LXXI. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy új részt, bár szívem szerint most a napjainkban történő dolgokat írnám, de nem ugorhatom át azt az egy évet, amivel még el vagyunk maradva.... időm sincs, pedig annyi minden történik nap, mint nap, hogy írhatnék naponta új részeket, és mindegyik fantasztikus larry pillanatokkal lenne tele....
Azért remélem ezt is szeretni fogjátok.....

Csináltunk egy titkos csoportot a facebookon....aki szeretne csatlakozni Dreamy Girlhöz és hozzám, akinek van kedve beszélgetni, Lerri shippelni, vagy perverzkedni, az jelöljön be nyugodtan és behívom a csoportba!! :)))
https://www.facebook.com/profile.php?id=100008377662991

Itt egy apróság, amivel képtelen vagyok betelni,,,,( mikor elkezdtem ezt a történetet, meg mertem volna esküdni, hogy fordítva van, de már vagy két hónapja mondogatom, hogy Harry a kiskifli,,,és erre mit csinál??? Egy interjúban olyan iszonyat cuki módon mondja el, hogy valóban ő az, hogy órákig tudnám nézni....) hátha ti is szeretnétek meglesni:P:P)

https://vine.co/v/O1lU2Tjqhv2
https://www.youtube.com/watch?v=NgmqsL4xQhk

A koncertturné elég nehézkesen döcögött. Bár a közönség csak annyit lát belőle, amit a színpadon mutatunk, az ügy ennél sokkal bonyolultabb. Milliós befektetés egy ilyen dolog, és száz ember megfeszített munkája viszi előre a gépezetet. A szerelők, akik a színpadot állítják össze, a technikusok, akik hihetetlen technikai bravúrokra képesek, akár koncert közben is, mert olyan nincs, hogy ne legyen valami gebasz. A hangmérnökök, a világosítók, és persze a zenészek. Ez az első év, hogy egy összeszokott csapatként tesszük meg a hatalmas utat, öt földrészen át, 129 koncerten keresztül. Ez olyan egymásra utaltság, mint egy hegymászócsapatnál. Ha valaki rosszul rögzíti a kötelet, mind a mélybe zuhannak. Épp ezért az állandó stressz és feszültség, mindannyiunkra nagy hatást gyakorol, és van aki könnyebben, van aki nehezebben viseli.
Néha előfordulnak indulatos veszekedések, de általában az egyik fél elnézést kér a meggondolatlanságáért.
Kivéve Zayn…. mostanában annyira idegbeteg, és olyan kiszámíthatatlan, hogy még mi is inkább elkerüljük a vele való vitákat. Kezd besokallni, azt hiszem.
Az élő fába is beleköt, neki semmi nem elég jó, és mindig talál valamit, ami miatt hisztizni tud. A koncerteken is legtöbbször unott fejjel üldögél, csak akkor mozdul, ha a koreográfia megkívánja, de semmi lelkesedés nincs benne.
Nem tudom, mi baja lehet, mert bár próbáltam, falba ütköztem minden alkalommal, mikor beszélgetést kezdeményeztem, és próbáltam rákérdezni a dologra.
Pedig kőgazdag, bármit megvehetne, a kapcsolata jól alakul a szintén X-Factoros Perrie-vel, és ha van szabadideje, akkor a művészi hajlamait is kiélheti a frissen berendezett graffitiszobájában, ahol addig fújkálhat a falra, amíg bele nem kékül. Vagy ő, vagy a fal…
Mégis állandó elégedetlenséget látok rajta, és olyan mufurc lett az elmúlt hetekben, hogy az már Harrynek is szemet szúrt, pedig ha valakit, akkor őt hidegen hagyja az, hogy épp mi nyomja Zayn lelkét.
Az ominózus éjszaka óta normalizálódott a helyzet. Én nagyon odafigyelek, hogy ne legyek túl közvetlen vele, mert megértem, hogy Harryt ez zavarja, ő pedig igyekszik többet törődni velem, és kifejezni az érzéseit, hogy ne zuhanjak depresszióba. Arra is odafigyelünk, hogy azt a kis időt, amink van, minőségi együttlétekkel töltsük ki, és most nem kifejezetten a szexre gondolok. Vagyis de! De nem mindig.
