LIV. Fejezet

Sziasztok!
Elnézést a késlekedésért, de vizsgázom holnap, és kicsit behavazódtam, majdnem el is felejtettem feltölteni az új részt, pedig azt hiszem, ezt szeretni fogjátok.
Ez a rész egy nagyon kedves olvasóm, ~B egyik kommentje után született, mikor "izgalmas" részt kért rajtam számon, ezért neki szeretném ajánlani! :))
Nos remélem megfelel az elvárásainak, és Ti is elégedettek lesztek.
Az ilyen részek előtt mindig nagyon aggódom, nem túl sok, nem túl nyers??? Kérlek jelezzetek erről vissza, hogy mit bír el a gyomrotok, és mi az ,amit már "túlakárminek" éreztek, akkor ahhoz igazodom.
Sok-sok pozitív energiát kérek holnap délelőtt.... nem igazán fogadta be az agyam a tananyagot...Larryből biztos 100%-os tesztet írnék :P:P

xxxBecca

LIV. Fejezet



Rettegtem, hogy mit fog szólni az egészhez. Lou személyisége annyira összetett, hogy még így, két év után sem tudom előre, mire mit fog reagálni. Gondolatban már lemondtam az eget rengető orgazmusokról, amikről a repülőn fantáziáltam hazafelé. De Louis, legnagyobb meglepetésemre teljesen tárgyilagosan kezelte a dolgot. Mindenbe belekérdezett, az arcomat fürkészte, a legapróbb részletekig kifaggatott, de nem láttam rajta, hogy elkeserítené, vagy igazán dühös lenne.
- Rád mászott?
- Aha… A derekamon ült, és össze-vissza taperolt. – válaszoltam félve, és képtelen voltam a szemébe nézni.
- És? … Aztán? – próbálta kiszedni belőlem a folytatást, de lefagytam. Éreztem, hogy az egész teste megfeszül, és kihúzza magát. – Megdugtad. – nem kérdés volt, és nem is felkiáltás. A hangja lemondó volt, és fájdalommal teli. Felkaptam a fejem, és csodálkozva néztem rá.
- Miii??? Dehogy! Hogy dugtam volna meg?! Fel se állt! – csúszott ki a számon az, ami miatt elakadtam a sztoriban. Louis szeme akkorára tágult, mint egy csészealj. Az agya ezerrel dolgozott az információn, így csak egy másodpercbe telt, míg gyönyörű ajkai széles mosolyra húzódtak, és a teste elernyedt. – Nem állt fel? – kérdezte a biztonság kedvéért.
- Nem… - válaszoltam, és önkéntelenül lesütöttem a szemem. – Nem éreztem semmit. Lehet, hogy impotens leszek! – hihetetlen, hogy a legmélyebb félelmeimet is el tudom neki mondani.
- Te? Impotens? – kérdezte, és éreztem az elfojtott nevetést a hangjában. A keze azonnal az ölembe siklott, megmarkolt, és a szája a fülem mögötti érzékeny területre tapadt. Úgy feszültem ívbe, mint akit kínoznak. A lágyékomba áramlott az összes vér, úgy éreztem elájulok, mert az agyamnak annyi sem jutott, hogy eszméletemen maradjak. Lihegni kezdtem, ahogy rászorított merevedő péniszemre. Egy pillanattal később már elengedett, hátradőlt a párnákra, és mikor kinyitottam a szemem, és ránéztem, vigyorogva nézett vissza rám.
- Akkor ezt a kérdést letisztáztuk. Mondd tovább! – még nem tudtam normálisan lélegezni, és a kezemet ágaskodó szerszámomra szorítottam, mert szinte fájt a vágy, de erőt vettem magamon, és elmeséltem az est hátralévő részét.
Mikor a kihallgatott telefonbeszélgetést meséltem, láttam, hogy a kezei ökölbe szorulnak, a nyakán megfeszülnek az izmok, és mélyeket lélegzik. De nem szólt semmit. Aztán, amikor azt meséltem, hogy mit mondtam Kendallnek, mielőtt hozzávágtam az ágyneműt, végre elnevette magát, és értem nyúlt. Az arcomat fogta meg két oldalt, a számra hajolt, egy hatalmas cuppanóst nyomott rá, és felkiáltott:
- Az én tigrisem! Szeretlek! … A többi nem érdekel. – pontosan érezte, hogy minden lényeges információt kiszedett belőlem. Az ajka az enyémre tapadt, de mire elmélyítettem volna a csókunkat, elhúzódott, és felállt.
