XLVI. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon kellemes hetet mindenkinek.
Remélem jól telik a nyaratok...
Feltettem az első részt A tanítványból, ha van kedvetek nézzetek bele:
http://larrystylinsontanitvany.blogspot.hu/2014/08/1-resz.html
Itt is és ott is várom a véleményeteket, és köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok, amit irkálok :))
Köszöntöm az új feliratkozókat, hálás vagyok a bizalmatokért!

xxx Becca

UI: A SZIGETelőknek jó szórakozást! Én már nem alszom két napja, mióta hajnalig dübörög a zene :)))



XLVI. Fejezet

- Nem vagyok gyáva anyu! Ne mondd ezt! Igenis nagy bátorság kellett ahhoz, hogy beismerjem, hogy egy fiúba vagyok szerelmes. Eleget küzdöttem, mire egyáltalán magamnak bevallottam. Hatalmas erő kellett ahhoz, hogy most elétek álljak, és kimondjam ezeket a szavakat. – lehajtottam a fejem, és magamba roskadtam. Erre végképp nem számítottam.
- Nem az a baj, hogy egy fiúba vagy szerelmes, azzal semmi baj nincs, de arra, hogy ezt ennyi idő után közlöd csak velünk, mikor már az egész világ tudja, azzal olyan fájdalmat okoztál, amit nehezen fogunk feldolgozni. A mi kapcsolatunk mindig is a feltétlen bizalomra épült, és nem tudunk mit kezdeni a titkolózásoddal. – egy szuszra szakadt ki apuból, én pedig úgy elcsodálkoztam, hogy a számat is eltátottam.
- Miről beszéltek? - cikázott a pillantásom kettőjük között. – Most hétfőn jöttünk össze, és egyszerűen képtelen voltam hamarabb elszabadulni. Azt ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ezt telefonban kellett volna közölnöm, mondjuk hétfő éjjel… - zavart tekintettel néztek vissza rám, ők is próbálták felfogni, amit mondtam, én is próbáltam értelmet találni abban, amivel apu nekem támadt.
- Most? Most hétfőn?- anyunak ennyit sikerült felfognia a kirohanásomból.
- Igen. Hétfőn este, több hónapos borzasztó kínlódás után végre bevallottam neki, hogy szeretem, és kedden jöttünk össze igazán. – rajtam volt a sor, hogy értetlenül nézzek rájuk. Ők egymásra néztek, aztán rám, és végül anyu arcán széles mosoly ömlött el, én meg majdnem elájultam. Kezdem érteni Louis reakcióit.
- Édesem! Felugrott és hozzám lépett, aztán átnyalábolt és szorosan magához ölelt. - Ne haragudj! Kérlek, bocsáss meg! Apáddal mi abban a hitben élünk kábé másfél éve, hogy ti együtt vagytok Louisval, és borzasztóan vártuk, hogy mikor avatsz be bennünket. Aztán teltek a hónapok, és nem jöttél, nem szóltál, mi pedig csak növeltük magunkban az elégedetlenséget a viselkedéseddel kapcsolatban, de egyikünk sem volt olyan egyenes, hogy rákérdezzünk nálad. Mindketten nagyot hibáztunk. Meg tudsz nekünk bocsájtani? – eltartott magától és az arcomat fürkészte. A karja alatt apu is félve nézett rám.
- Szóval nem azért vagytok kiakadva, mert buzi vagyok, hanem azért, mert azt hittétek, már régen együtt vagyunk, és titkoltam előletek? –apu majdnem megfulladt, mikor ezt így kimondtam, de aztán torkot köszörült, és válaszolt.
- Először is nem buzi vagy, hanem meleg, de még csak az se teljesen, miután a falu összes lányát megkergetted, és elég sokat utol is értél. Számunkra ez olyan mintha mondjuk hat ujjal születtél volna. Egy kicsit más lennél, mint a többi gyerek, de nekünk akkor is a legszebb és legokosabb a világon, akit mindennél jobban szeretünk. Ha te egy fiúval vagy boldog, ha így ki tudod jelenteni, hogy halálosan szereted, hogy ő az életed, akkor biztosan meg is érdemli, és mi hihetetlenül boldogok vagyunk, hogy rátaláltál. Hogy Louis az, csak újabb jópont, hisz ő egy tünemény. Anyád csak Sunshinenak hívja. – én is szoktam így hívni… eszembe jutott az a reggel, mikor úgy ébresztettem, hogy orálisan kényeztettem. Ebbe jól bele is pirultam, és még szerencse, hogy a beszélgetés olyan irányba ment, amikor erre nem kellett különösebb magyarázatot adnom.
- Szóval akkor elfogadjátok a kapcsolatomat Louval, és még örültök is neki? –kérdeztem, és már készült a nagy vigyor, hogy elterüljön az arcomon.
- Persze, hogy elfogadjuk. Örülünk, hogy boldogok vagytok. Egy kicsit vagyok csak mérges, amiért őt nem hoztad magaddal. Olyan sovány az a fiú, legalább etettem volna két napig… - mondta anyu elgondolkodva.
- Legközelebb ígérem együtt jövünk. De most otthon ül, és rettegve várja, hogy hogyan fogadtátok a hírt.
