyes résznél, hogy elnyeri-e a tetszéseteket.
MINDENÉRT ÖRÖKRE HÁLÁS LESZEK NEKTEK!  Azoknak, akik veszik a fáradságot, hogy pár sort írjanak, külön szeretném megköszönni a kommenteket. A belőlük áradó szeretet nélkül nem is tudnék írni...

Közben felkerült a tanítvány 3. része is, itt a link, hátha valaki még nem botlott bele eddig ;)
http://larrystylinsontanitvany.blogspot.hu/

Jó olvasást kívánok, és kellemes időtöltést a maradék pár napra ami még hátra van a nyárból :(( :))

xxxBecca


XLIX. Fejezet

Körülbelül egy hete lehettünk úton, amikor este szóltak, hogy másnap soron kívüli megbeszélés lesz egy különteremben, reggeli után. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de nem is izgattuk magunkat különösebben.
Amikor nevetgélve beléptünk a helyiségbe, és szembetaláltuk magunkat a komplett menedzsmenttel, már éreztem, hogy valami nincs rendben. Körülnéztem és Louist kerestem a tekintetemmel, de nem találtam. Zaynnel az esti meccset tárgyaltuk ki idefelé, és szem elől tévesztettem.
Higgins szólalt meg: - Barbie girl hol van? – ökölbe szorult a kezem, és megfeszültek az izmaim. Zayn nyugtatólag tette a kezét a karomra, és amikor ránéztem, nemet intett a fejével.
- Louis felszaladt a szobájába. Egy perc és itt lesz. – válaszolta Liam, és ő is rám nézett. Csatlakozott Zaynhez, megrázta a fejét, hogy ne menjek bele semmibe. Odalépett mellém, és a fülembe súgta:
- Ne hagyd magad provokálni! – ebben a pillanatban Lou esett be az ajtón, és tanácstalanul nézett körül. Aztán amikor megtalált a pillantásával, láttam, hogy elmosolyodik. Hozzám lépett és a karját hozzám simította. Semmit nem érzékelt az egészből. Higgs nagy szerencséjére.
Leültünk az asztalköré, mi egymás mellé Louval, a másik oldalamra Niall. Zayn automatikusan Louis mellé ült, mint a testőre, Liam pedig a szélére, a főnökséggel szemben. Úgy is ő a fő szószólónk.
- Na, fiúk az a helyzet, hogy a kis gerlepár viszonya kezd akkora visszhangot verni, ami már veszélyezteti a zenekar sikerét, és ezzel a jövőjét is. - Lou zaklatottan nézett először rájuk, aztán rám.
- Most rólunk beszélsz? – kérdeztem pillanatnyi habozás nélkül.
- Ki másról Styles?
- Akkor ajánlom, jól gondold át minden szavadat! – a zsebembe nyúltam, és az asztal alatt bekapcsoltam a hangrögzítőt a telefonomon. Ahogy oldalra néztem, azt vettem észre, hogy Zayn is a mobilját nyomkodja, aztán maga mellé teszi a székre. Tehát ő is úgy mérte fel a helyzetet, hogy szükségünk lehet még erre a felvételre. És ezek szerint van egy szövetségesünk.
- Rendben. Igyekszem csak a tényeket közölni.
- Ez egy beszélgetés Higgs, nem egy előadás. Ne közölj, hanem mondd el, mi a probléma! – szúrta közbe Liam. – szeretem, hogy ilyen higgadt, és mindig ura marad a helyzetnek. Tisztán láttam, hogy ez nekem aligha fog sikerülni.
- Tehát. Harry és Louis kis titka már olyan nagy nyilvánosságnak örvend….Hála a színpadon tanúsított minősíthetetlen viselkedésüknek… hogy már nem tudjuk kordában tartani a sajtót. Az, hogy a kapcsolatotokra tett célzásokat, sőt az egyenes kérdéseket sem vagytok képesek megcáfolni, csak olaj a tűzre. Azt is tudjuk, hogy van egy tábor, aki már a menyasszonyi fátylatokat varrja, de ettől függetlenül, a fandom fele hátat fordítana nektek, ha ezt felvállalnátok.
- Ezt honnan veszed? – szúrta közbe Niall, akire nem jellemző, hogy közbekotyogjon egy megbeszélésen.
- Megbíztunk egy céget, hogy készítsen közvélemény kutatást ebben a kérdésben, és ez lett az eredmény.
- Az ilyen tesztek mindig azért mutatnak hamis képet, mert a kérdések feltevésével lehet befolyásolni a válaszokat. – szögezte le Liam.
- Mindegy! – emelte fel a hangját a nagyfőnök. - Nem ez a lényeg, hanem az, hogy mit tudunk csinálni, hogy mindez ne kerüljön nyilvánosságra, és hogy tudjuk elejét venni a további pletykáknak.
- nem vág valami gyorsan az eszem, mint ahogy a beszédem sem éppen hadarás, úgyhogy nekem most jutott eszembe egy kérdés, ami számomra fontos.
- Mi az, hogy minősíthetetlenül viselkedünk a színpadon? – meresztettem a szemem rájuk. Lou az asztal alatt megfogta a kezem, hogy lenyugtasson, amennyire csak lehet. Ismeri már milyen vagyok, ha elgurul a gyógyszerem.

