LXII. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy új részt, hogy jól induljon a hetetek.
Akik nem bírják a 18+ részeket, azoktól most egy kis türelmet szeretnék kérni, mivel a sielés másodlagos szerepet kap a következő napokban a fiúknál...:P:P:P
Mindenkinek hálásan szeretném megköszönni a támogatást, és főleg a sok gyönyörű kommentet, már mindenki tudja, hogy függő vagyok, úgy látom. Az ilyen részek után meg pláne, mert ilyenkor annyira elbizonytalanodom, hogy ez még belefér-e, egyáltalán kellenek-e "perverz" részek, vagy nem....Várom a visszajelzéseiteket.

Jó olvasást hozzá!
xxxBecca

LXII. Fejezet


Az érkezésünk utáni szuperszonikus sebességgel lebonyolított orális kezeléstől, ami a feszültségoldás remek módszere volt, kicsit lassabb tempóra váltottunk. Nem csak a szexuális együttléteink hiányoztak az elmúlt hetekben, hanem az intim közelségben folytatott beszélgetéseink, az összebújás, egyáltalán a létezésünk közös formája.
- Éhes vagyok! – közölte Lou, miután feltápászkodtunk a padlóról, és összeszedegettük a ruháinkat.
- Nézzük mit főzött El! – mondta és a kis konyha felé vette az irányt. Tudtuk, hogy nem lesz alkalmunk étterembe menni, és nem is vágytunk rá, viszont nem volt időnk kaját rendelni, ezért megkértük Eleanort, hogy gondoskodjon az élelmezésünkről. Ahogy Louis behajolt a hűtőbe, hogy meglesse, mi a kínálat, a hosszú pulóver alól ismét kivillant feszes kis feneke, én pedig a kínok kínját éltem át, olyan sürgető késztetést éreztem, hogy azonnal neki essek, és a frigónak támasztva hátulról hatoljak belé. Egy pillanatig el is gondolkoztam a dolgon, -ha olyan felelőtlen volt, hogy még az alsóját sem vette vissza -, de aztán uralkodtam magamon, és inkább rászóltam:
-Kicsi! Vagy felveszel valamit, vagy itt és most úgy megduglak, hogy két napig nem fogsz tudni ülni. – Mikor felfogta a szavaimat, amit egy nyögéssel nyomatékosítottam, lerántotta a fenekén a kötött anyagot, és megpördült. Kitágult szemekkel nézett rám, én pedig a saját ágyékomat markoltam, fájdalmas arckifejezéssel. Beharapta a száját, és lesütötte a szemét.
– Bocsánat! – mondta kiengesztelően. Odadobtam a bokszerét, ami a pulton hevert, ő pedig engedelmesen belebújt. Nem lett sokkal jobb. Ott állt, a hatalmas pulóver a combjáig lógott, kilátszott alóla az alsónadrág szára, nyúlánk combjai, formás térde után pedig a térdzoknik következtek, amitől újabb lökéshullám érkezett a farkamba, ahogy végignéztem rajtuk. Hogy milyen dolgokra gerjed rá az ember, az néha teljesen meglepő tud lenni. Elvigyorodtam, mire szempillái alól félve nézett rám, én pedig hozzáléptem, és felemeltem a fejét.
- Szeretlek! – suttogtam halkan, mire boldog mosoly terült szét az arcán.
- Én is téged Haz! – Egy puszit nyomtam az orrára, aztán mindketten a hűtőnek szenteltük a figyelmünket.
Eleanor egy tünemény, ezt már többször megállapítottam, de mindig rászolgál a titulusára. Füstölt lazac volt, hajszálvékony szeletekben franciasaláta ágyra terítve, és sült kacsamell csíkok almakompóttal egy másik tányéron.  Volt még ott egy csomó felvágott és hidegtál, előre elkészített leves egy porcelánedényben, és egy kis tepsi, amire egy cetlit ragasztottak „10 perc 200 fokon” felirattal. Felhajtottam a csomagolást és brownie-nak kinéző sütemények mosolyogtak rám. A nyál összefutott a számban. A kenyértartóban friss magos cipó kellette magát, amit Lou azonnal fel is vágott, és leültünk a nappali kellemesen hívogató, kanapénak becézett hatalmas ágyára, amire puha párnák tömkelegét szórták, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, akinek pihenni támad kedve.  Lou talált egy lábakon álló tálcát, amin ágyba szokták vinni a reggelit, így ez most a legjobb alkalmatosság volt, hogy törökülésben elterpeszkedjünk a párnák között, magunk közé véve a kisasztalt, és pukkadásig együk magunkat a finomságokkal, amiket El rendelt számunkra. Mikor Lou előkotorta  ledobott dzsekijéből a telefont, elmosolyodtam. Tudtam, hogy fel fogja hívni.