Szabad utat kaptam, hogy a Los Angeles-i lakást úgy rendezzem be, ahogy akarom. Mivel imádom a lakberendezést, azonnal belevetettem magam a munkába.
Homokszínekben és minimál berendezésben gondolkodtam, de Harry szeretett volna erősebb színeket, és melegebb hatású bútorokat. Ő ilyen, nem érdekli a divat. Ha neki tetszik, akkor simán felvesz egy olyan inget, amit utoljára Jim Carrey hordott az Ace Venturában, vagy egy rózsaszín sálat, és pont leszarja, hogy mit szólnak hozzá az emberek.
 Mikor épp  egy négynapos szünetre repültünk át Amerikába, és szokás szerint eltűntünk a radarokról, hogy végre együtt lehessünk, pont megjött az új kanapé, amit rendeltem. A szállítók persze leverték a fal sarkát, és egy jó húszcentis darabon a festéket is lehúzták, mikor befordultak vele a nappaliba. Majd szétvetett a pipa, mire Harry hazaért az edzőteremből. Mikor meglátta, hogy a fülemen csap ki a gőz, fogott egy fekete filcet, és a falhoz sétálva nekiesett a munkának.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem elhűlve.
- Ha már úgyis hívni kell egy festőt, hogy glettelje le a sarkot, és javítsa ki a festést, akkor legalább kiélem magam. Gyerekkoromban egyszer jól elseggeltek, mert összefirkáltam a falat. – Közben egy inda került ki a keze alól, ami a saroktól felfelé kacskaringózik, és lassan levelet bont, ahogy elvékonyodik a szára.
- Nem kizárt, hogy most is elseggellek, ha nem hagyod abba! – mondtam jelentőségteljesen, mert fel nem foghattam, hogy képes összerondítani a frissen festett felületet.
- Hmmm…. biztos elfenekelsz? -kérdezte, és a szemében huncutság villant.-  Mert akkor gyorsabban csinálom… - mondta, és hallottam a hangján, hogy közben veszettül vigyorog. Nekem is felhúzódott a szám széle, és már nem is érdekelt, mit művel a fallal.
- Attól függ. Ha szeretnéd, akkor nem, mert az nem is lenne büntetés.
- Ez így nem ér! Olyan vagy, mint anyám. Ha kiskoromban megsértődtem valamin, akkor duzzogtam egy órát, nem szóltam hozzá, és bevonultam a szobámba. Mikor végre úgy ítéltem meg, hogy eleget szenvedett, és kegyelmet gyakorolva kimasíroztam hozzá, akkor ragyogó arccal fordult felém." Ezt nem úgy hívják, hogy büntetés, hanem úgy, hogy ajándék, kisfiam. Utoljára akkor tudtam egy órán át olvasni nyugodtan, mikor még meg sem születettek."Na, ezzel persze megint annyira megbántott, hogy újabb egy órát olvashatott zavartalanul. De így elég hamar leszoktam a duzzogásról, annyi szent. – Jót nevettem a történetén, és elképzeltem a pici Harryt, ahogy összehúzott szemöldökkel, és lebiggyesztett ajkakkal, némán ül a szobájában, a mellkasán összefont karokkal, és azt hiszi, ezzel most az anyját bünteti. A gyerekek néha annyira másképp látják a világot.
Míg mesélt, gyönyörű égig érő paszuly alakult a keze nyomán, ami még így, csak vékonyan megrajzolva is döbbenetes hatással bírt. Elképzeltem matt, fekete festékkel kifestve, és rögtön láttam a helyét a kis, kovácsoltvas, kétlábú asztalnak, amit valahová a fal mellé kell állítani. A fekete indák alatt, a pasztell színű fal előtt tökéletes lesz. Elégedett mosoly terült szét az arcomon. Harry megfordult, látva az arckifejezésemet felhúzta a fél szemöldökét, és félárbócra eresztette a szemhéját:
- Tetszik? – kérdezte, mire határozottan bólintottam. - És akkor most elfenekelsz?