- Hallani akarod? Rendben. Sőt inkább nézzük meg együtt! - a hátuk mögött lévő projektor felé fordult, és egy távirányítót nyomkodott.

A falon hatalmas kép jelent meg Louról és rólam, ahogy egy koncerten a háta

mögé lépek, mert súgni akarok neki valamit, míg ő a többiekkel egy kanapén ül a színpadon.

Hátradől, én a füléhez hajolok, és hosszan sugdosok neki. Így, kinagyítva és lelassítva inkább egy szerelmes összebújásnak látszott. Lou egész testtartása megváltozott, amikor megérezte, hogy a közelében vagyok. Hozzám simult és megdöntötte a fejét, hogy a nyakához férjek. A combjai széttárva, a szája elnyílva. Olyan szexuális túlfűtöttség sugárzott a jelenetből, hogy kiszáradt a szám.
A következő képen egy másik koncerten voltunk, ahol Louis a fenekemet cirógatta meg. Egy harmadik bevágáson a kezemet simogatta, és így tovább.
Aztán jött a mindent elsöprő jelenet. Interjú, amit én szemlátomást halálra untam. A többiek a fotelokban ültek, én mögöttük egy polcon támaszkodtam. Egyszercsak látszik, hogy eszembe jut valami, mert hirtelen előredőlök, és rátámaszkodok Lou karfájára. Ő is azonnal észreveszi, és felkészül a fogadásomra. Körbejár a tekintete, felméri a kameraállásokat, és látszik, hogy innentől nem tud másra figyelni, csak rám. Újabb eszement lassítás, amitől minden olyan szürreális lesz, de sokkal jobban kivehetők a részletek. Az ujjaim elindulnak, és meg sem állnak a karjáig, amit olyan gyengéden, de félreérthetetlenül cirógatok meg, ami valódi bizonyítéka intim viszonyunknak. És Louis reakciója teszi fel az i-re a pontot.

Nem odanéz, hogy mi történik, amit mindenki tenne ebben a helyzetben, hanem borzasztó lassan hátratolja a könyökét, hogy közelebb legyen hozzám, közben a kamerát keresi, hogy elrejtse a mozdulatot. Ráadásul Zayn is észreveszi, mit művelünk, és segítőkészen ő is behajol a képbe, hogy fedezéket nyújtson számunkra.
A vetítő elfeketedett, és ezzel együtt olyan csend telepedett a szobára,