- Lezuhanyozunk! – nem kérés volt, hanem parancs. Fájdalmasan nyögtem fel. – Majd utána! Lécci!
- Nem! – olyan kategorikusan mondta, hogy ledöbbentem. – Azt ajánlom, te is vegyél egy hidegzuhanyt. Hidd el, hálás leszel érte…- rám kacsintott, és formás seggével elriszált a fürdőszoba felé, otthagyva engem a fejem tetejére csúszott szemöldökömmel, és tátott számmal a kanapén.

Miután végre túl voltunk minden szükséges előkészületen, amit Lou megkövetelt ( meg is kellett borotválkoznom, mert szerinte olyan volt a pofám, mint egy smirgli ) a hálószobába kormányozott. Az ágy előtt álltam, és várakozóan néztem rá. A szája szegletében huncut mosollyal hozzám lépett, és egyetlen mozdulattal letépte a derekamról a törölközőt. Nem lepődött meg ágaskodó szerszámomon. A tenyerét a mellkasomra fektette, de nem kezdett el simogatni, hanem legnagyobb döbbenetemre teljes erőből megtaszított, én meg nyekkenve estem hanyatt az ágyon.
Mellém térdelt, de mikor a csípőjét takaró frottír alá akartam beóvakodni a kezemmel, elkapta a csuklómat, erősen megszorította, és a fejem fölé emelte. Csak hápogtam a meglepetéstől, és reagálni sem tudtam. Az éjjeliszekrényhez hajolt, a másik kezével kihúzta a fiókot, és valamit keresgélt benne.
- Csukd be a szemed! – parancsolt rám, én pedig azonnal engedelmeskedtem, sőt a fejemet is elfordítottam, nehogy eszembe jusson lesni.
Amikor átnyúlt rajtam, és a másik kezemet is a fejem fölé húzta, az egész testemen remegés futott végig. Ahogy a karjaim megfeszültek, és valami puha anyag érintette a csuklómat, várakozásteljes izgalom uralkodott el rajtam. Mikor kattanást hallottam, és utána meghúzta a kezem, akkor esett le a tantusz.
A bilincs rásimult a másik kezemre, és újra a jellegzetes kattanás. Eszembe jutott a pillanat, amikor feldobták a színpadra, és az is, ahogy Louis szeme megcsillant mikor meglátta. Már el is feledkeztem róla, és azaz igazság, ha eszembe jutott volna, akkor is az ő kezére képzelem, nem a sajátomra.
De így még izgalmasabb a dolog. Szeretem a meglepetéseket, pláne az ágyban. Lou fantáziája pedig kiapadhatatlan tárháza az izgatóbbnál izgatóbb ötleteknek. Már pont kezdtem volna jól érezni magam, és vártam az érintést, a kínzást, amit rajtam fog véghezvinni, mikor rájöttem, hogy nem érzem a testét. Nem ér hozzám sehol, és a matrac sem süpped be mellettem.
- Lou?
- Kinyithatod a szemed! – hallottam a hangját a szoba másik feléből. Ijedten pattantak ki a szemeim. Körbepásztáztam a szobát, és megláttam őt. A fotelban, az ablak előtt. Anyaszült meztelen volt, és áthatóan nézett rám. Elakadt a lélegzetem.
Féloldalt feküdt, a lábai terpeszben, az egyiket átvetette a karfán. A bal kezével a mellkasát simogatta, a másikkal a combját. Az ujjait keményen nyomta a saját bőrébe. Zihálni kezdtem. A farkam fájdalmasan megfeszült.
- Lou! Gyere ide! – nyöszörögtem.
- Nem megyek…- válaszolta vontatottan. A tenyerével betakarta a péniszét, a hasára simította, és dörzsölni kezdte. Közben a mellbimbóját morzsolta, aztán erősen meghúzta. A feje hátrahanyatlott, és a torkából mély nyögés tört föl.