- Szia te drága! – szólt bele, és a hangját hallgatva ismét melegség öntötte el a lelkemet. – Igen! Minden szuper. Isteni a szállás…. Nem, nincs ház a közelben, amíg a szem ellát…. 10 perc a sílift…- Lou felkacagott – Igen, valószínűleg nem fogjuk sokat használni… Na de El! Mit képzelsz? Most érkeztünk! – Úgy elvörösödött, hogy tudtam, mi volt a kérdés. És annyira cuki, hogy letagadja, hogy az ajtóban egymásnak estünk. Eleanor pedig milyen jól ismer bennünket. – Csak meg akartam köszönni a fantasztikus vacsorát, amit rendeltél, és úgy általában mindent….. – Újabb kuncogás. – Na jó! De csak egy gyors menet volt. Most elégedett vagy? – Eleanor nevetése is kihallatszott a telefonból. – Igen szívem. Oké, hívlak. Alfonsot pusziljuk. – (A kismacska említésére elszorult a torkom. Kényszerű szétköltözésünk után közös felügyeletben egyeztünk meg, úgyhogy egy hétig nálam volt, egy hétig Lounál, ami engem az elvált szülők gyerekeire emlékeztetett, és mindig keserű lett tőle a szám, de nem tudtunk jobbat kitalálni.) Mikor letette a telefont, huncutul rám nézett, és elvigyorodtunk.
- Honnan tudta? – kérdeztem, mert furdalt a kíváncsiság, min buktunk le.
- Onnan, hogy már eszünk. Azt mondta, ne akarjam már bemesélni neki, hogy egy falat is lemegy a torkunkon, mielőtt legalább egyszer elkaptál. – Felnevettem, annyira tetszett ez a megfogalmazás.
- Háát… benne volt a pakliban a második is, annyi szent! – utaltam a kis incidensre a konyhában.
- Remélem egy tucat belefér a négy napba – morogta Louis, de nem nézett rám, miközben egy kenyérszeletre halmozta a salátát, és ráterített egy lazacszeletet. Alig tudtam nyelni a meglepetéstől. Mikor lett ilyen kis telhetetlen? Vagyis mindig is az volt, de mióta mondja ki? – Becsuktam az eddig tátott számat, és félmosollyal az arcomon bekaptam egy falat kacsát.
– Addig nem megyünk haza, míg be nem húztad az utolsó strigulát! – ígértem neki.

Vacsora után megpróbáltunk életet lehelni a kandallóba. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen kicsi házikóhoz is tartozik ilyen hangulatelem, bár a központi fűtés remekül szuperált. Hatalmasakat nevettünk, mire sikerült egy kis tüzet csiholnunk. Annyira otthonos volt ahogy az ingadozó lángnyelvek befestették a falakat, hogy ellazulva dőltünk a puha kanapéra, elrendeztük a nyolcszáz párnát, és halkan beszélgettünk. Eleinte akadozott a társalgás, mert bármilyen hihetetlen, pár hét alatt el tud veszni az a bensőséges állapot, mikor gondolkodás nélkül mindenről beszélsz a másikkal. A különtöltött idő felülírja a dolgok fontosságát, és amit akkor nyomban elmondanál, ilyen távolságból már jelentéktelennek tűnik. Aztán csak belemelegedtünk, és lassan a régi, megszokott hangnemben nevetgéltünk, vagy vitatkoztunk egymással. Este tíz is elmúlt már, mikor Louis kitalálta, hogy öltözzünk fel, és sétáljunk egyet. Nem ellenkeztem, eltunyult tagjaimnak jól esett volna egy kis mozgás. Mikor kiléptünk az ajtón, egy karácsonyi képeslapban találtuk magunkat. A kis házikó ereszén végigfutott az apró fehér izzókból font füzér, és finom fénnyel világította be a kis verandát. A kívülről mézeskalácsháznak látszó épület mellett hatalmas fenyők álltak, mögötte magasodott a hegy. Előttünk lankás lejtő vezetett a szálloda felé, és ellenkező irányban egy alaposan megtisztított utacska kanyargott a sífelvonók felé. Elindultunk rajta, és bár nem volt világítás, a hó visszaverte a majdnem teli hold fényét, így egyáltalán nem volt sötét. Összeölelkezve andalogtunk az éjszakára nyugalomba helyezett liftek mellett, ahol az üres kosarak enyhén lengedeztek a csípős szélben. Majdnem éjfél volt, mire visszaértünk a házba. Kellemes meleg fogadott, és a kis tűz, bár már csak parázzsal, de még mindig hívogatóan pislákolt a kandallóban. Rádobtam két fahasábot, Lou pedig nekiállt mézesteát gyártani. Mire lezuhanyoztam, ott gőzölgött egy hatalmas bögrében az asztalon, mellette a frissen megsütött tűzforró süteménnyel. Pont mire Lou is végzett a tusolással, addigra lett