mintha meghalt volna valaki.
- Ennyi elég? Mert még vagy egy órányi anyag kering a neten, mind ilyen kis cuki pillanatokról. – undor csendült ki Higgins hangjából, én pedig gyűlöltem ezért. Kérdőn nézett rám.
- Ennyi elég. – nyögtem ki nagy nehezen.
- Na, lányok, fiúk! – természetesen, a lányok megszólításnál ránk nézett, főleg Louisra, amitől ismét kinyílt a bicska a zsebemben. A kis test mellettem szinte reszketett a feszültségtől. Megszorítottam a kezét, aztán bepipultam. Nem kell nekünk ilyen védekező pozíciót felvennünk. Elengedtem a kezét, ő ijedten rám nézett. Odahajoltam, adtam egy puszit az arcára, aztán széles mozdulattal átöleltem, és magamhoz húztam. Hálásan bújt hozzám, és éreztem, ahogy megnyugszik.
- Add elő, mit akartok, nem kell több műsor! – mondtam elég nyomatékosan ahhoz, hogy érezzék, a tűrőképességem határán vagyok.
- Mivel a szerződésetek egyértelműen meghatározza, milyen viselkedést engedhettek meg magatoknak, elvárjuk, hogy vegyetek vissza a szerelmi jelenetekből. És mivel ez már kevés, és küszöbön az új album megjelenésének időpontja, szükség van egy újabb nőre az életedben. Louis kis barátnője elég jól szuperál, és nagy a rajongótáboruk, neked is elő kell rukkolnod egy barátnőszerűséggel. Nem érdekel megdugod-e… - éreztem, hogy Lou megfeszül, mint a húr. - de talán hitelesebb lenne, ha megtennéd. – Louis úgy ugrott fel, mint aki eddig trambulinon ült.
– Most túllőttél a célon Higgs! Nem állatok vagyunk. És bár lehet, hogy a szerződésünk azt is meghatározza, hogy mikor szarhatunk, de azt biztos nem, hogy kivel kell lefeküdnünk. Én sem dirigálom meg, hogy a feleségedet mássza meg az asszisztensed, bár mindannyian tudjuk, hogy ezer éve ezt teszi. – Higgins feje céklavörösre váltott, de nem reagálta le a dolgot. Szerintem felmérte, hogy ezt a csörtét elbukta, de kurvára. Ejha!! Életemben nem gondoltam volna, hogy a kicsi így fel tudja szívni magát. Sajnos rosszkor, és rossz helyen, de már megtörtént. Zayn is felállt, kihúzta a széket Lou alól, és karonfogva kivezette a teremből. Mielőtt ellépett volna, odasúgott valamit Liamnek, aki kérdőn nézett rá, aztán bólintott. Előrehajolt, és összefűzte az ujjait, Niall pedig utánozta a mozdulatot. Én meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik.
- Az van, hogy mi már rég megbeszéltük, mi lesz az álláspontunk, ha ez egyszer bekövetkezik. Reméltük, hogy nem kerül rá sor, de most mégis itt vagyunk. Mi öten vagyunk egy csapat, és bár nektek fogalmatok sincs arról a világról, ahol nem a pénz a legfontosabb, mi mindannyian úgy döntöttünk, ha olyan követelményeket támasztotok Harryékkel szemben, ami teljesíthetetlen, akkor mi is felállunk. – döbbent csend telepedett a teremre.
- Tehát vagy olyan kompromisszumot ajánlotok fel, amitől nem sérül a magánéletük, vagy a One Direction itt és most befejezi, nem számít mennyibe kerül.
- Nincs nektek annyi pénzetek, amibe ez fog kerülni kisfiam. - szólt a nagyfőnök, aki eddig csak lenézően bámult bennünket. Ezzel egy időben Zayn lépett a szobába, és a szemével intett, hogy minden rendben Louval, ne aggódjak.
- Az nem biztos. Elővette a telefonját, és bekapcsolta a lejátszót. A beszélgetés eleje hangzott fel, a túloldalon ülőknek pedig elkerekedett a szeme a meglepetéstől. – Egy jó ügyvéd olyan pert akaszt a nyakatokba, hogy rámegy még a gatyátok is. Nem lehet embereket ilyenekkel zsarolni, sem ilyen követelésekkel fellépni velük szemben. Ráadásul Harrynek az előző, hasonló tárgyú kis beszélgetésről is van felvétele. Akarjátok azt is hallani? – rám nézett, én bólintottam, és előkotortam a telefonom.
- Nem kell! – tért magához Higgs. – Nem kell, hogy így elmérgesedjen a helyzet! Üljetek le. Louis hol van?
- Felment a szobájába. Rám bízta, hogy képviseljem.
- Nocsak? Nem Harryre? – szúrta közbe Tom, a mi asszisztensünk, a kis faszfej, aki előtt soha semmiről nem beszéltünk, mert mindig tudtuk, hogy súg a menedzsmentnek.
- Te fogd be! – legnagyobb meglepetésemre ezt Niall morogta mellettem. Tom megsemmisülten süllyedt le a székében.
- Várjatok! – végre összeszedtem magam a döbbenetből. Egyszerűen lesokkolt, hogy a fiúk milyen döntést hoztak a hátunk mögött. Meghatott, és hihetetlen tiszteletet éreztem irántuk. Ilyen mértékű lojalitást ritkán tapasztal az ember életében.
- Megértettük, amiről szó van, és tudomásul vesszük mindketten. Igyekszünk elkerülni a hasonló szituációkat. Én a magam részéről bevállalok egy pár hónapos kamuviszonyt valami libával, de felejtsétek el, hogy megdöntöm. A magánéletünk továbbra is tabu. Nem szólhattok bele, hogy a szabadidőnket kivel, és hogyan töltjük. Két évet vettetek el az életünkből azzal, hogy mindig aláztatok a vonzalmunk miatt, és mindig próbáltátok belém plántálni, hogy nem lehetek ennyire beteges, hogy nem lehetek… buzi. Hát most közlöm, hogy csutkára buzi vagyok, Louison kívül nem érdekel más a világon. Tehát a ti feladatotok, hogy letárgyaljátok, leszervezzétek a csajt, írassatok alá sírig tartó titoktartást, vagy amit akartok. Néha hajlandó vagyok nyilvánosan szerepelni vele, hogy odacsődíthessétek a sajtót, de utána hazamegyek, és bebújok az ágyba a társam mellé. Ezt jobb, ha tudomásul veszitek! – döbbent csend volt. Minden szempár rám irányult. Zayn mögém lépett és a vállamra tette a kezeit, megerősítésképpen.
- Nem kell ezt tenned Harry. –mondta Liam.
- Nem kell, de megteszem. Nekem fontos ez a zenekar, és ésszerű keretek között hajlandó vagyok bármilyen kompromisszumra, ahogy Louis is. Csak azt nem értem, hogy ismerhetitek ennyire félre az embereket? Ti vagytok a nagy menedzsment, a pénzcsinálás istenei, és annyit nem sikerült levennetek a jellemünkből két év alatt, hogyha simán megkértetek volna, akkor megtesszük szó nélkül? Minek kellett ez a cirkusz, ami újabb feloldhatatlan ellentétet jelent a továbbiakban? – a kérdés költői volt, nem vártam rá választ. Részemről befejezettnek tekintettem a megbeszélést. Felálltam, velem együtt a többiek is, és szó nélkül hagytuk el a termet mindannyian. Amikor az ajtóból visszanéztem, csak a döbbenet nézett vissza rám.