Fel akartam ugrani, odamenni hozzá, és úgy megdugni, hogy eszméletét veszítse, de a bilincs az ágyhoz volt rögzítve, így csak alaposan megrántottam a vállamat. Eszement rémület lett rajtam úrrá. A gondolat, hogy nem tudom megérinteni, hogy nem enged magához, szinte megbénított.
A keze végigsiklott a mellkasán, és a nyakára fonódott. Aztán az ajkát simogatta meg, majd a hajába túrt. Láttam, ahogy megmarkolja a tincseit, és a bicepsze megfeszül. A másik keze a péniszét fogta körbe, és fejni kezdte ütemesen.
Ziháltam, a testem kifeszítve vergődött. Próbáltam összeszorítani a combjaimat, hátha enyhülést hoz, de azon kívül, hogy megfájdultak a heréim, semmi nem történt.
- Gyerünk Édes! Beszélj hozzám! – mondta rekedten – Mondd el, mit tennél velem, ha elengednélek!
- Én…én…képtelen vagyok!- dörmögtem, mert totál kiszáradt a torkom. Nagyot sóhajtottam, és próbáltam felemelve tartani a fejem, hogy legalább lássam. Az emberi elme teljesen kiszámíthatatlan. Ha lehanyatlok, és szorosan lehunyom a szemem, talán kevésbé szenvedtem volna, de ehelyett az agyam arra adott parancsot, hogy minden erőmmel azon igyekezzek, hogy lássam mit művel, még akkor is, ha ezzel csak tetéztem kínjaim.
- Jó. Ha te nem mesélsz, akkor majd én. – nyögött egy hatalmasat, mert közben ő is elért a vágynak arra fokára, ahonnan már nincs visszaút. Láttam, ahogy apró fehér cseppek jelennek meg a makkján, és lassan átfordulva lefolynak az ujjaira. Nyelni akartam, de képtelen voltam. Csak hörögtem, és rángattam a karjaimat, hogy belesajdultak a csuklóim.
- Kicsi, ne tedd ezt! Kérlek. KÖNYÖRGÖM! Már fáj…. – csak rekedt krákogás volt a hangom.
- Sssss! Semmi baj. Próbáld elengedni magad! – tanácsolta, majd hátrahajtotta a fejét, és erőteljesebben pumpálta a péniszét. Nem is pislogtam. Próbáltam minden pillanatot rögzíteni a memóriámban. De a kéjvágy olyan erős volt bennem, hogy elhomályosította a látásomat. Lassabb tempóra váltott, de láttam rajta, hogy hatalmas erőfeszítésekre van szüksége, hogy véghezvigye a tervét, bármi legyen is az.
- Szeretlek a számba venni. Imádom, hogy olyan kemény vagy, hatalmas, és mégis selymes. - Nem tudom, egyáltalán hogy lehet az, hogy még nem ájultam el, de apró lihegésekkel próbáltam csillapítani a hasamban gyűrűző fájdalmat.
- És imádom, ha te kényeztetsz a száddal. Ahhhh…. – egy erősebbet húzott magán, újra hófehér cseppek buggyantak elő. – Annyira jól szopsz….. Amikor lenyomsz a torkodig, attól egyből végem van. – elengedte a farkát, a hasára fektette és végigsimított rajta a tenyerével. A szemembe nézett.
- De a legeslegjobban azt szeretem, amikor elveszted a fejed. Amikor már bennem vagy, majd szétszakadok, és érzem, hogy elkezdesz lüktetni. Mikor durván tolsz, és érzem, hogy egyre jobban feszítesz, aztán belém robbansz. – lassan felemelte a kezét, kinyújtotta a nyelvét, aztán megnyalta az ujjait, végül mélyen a szájába vette őket, és szívni kezdte.
Szinte megőrültem. A golyóim úgy zsugorodtak össze, mintha satuba szorítanák őket. Mélyen az alhasamban már egy pillanatra sem enyhült a görcs. A farkam remegett, néha megugrott a hasamon, és ha bármilyen módot találtam volna arra, hogy könnyítsek magamon, esküszöm megteszem, még akkor is, ha ehhez le kell rágnom a saját kezemet.