Van egy hülye szokásunk. Nagyon oda kell figyelnünk, nehogy kompromittáló képek készüljenek rólunk, mert a szerződésünk kimondja, hogy ez komoly pénzbüntetésekkel járna, és egyébként is szinte minden momentuma az életünknek be van szabályozva. De egy valamit elfelejtettek... Mégpedig azt, hogy az öltözködésünket megdirigálják. És mivel ez elkerülte a figyelmüket, Harry pedig a lelkén viseli, hogy a több millió Larry rajongónak néha küldjünk kódolt üzenetet (hogy tudják, minden rendben), ezért közösen hordjuk a ruháinkat. Ha én veszem fel a piros kockás kabátot, a prémgalléros farmerdzsekit, vagy egy pólót, akkor pár nappal később ő. És az elkötelezett Larry shipperek tényleg mindig azonnal kiszúrják, és másnapra már szépen összevágva hasít a kép a neten, hogy Larry él. Nekünk pedig ilyenkor mindig fülig ér a szánk. Persze kaptunk már leszúrást az ilyenekért, de lepergett rólunk. Mivel nem tartalmazza a szerződés, azt veszünk fel, amit csak akarunk.
A tetoválásaink viszont más téma. Harrynek elég sok van, ami kifejezetten melegjelkép, vagy ami egyértelműen kettőnk kapcsolatára utal. Ő ilyen fiú. Szereti a bőrén viselni kitörölhetetlenül, amit a szívében érez. Nagyon szeretne olyan életet élni, mikor nem kell takargatnia a nemi identitását. Megviseli, hogy ez az álma valószínűleg soha nem válik valóra.
Engem kevésbé. Már megszoktam, és nem is érdekel, felvállalhatom-e valaha, hogy meleg vagyok. Amíg itt van nekem Harry, addig leszarom, mit gondol a világ. A múltkor egy újságban megjelent egy cikk, hogy homofób vagyok. Azon azért kiborultam rendesen.
- Mi a büdös, búbánatos lófasz ez?? – kérdeztem magamból kikelve, és az újságot a fejem fölött lógatva robbantam be az irodába, Higgshez.
- Mi van Lou? –érdeklődött kedvesen, miközben kiszedte a kezemből a görcsösen szorongatott lapokat. Harry mögöttem lépett be, lassú, kimért mozgásával, mint egy tigris, és hanyagul levetette magát az egyik fotelbe.
- Ja, hogy ez!? Nos, láttam az anyagot, de úgy ítéltem meg, hogy nem árt, ha melegellenesnek állítanak be.
- Neeem??? Nem árt? Mondd csak, neked elmentek otthonról? – szögezte neki a kérdést Harry, olyan mély, és fojtott hangon, hogy beleborzongtam. Higgins is felkapta a fejét, és az arcunkat fürkészte.
- Miért fiúk? Mi a baj ezzel? Az a cél, hogy ne mondják rátok, hogy buzik vagytok. Akkor egy cikk, ami az ellenkezőjét állítja, az jó nekünk, nem?
- Jó neked, jó a menedzsmentnek, de nekünk nem jó. Te belegondoltál már abba, hogy mi csak eljátsszuk ezt az egészet? Hogy egyébként mondjuk vidáman masíroznánk a pride-on, és felvállaltan melegek lennénk? Hogy a szívünk mélyén nagyon is szeretnénk kiállni a melegek jogaiért, azért, hogy ne taszítsák ki őket a társadalomból, vagy, hogy ne kelljen olyan atrocitásokat elszenvedniük, mint például nekünk? – Hosszan soroltam neki, hogy miért menjenek el a fenébe, de a szeme se rebbent.
- Értem Lou, és valahol egyet is értek veletek, de egy ilyen cikk, ami kicsit botrányszagú, sokkal nagyobb olvasottságot ér el, mint egy érzelemmentes. Ami bármit is kivált az emberekből, még akkor is, ha egy rétegből esetleg ellenszenvet, az már fél siker.
- Igen? – dőlt előre a fotelban Harry, és én már tudtam, hogy Higgs rohadt nagy szarban van. Mikor Hazz arccsontján ugrálni kezd egy ideg, én már szaladnék.
- És mondd csak, akkor az, hogy mondjuk coming out-oljunk, az miért olyan lehetetlen? Minden általad felsorolt kritériumnak tökéletesen megfelel. Botrány lenne, nem is kicsi, az emberekből egész biztosan heves érzelmeket váltana ki, és egy rétegből nyilván erős ellenszenvet. De ha neked ezek alapján ez a cikk pont megfelel, akkor a kapcsolatunkról szóló cikkekkel mi a faszom bajod van? – Higgs próbálta tartani a lépést, de jól láthatóan lefagyott egy pillanatra. Harry érvei ebben a vitában nagyon is megállták a helyüket.
- Oké, oké. Higgadjunk le. Igazad van Harry, nem gondoltam át teljesen. Szervezek egy interjút, ahol el fog hangzani a kérdés, hogy mi a véleményed a melegekről, és ott elmondhatod. Persze nem azt, hogy élharcosa akarsz lenni a melegmozgalomnak, de azt igen, hogy nem vagy buzigyűlölő. Ennyit tudok tenni. Megfelel? – nézett rám kérdőn.
Harryre sandítottam, ő pedig bólintott. Már mindketten tudjuk, hogy ennél többet nem igazán tudunk kisajtolni a homofób vezetésből.
- Rendben. És többet ez ne forduljon elő! Jó lenne, ha egyáltalán nem firtatnák a szexuális beállítottságunkat. Abból nem lesz baj. – Tettem hozzá kimérten, aztán csak biccentettem, és kivonultunk az irodából.
Ahogy végigsétáltunk a folyosón, és már majdnem a liftekhez értünk, Harry hátulról elkapta a csuklómat, megrántott, és mire észbe kaptam, az épület kedvenc helységében voltunk, ami a legszebb emlékeket idézte fel bennem. Ahogy nekinyomott a hyposzagú falnak, már sóhajtottam is, és a nyaka köré fontam a karjaimat. Az arcunk csak centiméterekre volt egymástól.
- Mindig annyira begerjedek, mikor ilyen kemény vagy. Hmmm… - Megcsókolta a számat, de csak egy futó érintéssel. – Szeretem, ha mérges vagy. – Az ajkán mosoly játszott.
- Igen? Felizgat, ha dühöngök? – kérdeztem, és az agyamban már villogtak is a képek.
- Aham – dünnyögte, és a nyelve a nyakamon futott végig, a keze a pólóm alatt simogatta a hasamat. – Mert utána általában rajtam éled ki magad, és az roppant élvezetes.
- Szeretnéd, ha ma keményen megdugnálak? – súgtam a fülébe, ahogy a vállamra hajolt. Felnyögött, erősebben nyomott a falhoz:
- Nagyon! – morogta, és végre az ajka az enyémre tapadt.

