LIII. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket.
Nem tudom elégszer megköszönni a támogatásotokat...Ti vagytok a legjobbak!!!
<3 <3 <3 Becca



LIII. Fejezet

Kimásztam a kádból és megtörölköztem. Jó kedvem lett a tudattól, hogy Lou is gondolt rám. Tényleg hihetetlen, hogy az ember így bele tud süllyedni egy szerelembe. Semmi és senki más nem érdekelt, csak ő. Felvettem a boxert és a pólót, amit kikészítettem, és kiléptem a fürdőszobából. A hálószoba üres volt. Felnyaláboltam a párnát és a paplant. Gondoltam megágyazok magamnak a kanapén, és megkérem Kendallt, hogy feküdjünk le aludni, mert már szédelegtem a fáradságtól. A nappaliban sem találtam. Tanácstalanul álltam egy pillanatig, mikor meghallottam fojtott hangját a teraszról. Az ágyneműt a fotelbe raktam és odaosontam a nyitott ajtóhoz.
- Nem bazmeg. Ez egy kretén….Mondom neked. Tök impotens. Felvettem a szexi fehérneműt, rá is másztam, de akkor se állt fel neki. ….Aha. Igen. Esküszöm. A nagy Harry Styles vagy úgy szétcsapta már magát drogokkal, vagy szúrja magát valami szteroiddal, hogy ilyen teste legyen, de minden esetre a farkára is ráférne egy injekció, mert különben teljesen használhatatlan. …. Ja. Rohadjon meg a kis nyomorék. Egy rakás pénzt húzott ki a zsebemből…. Nem, persze. Azt akkor is megkapom. De egy százast rádobtak volna, ha le tudom fektetni….Nem tudom. Én is agyaltam már ezen. …. Lehet. De akkor sem értem, miért ér meg nekik százezret, hogy valakit megkeféljen….Nem, nem akartak róla képeket. Azt azért ennyiért nem vállaltam volna be. Bár… Rohadt jó teste van. –belekuncogott a telefonba – Igazad van!  Mennyi eszed van! Azt mondom, hogy meghúzott, nem is egyszer. Úgy se fogja megcáfolni azzal, hogy nem áll fel a cerkája. … Persze. Biztos nem veri nagydobra, hogy azért nincs nője, mert nem tudja megdugni. …Oké. Köszi Patty, istennő vagy! …Holnap már hazautazik, hála az égnek. Még egy napot nem bírnék ki vele. Nem elég, hogy impotens, de gyökér is. Még beszélgetni se lehet vele….Jaaa, Mathilda jól kifogta a Bower gyereket. – újabb kuncogás – Nem mondod! Komolyan? Akkora? De jó neki. Na, majd elmeséltetjük vele. ….Puszi.
Ott álltam, a döbbenettől mozdulni sem tudtam. Szóval azért is fizettek volna neki, hogy rám másszon. Mekkora gennyládák ezek? Ha sikerrel járnak, akkor esetleg tönkrement volna a kapcsolatom Louisval. Erre hajtottak. Rohadékok. Hát ezt megszívták. De legalább kifizethetik a százezret Miss Csontkollekciónak, aki ebben a pillanatban sétált be a teraszról. Amikor meglátott az ablak mellett állva, majdnem szívrohamot kapott. Hagytam neki egy pár másodpercet, hogy egészen eluralkodjon rajta a lebukás miatt érzett kétségbeesés, aztán előreléptem, és mélyen a szemébe néztem.
- Azaz igazság, hogy nem akartalak megbántani, de ahogy a beszélgetésedből kihallottam, mégis zokon vetted a dolgot. Akkor viszont öntsünk tiszta vizet a pohárba! Normálisan viselkedtem, pedig nem tudtam, mi volt az ok, ami miatt így lealáztad magad nő létedre, de most már kiderült. Annyit szeretnék csak hozzátenni, hogy nem drogozok, és nem is szúrom magam. A rohadt jó testemet edzéssel és sok szexszel tartom karban. Ne aggódj, nem veled van a baj, csak egyszerűen nem tudok megkívánni egy ruhafogast. Én a húst szeretem, a csontokkal játszanak a kutyák!
Amúgy nyugodtan vedd fel a százezret amiért elvileg megdolgoztál, annyit úgy sem érsz. Azt ajánlom, a továbbiakban pedig fogd be a pofád, vagy teszek róla, hogy a Modest-tel kötött szerződésedből kifolyólag annyi kártérítést kelljen kifizetned, mert nem tudsz kussolni, hogy a hátralévő életedben egy sarkon árulhatod a girhes testedet, hogy ki tudd fizetni. -Az arcán teljes döbbenet, a szája is nyitva maradt. Odasétáltam a fotelhoz, felnyaláboltam az ágyneműt, felé léptem, aztán félúton meggondoltam magam (szerintem épp elég ideig viselkedtem úriemberként) és hozzávágtam. Úgy meglepődött, hogy a kezét sem emelte fel, hogy elkapja a közeledő párnát és paplant. Az első gyomron találta, a második szépen ráterült a fejére. Ott állt, mint egy szellemszobor. Sarkon fordultam, és otthagytam. A hálóba érve becsaptam az ajtót, és jóleső sóhaj hagyta el a számat.