ehető. Elnyammogtuk az isteni csokis csodát, ami belül szinte folyós, kívül ropogós volt, megittuk a teát, aztán Lou közölte, hogy ott akar aludni, nem a hálóban, úgyhogy kihozott két paplant, és elfészkeltük magunkat a párnatengerben. Ezerszer elterveztem, hogy fogom szeretni, ha végre a kezem közé kapom, de ez az egész délután olyan lusta volt, olyan lassú és gyengéd, hogy elhalasztottam lehengerlő terveimet, és lassan vetkőztettem le. Végigcsókoltam az egész testét, tetőtől talpig, hallgattam kéjes kis nyögéseit, élveztem, ahogy a hajamat túrja hosszú ujjaival, és belefeszül a tenyerembe, ha hozzáérek. Megharaptam a mellbimbóját, és picit meghúztam a fogaimmal, amitől a dereka elemelkedett a matractól, és a keze erősen magára húzta a fejemet, aztán a nyelvemmel rajzolgattam mintákat a mellkasától a köldökéig, és még lejjebb, a kis szőrcsík mentén, ami a célállomáshoz vezetett. Miközben óvatosan a számba vettem, és épphogy a nyelvemmel cirógattam a péniszét, síkosítót nyomtam az ujjaimra, a másik kezemmel pedig a térde alá nyúltam, hogy felemeljem a lábát. Készségesen húzta fel a combjait, és maga mellé engedte őket széles terpeszben, teljesen megnyílva számomra. Olyan készséges volt, olyan odaadó, hogy a farkam már rángott a vágytól, hogy végre benne lehessek.
Mikor megérezte, ahogy kutakodva igyekszem behatolni a testébe, hangosan nyögni kezdett, a nevemet sóhajtozta, és megfogta a térdeit, hogy még jobban felhúzza őket. Annyira vágyott rám, hogy szinte ellenállás nélkül csúsztathattam belé az ujjaimat. Mikor megforgattam őket, apró sikolyok törtek fel belőle.
- Harry! Kérlek….óóó… Most nem bírok várni!...ahhhh… Gyere dugj meg! Most! – Ilyen kérésnek nem lehet ellenállni, és nem is akartam, úgyhogy a párna alá nyúltam, az odakészített óvszerért (mondjuk akadt ott még vagy öt darab) és gyorsan magamra görgettem. Még egy adag síkosítóval igyekeztem kompenzálni az előjátékot, és odatérdeltem közvetlenül a csípőjéhez, amit magasan tartott felhúzott combjaival. Egy párnát gyűrtem a dereka alá, hogy kényelmesebben feküdjön, amiért hálás nyögést kaptam, aztán lenéztem, és nyeltem egy hatalmasat. Ennyire kitárulkozva, ilyen izgatónak ritkán láttam még Lout, és ez megszédített. Feszes kis feneke szétnyílva, ágaskodó, nyáltól fénylő farka a hasán reszketve. Beillesztettem a péniszem végét, és lassan belé hatoltam. Jobban mondva így terveztem, de mikor három másodpercen belül nem voltam még benne, elengedte a térdeit, a feneke alatt belekapaszkodott a combjaimba, és úgy ráhúzta magát a farkamra, hogy most rajtam volt a sor, hogy felkiáltsak.
- Mozogj! Az isten szerelmére, kúrjál! – hörögte, és itt volt az a pont, ahol elvesztettem a fejem. Erősen döfni kezdtem, mire elégedetten nyögni kezdett, abban a ritmusban, ahogy teljes hosszában elmerültem a testében, aztán kihúzódtam, újra és újra. Igyekeztem uralkodni magamon, nehogy megismétlődjön a délutáni gyorstüzelő állapot, és nagyjából sikerült is. Csak Loura figyeltem, arra, ahogy vonaglik a teste, hogy még beljebb engedjen magába, a szájára, ami nyitva volt, rózsaszín nyelve néha végigsimított zihálástól kiszáradt ajkain, a hátrafeszített nyakán lüktető erekre, amit muszáj volt megtapintanom. Mikor az ujjaim a torkára fonódtak, nyögései még intenzívebbek lettek, a szeme kipattant, elfeketedett pupillákkal meredt rám, és egyik kezét az enyémre szorította, jelezve, hogy el ne engedjem a nyakát. Újabb vágyhullám, ahogy felfogtam, hogy élvezi a szorítást. A gyönyör következő szintje, az enyhén perverz kéj, ami eluralkodott rajtam. Erősebbre vettem a fogást, amitől Lou hörögni kezdett, aztán elengedte a kezem, hogy marokra fogja a péniszét, ami már apró fehér cseppeket hagyott feszülő hasán. Azonnal odakaptam, hogy tudassam, ez nem az ő dolga, és ütemesen fejni kezdtem, a behatolásaim ritmusára. A teste szinte kicsavarodott, ahogy a csípőjét leszorítva a háta ívbe feszült. Az arca lángolt, a nyakát fojtogató szorítástól, és a fokozhatatlan szexuális izgalomtól egyaránt.