Lou kivette a szájából az ujjait, és egy hihetetlenül szexi mozdulattal lenyúlt magán, egyik kezével széthúzta, nyálas ujjaival pedig izgatni kezdte az ánuszát.
Felzokogtam. Nem voltam már ura a testemnek. Olyan mélyen szippantott be a vágy, hogy akár ölni is képes lettem volna a kielégülésért. Nem érdekelt, hogy a kezemet béklyózó bilincs mélyen a húsomba vág, az oldalamra fordultam, aztán teljesen kitekeredtem, és megpróbáltam az ágyhoz dörzsölni magam. Csak annyira sikerült, hogy kínjaim még jobban elmélyüljenek, mert egy hajszál választott már csak el az extázistól, de úgy gondoltam, ehhez valami külső segítségre van szükségem.
Amikor beláttam, hogy ez sem fog sikerülni, visszahanyatlottam az ágyra, és könyörgőn néztem Louisra. – Nem bírom! Belehalok, nem érted????
- Ne vergődj édesem! Próbáld elengedni magad. Higgy nekem! Jobb lesz, ha nem kínozod magad. Csak lélegezz és figyelj!  - próbáltam követni az utasításait, de annyira idegen volt ez a szituáció, hogy nagyon nehezen ment. Nem vagyok hozzászokva, hogy teljesen kiszolgáltatottnak érezzem magam, hogy semmilyen befolyásom ne legyen a dolgok alakulására. Lehunytam a szemem, és igyekeztem lehűteni az agyam. Louis, aki mindig egy félénk fiú volt, most itt ül velem szemben, maximálisan irányítja a helyzetet, és a saját habitusával ellentétesen olyan hihetetlen dolgokat művel, hogy nekem örömöt okozzon, amit soha el sem tudtam volna képzelni róla. Nekem is meg kell próbálni elfogadni, hogy kiderüljön, képes vagyok-e beengedni az új impulzusokat.
Mélyeket lélegeztem, és lassan kinyitottam a szemem. Most nem erőszakoltam az izmaimat azzal, hogy felemelem a fejem. Az egyik karomat leszorítva, félig oldalra fordítottam az arcom, és úgy néztem rá.
Lou várta, hogy úrrá legyek a testemen. Mélyen a szemembe nézett. Láttam a büszkeséget megcsillanni a tekintetében. – Szeretlek! – suttogta elfúló hangon, majd újra hátrahanyatlott a feje, mert a két ujját magába nyomva ismét izgatni kezdte a péniszét. Felkiáltottam. Lou felemelte a fejét, és úgy nézett rám, hogy beleremegtem. Az ujjait újra és újra magába csúsztatta, gyönyörű pénisze már reszketett, a keze egyre gyorsabb ütemet diktált.
- És szeretem a másnapot. Amikor nem tudok ülni, mert úgy megdugtál. Amikor egész nap úgy érzem, mintha bennem lennél.
A tekintete elhomályosult, az ujjait tövig magába nyomta, és akkorát nyögött, hogy bezengte a szobát. A hasa megfeszült, előtűntek a kockák finom bőre alatt, aztán remegni kezdett az egész teste. Lehunyta a szemét, aztán lassan kinyitotta, és rám nézett. A szája elnyílt, még egy utolsó behatolás az ujjaival, amiről képtelen voltam levenni a szemem, aztán a farkából kilövellt a magja, beterítve az egész mellkasát. Hosszan, és keményen élvezett, láttam, ahogy testének összes izma megfeszül, köztük az is, aminek szorítására legjobban vágytam. Láttam, hogy lüktet, és közben az ujjait egyre mélyebben tolja magába. Ziháltam, égett a tüdőm, szerettem volna megfeszíteni a testemet, mert úgy éreztem az segítene, de nem engedtem a késztetésnek. Hagytam, hogy a kínba forduló szenvedély maga alá gyűrjön.
Louis elcsendesedett, már csak mély lélegzetvételei utaltak az előző pillanatok extatikus gyönyörére.