Másnap reggel levittem reggelizni az étterembe, hogy készüljön még rólunk ezer kép, és meglepődtem, hogy sokkal normálisabb volt, mint előző nap. Valószínűleg éjjel átértékelte magában, hogy meddig kell a zörgő csontjaival le-fel riszálnia a kifutókon, amíg annyi pénzt megkeres, mint így pár hónap alatt, és rájött, hogy egy telefonhívással keresztülhúzhatom a számításait. Ezért olyan kedves és megnyerő volt, amennyire csak telt tőle. Mikor visszamentünk a csomagokért a szobába, láttam, hogy mondani akar még valamit, de eszemben sem volt megkönnyíteni neki. Épp az utazótáskámat vettem a vállamra, amikor minden erejét összeszedve elém lépett és egy nagy sóhaj után belekezdett:
- Harry! Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapeste történtekért. Tényleg gusztustalan volt, hogy utána kibeszéltelek. Nem fordul elő többet! Ígérem a továbbiakban hallgatok, mint a sír, és mindent úgy csinálok, ahogy szeretnéd. Csak hívj fel, hogy mikor hol legyek, mit csináljak, és én megteszem!
- Rendben Kendall. Szeretném ha nem lenne több hasonló szituáció kettőnk között. Nagyon hajszolt életet élek, nincs időm most egy kapcsolatra. Csak annyit várok tőled, hogy azt a pár alkalmat, amit együtt kell töltenünk, próbáljuk feszültségek nélkül átvészelni. Menni fog?
- Természetesen. - megkönnyebbülten elvigyorodott.Már elfordultam tőle, hogy nyissam az ajtót, amikor halkan hozzátette: - És köszönöm.
Megálltam, egy pillanatig gondolkoztam, de aztán a szemébe néztem, és én is elmosolyodtam.
- Nincs mit.

 A repülőút alatt már tűkön ültem. Komolyan szenvedtem. Tízpercenként néztem az órámat, kikészítettem a stewardesseket, hol melegem volt, hol fáztam. Képtelen voltam olvasni, pedig az általában mindig kikapcsol, és a zenehallgatás sem nyugtatott meg. Mikor Londonban leszálltunk, úgy tolakodtam kifelé a repülőből, mintha az életem múlna azon, hogy két percen belül leérjek.
A taxist halálra szekáltam, hogy kerüljön már az isten szerelmére, mert gutaütést kapok, ha még öt percet állunk a dugóban. Közben Lou írt egy sms-t:

Lementünk focizni a srácokkal a ház mögé,
mert már nem bírok egy helyben ülni és várni.
xoxo Kicsi