- Gyerünk kicsi! Élvezz nekem! – morogtam, miközben hátraráztam izzadt tincseimet a homlokomból, hogy láthassam az arcát, mikor magával ragadja a gyönyör. Néhány ismétlődő mozdulattal később megrándult a markomban, aztán egész testében, és elnyújtott, szűkölésszerű nyöszörgéssel élvezett a hasára. Nem engedtem el, csak vártam egy kicsit mozdulatlanul, amíg belső izmai el nem ernyedtek a péniszem körül, aztán kihúzódtam belőle félig, és ismét  lassan benyomakodtam. Kíváncsi voltam, akarja-e még, hogy benne maradjak, vagy inkább fejezzük be másképp? Van amikor a saját gyönyöre után már kellemetlen neki, ha tovább folytatjuk az aktust. Nem reagált, az arca sem rándult össze, ezért még egyszer hátrahúztam a csípőmet, aztán mélyen belé döftem, mert nem bírtam már magammal. Akkor kinyitotta a szemét, és a gyönyörű kék szempár párásan tekintett rám.
- Hmmmmm…. morgott, a sajátjánál jóval mélyebb hangon. Aztán lenyúlt, kivezetett magából. Kicsit csalódott voltam, mert imádok benne élvezni, de beláttam, hogy csak akkor jó, ha neki nem okozok vele kellemetlenséget. Amikor felemelkedett , és megcsókolt, már kezdtem volna lerángatni magamról a gumit, mikor megfogta a csuklómat.
- Türelem édes! – sóhajtotta a számba, aztán a két tenyerével nyomást gyakorolt a mellkasomra, hogy dőljek hátra. Meg is tettem ellenkezés nélkül. Összeszorítottam a combjaimat, hogy ne feszüljenek annyira a térdeim, de a hátamat kényelmesen nekidöntöttem a kanapé magas háttámlájának és a halom párnának. Lou egy gyors csókot lehelt az ajkamra, majd felállt, hátat fordított, és nagyterpeszben fölém állt. Mikor elkezdett rám ereszkedni, és a szemem előtt húzta szét magát, felkészülve arra, hogy magába fogad, azt hittem eldurranok pusztán a látványtól. Picit áthelyezte a testsúlyát, a mellkasa a térdére simult, ahogy egyensúlyozott a farkam fölött. Megmarkoltam a csípőjét, hogy segítsek a célzásban, és mikor láttam a makkomat eltűnni benne, akkorát nyögtem, hogy beleremegett az egész testem. Leengedte magát, a hasamon ült, és lihegett. Lassan felegyenesedett, aztán hátradőlt teljesen, és ahogy előrenyúltam, a tenyerembe simult újra (vagy még mindig) kőkemény pénisze. Feltoltam magam, a nyakát kezdtem harapni, már cseppet sem gyengéden, szinte eszemet vesztve a sürgető vágytól, ő pedig hátranyúlt és a hajamba markolt erősen. Tépte a tincseket, és rájöttem, miért élvezte az előbb, hogy fojtogatom. A fájdalom még erősebb gyönyört hozott a konyhára odalenn, ahol összekapcsolódott a testünk. Belenyöszörögtem a nyakába, egy helyen kiszívtam, amíg sötétlila foltot hagytam magam után, aztán fellöktem a csípőmet tiszta erőből, őt pedig szorítottam magamra, úgy hogy az ujjaim belevájtak finom bőrébe a medencecsontjánál. Fél kezemmel erősen pumpáltam a farkát, amitől szinte zokogásszerű hangok törtek fel a torkából, a másik kezemmel a derekát markoltam, és tartottam mozdulatlanul, én pedig átadtam magam az extázisnak, és olyan erősen kezdtem benne mozogni, hogy pár percen belül a csúcsra értem. Kis feneke, ahogy a hasamnak csapódik, a csattogó hang, amit a testünk találkozása kiadott, sok volt már. Egyszerre élveztünk el, vagy talán ő egy pillanattal előbb, mert belső izmainak gyűrűző szorítása volt az utolsó impulzus amit felfogtam, mielőtt apró darabokra hullott körülöttem a világ, és kínkeserves, fájdalmas gyönyör feszítette az összes izmomat, hogy az eszméletvesztés határára sodorjon, míg Louis nevét kántálom szüntelenül.