Elhúzta a kezét. Láttam, hogy mennyire kitágította önmagát. Mélyen a hasamban elpattant valami. Mikor  másik kezének ujjaival felvett néhány cseppet a hasáról, és érzékien a szájához emelte, aztán kinyújtott nyelvére segítette őket, a testem ívbe feszült, és olyan erőteljesen élveztem, hogy megszűnt a külvilág. Nem hallottam, nem láttam, és nem éreztem semmit, csak a legmélyebb, minden sejtemen átszáguldó, elementáris gyönyört. A farkam rángott, pulzálva robbant ki belőle a spermám, olyan erővel, hogy az arcomra is jutott. Kiáltoztam, végre hagytam, hogy a testem ívbe feszüljön, és éreztem, ahogy a tüdőm friss levegővel telik meg. Nem tudom mennyi idő telt el, mire újra érzékeltem, de Lou hajolt fölém, érzéki ajkai bejárták az arcom, és lenyalogatta szétfröcskölt nedvemet. A kezei a csuklómon matattak, kattant a zár, és éreztem, ahogy megszűnik a feszítés. Nem tudtam megmozdítani a kezeimet úgy elzsibbadtak, ezért Louis óvatosan felemelte, majd az oldalam mellé fektette őket. Nem bírtam kinyitni a szemem, csak engedtem, hogy azt tegyen, amit csak akar. Átléptem egy olyan határt, amit soha nem hittem, hogy képes vagyok. A nyelve már a mellkasomon takarított, és haladt egyre lejjebb. Mikor elérte a végcélt, és az ajkai körbefogtak, olyan érzés volt, mint amikor megfagyott kezedet a forró vízsugár alá tartod. Felszisszentem. Olyan hiperérzékeny lettem attól, hogy nem ért hozzá semmi, amíg bejártam a kéj útját a robbanásig, mintha megsokszorozódott volna az érző idegsejtjeim száma.
Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és Lou gyönyörű kék szemébe néztem, ahogy éppen a torkáig engedte a farkamat, a nyála a hasamra folyt. Aztán egy nagy cuppanással kihúzta a szájából. Feltérdelt, egyik lábát átvetette a csípőmön, és megpróbált fölém helyezkedni. Lenyúlt, de belátta, hogy a combjai nem elég hosszúak ahhoz, hogy ebben a pózban sikerüljön a terve. Nem adta fel. Felguggolt, és mikor végre sikerült péniszem tompa végét beillesztenie, akkor felemelte a fejét. Összekapcsolta a pillantásunkat, és rám ereszkedett. Lassan, centiről centire fogadott magába, és meg nem állt, míg kerek kis feneke neki nem ütközött a combjaimnak. Úgy morogtam, hogy számomra is ijesztő volt. Éreztem, ahogy visszatér belém az erő, és olyan mérhetetlen vágy, ami felemészt mindent. Belemarkoltam a csípőjébe, az ujjaim fájdalmasan mélyedtek a bőrébe. Panaszosan felnyögött, de nem érdekelt. Az állati ösztönök legyőztek. Elégtételt akartam venni, megbüntetni. Vagy inkább megjutalmazni… Hisz amit tenni készültem, arról most mondta el, hogy mennyire szereti. Akkor a tiéd kicsi Louis! Fellöktem a csípőmet, amitől a gerince hátrahajlott, olyan mélyen hatoltam belé, amennyire ez fizikailag csak lehetséges.
- Most megfizetsz!- szűrtem a fogaim közt, és minden bevezetés nélkül olyan erővel kezdtem döfni, hogy beleremegett az egész teste.
- Ez az! Kúrjál! Keményen! – válaszolta suttogva, mert a zihálástól nem volt több ereje a hangjának.
Nem tudja, mit vált ki belőlem, amikor így beszél. A mellkasomra támaszkodott, én alányúltam a combjainak, megtartottam, mert nem akartam, hogy leereszkedjen. Teljes hosszában akartam ki-be járni benne. Megtettem amit kért. Kőkeményen kúrtam, ő pedig úgy lovagolt rajtam, mintha egész életében erre készült volna.
Éjjel még egyszer felébresztettem, és újra magamra húztam, mert nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy fölöttem görnyedve élvez a hasamra.