Annyira meghatódtam, hogy majdnem sírva fakadtam. Akkor nem csak én vagyok így kikészülve a komoly, nem egészen kétnapos távolléttől, hanem ő is.
Mikor bekanyarodtunk az utcánkba, már az ajtón volt a kezem, hogy ha lefékez a kocsi, azonnal kipattanhassak belőle. A házunkhoz érve kiugrottam, kikaptam a táskám a csomagtartóból, a taxis kezébe nyomtam egy hatalmas összeget, aki csak bárgyún nézett a tenyerébe tett bankjegyekre, és már futottam is. Megkerültem a háztömböt, a táskámat a lépcsőnkre dobtam, és nem érdekelt, ott lesz-e, mire visszajövök érte, csak rohantam, hogy mielőbb magamhoz ölelhessem. Életemben semmire nem vágytam még ennyire.
Ahogy a sarkon befordultam, abban a pillanatban szinte belém robbant egy test. Ő is futott, és amikor szembetalálkoztunk, gondolkodás nélkül ugrott az ölembe. Kis karjai a nyakamba kapaszkodtak, és csókolta az arcom, ahol csak érte. Minden energiámra szükségem volt, hogy észben tartsam, nem csókolhatom szájon az utcán, pedig az összes sejtem csak erre áhítozott.
Amikor végre leengedtem magamról, és felfogtam a külvilágot, a fiúk is odaléptek, és mosolyogva köszöntöttek. Jó volt újra otthon.
- Na végre! – fakadt ki Niall - Máskor nem vállalunk bébiszittelést Loura, ha ilyen hiperaktív, és elviselhetetlen, amikor nem vagy itt. – Louisra néztem, aki elpirult és lesütötte a szemét. Átöleltem a vállát és egy puszit nyomtam a feje búbjára.
- Én vállalom bármikor! – kapcsolódott be Zayn, és le nem vette a pillantását Louról. Majd felrobbantam.
- Azt elhiszem! – néztem rá keményen, mire felkapta a fejét, aztán gyorsan félre is nézett.
- Nem volt olyan veszélyes. – szólalt meg Liam – Kicsit többet beszélt, és nem bírt 5 percet ülni a seggén. Jaa, és reggel 7-kor már az ajtónkban állt, és közölte, hogy öltözzünk fel és csináljunk valamit, DE AZONNAL!... Ijesztő volt! - ezen mindannyian felnevettünk, én pedig még jobban magamhoz szorítottam. Hihetetlen boldogsággal töltött el, amit elmondtak ( kivéve Zayn beszólása) mert megtudtam belőle, hogy Lou is gyötrődik, ha távol vagyok. Még most sem hiszem el, hogy viszontszeret.
Még pár percet beszélgettünk a fiúkkal, az új csajról kérdezgettek, de kitérő válaszokat adtam. Nem akartam elmesélni a kis összetűzésünket, azt pedig végképp nem, hogy mi történt előtte. Éreztem, hogy Lou arca felém fordul, és elmélyülten tanulmányozza a vonásaimat. El is pirultam. Nem vagyok jó a hazudozásban, ő pedig nagyon jól ismer. A hangsúlyból is érzi, ha valamit titkolok. Megszorítottam a derekát, egy pillanatra ránéztem, és próbáltam a szememmel jelezni, hogy majd elmesélem, ha kettesben leszünk. Elsőre vette az üzenetet.
- Oké srácok, akkor majd beszélünk telefonon. – mondta határozottan, és elkezdett húzni a házak felé.
- Most itt hagytok bennünket? –kérdezte Niall szemrehányó hangon – Nem megyünk kajálni? És este sörözni?
- Haver! Ma tuti nem. Ki sem másznak az ágyból. – válaszolta neki Zayn, és éreztem az irigységet a hangjában. Ahogy leejtettem a kezem Lou válláról, mintegy véletlenül megsimogattam a fenekét. A háttérből egy mordulás volt a válasz. Pont amire számítottam.