- Azonnal hívd fel! – adta ki a parancsot apám. Mosolyogva húztam elő a telefonom, és nyomtam be a gyorshívón az egyest. Egy csöngés után felvette, és melegség öntötte el a szívemet, amikor meghallottam gyenge kis hangját a telefonban.
- Halló! Szia…
- Szia kicsi! Mi újság?
- Most komolyan te kérdezed ezt tőlem? –éreztem a szavaiból kicsendülő szemrehányást. – Otthon mi van? Nem küldtél sms-t, pedig megígérted. Már halálra aggódtam magam.
- Ne haragudj! Igazad van. Elragadtak az események. – anyu eddig bírta a várakozást. Kikapta a telefont a kezemből, és a füléhez emelte a kagylót. Lou még éppen beszélt:
- Hogy fogadták? Ki leszek nyírva, amiért megrontottam a kisfiukat?
- Nem Sunshine, nem leszel kinyírva, csak akkor, ha a turné után nem tolod ide az édes kis pofádat, hogy megölelgethessünk. – a vonal túlsó végéről még én is hallottam a hatalmas légvételt, és a döbbenet is egész jól érezhető volt, még ilyen távolságból is.
- Anne… én…. bocsánat!
- Nincs miért bocsánatot kérned Lou! – válaszolta anyu kedvesen – Boldogok vagyunk, hogy szeretitek egymást, és kívánjuk, hogy a kapcsolatotok túléljen minden nehézséget, amit elétek dob a sors. Sok boldogságot kívánunk nektek.
- Köszönjük! – cincogta Lou, és szinte láttam magam előtt, hogy összegyűlnek a könnyek a szemében. Anyu visszaadta a mobilomat, én felálltam, és elsétáltam a kert végébe, hogy pár szót válthassunk úgy, hogy nem hallja más.
- Kicsi! Itt vagy még? –kérdeztem halkan.
- Igen itt, és a döbbenettől szólni sem tudok. Mi volt?
- Hát volt egy kis félreértés, de lassan már megszokom, hogy az életem nagy eseményeit mindig megelőzi egy .- ezen felkuncogott, és én is elmosolyodtam. – De a lényeg, hogy elfogadják, velem örülnek, és innen is imádnak téged.
- Nem tudom elmondani, mennyire megkönnyebbültem.
- Nem kell elmondanod, hisz én is ugyanazt érzem….és még valamit. – vártam, de nem válaszolt, nem is kérdezett, csak várt. – Annyira hiányzol, hogy fáj. Elszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy nélküled aludjak el. Nem jönnél le, ha szépen megkérnélek rá? – a vonal túlsó végén még mindig csend, aztán egy nagy sóhaj.
- Nem Hazz, nem megyek utánad. Ez a két nap legyen a családodé. Próbáld kiélvezni az időt, amit velük tölthetsz, úgyis nagyon kevés jut nekik belőled. Ha lemegyek, csak egymásra tudunk figyelni, ezt te is tudod. Szeretném, ha most a szüleiddel törődnél ebben a pár napban. Előttünk az egész élet, de nagyon véges az idő, amit a családunkkal tölthetünk. – eszembe jutott, hogy meghaltak a nagyszülei, és sokszor emlegeti, hogy nem töltött velük elég időt, mert nem érezte át, mekkora súlya van az elpazarolt éveknek.
- Igazad van, ahogy általában mindig. Nagyon szeretlek. Este beszélünk.
- Én is szeretlek, és ne haragudj, de megbeszéltem Ellel, hogy este elmegyek vele az operába. Szeretném, ha te pedig kialudnád magad. Ha otthon vagyok, én is 10 órát tudok aludni a régi ágyamban. Beszélünk reggel.
- Jól van, bár a féltékenységtől úgysem fog álom jönni a szememre. -duzzogtam.
- Ne butáskodj már! Nem létezik olyan nő, férfi meg pláne, aki veszélyt jelentene rád…- lehalkította a hangját - Most is kívánlak… - Elmosolyodtam, és éreztem, ahogy a vér az ölembe áramlik, ettől az egyetlen kis suttogástól.
- Én is kívánlak! Hétfőn hazamegyek és addig szexelünk, amíg el nem ájulunk! Na jó, nem kell elájulni, de az tuti, hogy nem indulunk el úgy a turnéra, hogy előtte nem sikoltod a nevemet, miközben élvezel!
- Jézusom! Hagyd abba! Egész este ez a mondatod fog a fejemben járni, miközben sorra halnak meg a színpadon, én pedig idióta vigyorral a fejemen ülök majd a harmadik sorban. – ezen kuncognom kellett.
– Oké, visszaszívom. Elég ha azt nyögöd, hogy „Még! Hazza! Mélyebben, erősebben! KÉRLEK!” – tudom, hogy gonosz vagyok, de nem bírtam megállni, hogy ne húzzam egy picit.
- Őhmmm… igen, ezt fogom nyöszörögni, közvetlenül azután, hogy már csak egy hajszál választ el téged az orgazmustól, mert úgy foglak szopni, hogy kettéállnak a füleid! – rajtam volt a sor, hogy beszippantsam a levegőt, és többé ne lélegezzek. Ha valaki sok időt tölt a másikkal, óhatatlanul átveszi a szokásait.
- Na, szia édes! Vigyázz magadra, és álmodj szépeket. Egy puszit cuppantott a kagylóba, majd se szó, se beszéd letette. – először nagyon mérges lettem, de aztán láttam magam előtt diadalittas kis pofáját, és egyből megenyhültem. Büszke voltam rá, hogy így visszavágott. Határozottan fejlődik a szexuális önkifejezés területén.