Ahogy felértünk a lakásba, és végre becsukódott mögöttünk az ajtó, Louisért nyúltam és magamhoz rántottam. Éhesen hajoltam a szájára. Az ajkai nyitva vártak rám. Forró, édes nyelve besiklott a számba, és kisajátította teljesen. Engedtem neki, sőt élveztem, hogy ő diktál. Kezeim a hátára és a fenekére simultak, ő pedig lábujjhegyre állt, hogy a csípőnk egy vonalba kerüljön, és tökéletesen illeszkedjünk. Belenyögtem a szájába, ahogy megéreztem merevedését. Válaszul lüktetni kezdett az ágyékom, és hozzányomtam magam. Az egyik tenyeremet a hasára csúsztattam, és lassan körözni kezdtem a köldöke körül, aztán még lassabban lejjebb vándoroltak az ujjaim, és körülfogtam a péniszét. A nyelve elernyedt, ahogy a többi izma is, és a feje hátrabicsaklott. Nyöszörgött, én pedig a nyakára hajoltam, és a nyelvemmel jártam be az érzékeny területet.
- Istenem Kicsi! Annyira hiányoztál, hogy fájt. – suttogtam a vállába, és a másik kezemmel felhúztam a pólóját, hogy végre megszabadítsam a felesleges ruhadarabtól. Hirtelen elengedte a nyakam, és visszarántotta az anyagot.
- Harry, ne!
Lemerevedtem, nem tudtam mire vélni a dolgot. Eltolt magától, én pedig kérdőn néztem rá.
- Először el kell mondanod, hogy mi történt.
- Most ??? – kérdeztem elfúló hangon.
- Édesem! – hajolt hozzám, és engesztelőn csókolgatta a nyakamat – Én is belepusztulok, úgy kívánlak, de érzem, hogy történt valami.  Valami komoly dolog, és képtelen vagyok elengedni magam, amíg nem tudom mi az. – belegyezően felsóhajtottam, és beletúrtam a hajamba – Jól van. Legyen. – elengedtem a derekát, és duzzogva elléptem mellőle. Nem így képzeltem el a hazaérkezést.
 Egy kis tenyér fogott át hátulról, és erősen húzott maga felé. Nem ellenkeztem, de nem is léptem hátra, így ő mozdult, és simult a hátamhoz. Átölelt, a másik keze felhúzta a hajat a tarkómon, és egy forró nyelv cirógatta a bőrömet az egyik titkos erogén zónám kellős közepén.
- Ne haragudj! Ígérem, olyan kárpótlásban lesz részed, hogy elalélsz…- felnevettem. Képek villantak fel, amitől újra lüktetett az ágyékom, és nem tudtam visszatartani a széles mosolyt, ami elterült a képemen.
- Esküszöl, hogy akármit mesélek, utána végre megdughatlak? –kérdeztem még mindig háttal állva. Éreztem, ahogy megfeszülnek az ujjai a hajamban, és a szája elnyílik.
– Igen! Esküszöm! Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy végre bennem legyél…- a nyelve erősebben körözött a bőrömön. Lenyúltam, és ölelő kezét lenyomtam arra a helyre, ahol már szinte szétfeszített a vágy. Kis markába fogott, és megszorított, aztán érzékien simogatni kezdett. Megroggyantak a térdeim, és mélyről nyögtem. – Kicsi! Nem bírom…..Kérlek! – már el is engedett és ellépett mellettem.
- Hazz! Te tudnál önfeledten szeretkezni, ha éreznéd, hogy történt valami, de nem mondom el neked?
- Igazad van, essünk túl rajta! – érte nyúltam, megfogtam a kezét, a kanapéhoz sétáltunk. Leültem, ő szorosan mellém, de keresztbe, a lábait az ölembe tette, én pedig a bokáját cirógattam, és elmeséltem az elmúlt két nap minden egyes momentumát.