A nap gyorsan elszaladt, az új albumra válogattuk a számokat, ami teljes odafigyelést igényel, de mindig parázs vitákat, és nagy nevetéseket tartogat. Úgy tűnik, változik az ízlésünk, mert amit tavaly tutira szerettünk volna, azt idén egy emberként utasítottuk vissza, Julian legnagyobb meglepetésére. Délutánra megegyeztünk, hogy a „You and I” című dal lesz az első sláger, amivel beharangozzuk a lemezt, és abban is, hogy a klip ne legyen mozgalmas, ne vonja el a tartalomról a figyelmet. Harry és én különösen izgatottak lettünk, mert ez volt a titkos favoritunk. Ismét egy nóta, amit a sajátunknak éreztünk mindketten. Sokkal több érzelmet tudunk közvetíteni, ha bele tudjuk élni magunkat a szövegbe. Ez elég ritkán fordul elő, mivel szinte az összesbe legalább háromszor szerepel a „lány” kifejezés, vagy végig kiderül a szövegből, hogy akiről, vagy akinek szól, az nőnemű. Ilyenkor Harry azzal szokott viccelődni, hogy én vagyok Louise, a kis formásseggű maca, de nem mindig sikerül csont nélkül hoznom a szerepemet. Mondjuk kíváncsi lennék, ha egyszer nőnek öltözve fogadnám otthon, mit szólna hozzá. Talán egyszer kipróbálom, csak hogy lássam a fejét.

Estére kölcsönkaptuk Eleanor lakását, aki a barátnőjénél tölti az éjszakát, hogy kettesben lehessünk Harryvel. Neki még dolga volt a városban, és egyébként se közlekedünk kettesben, úgyhogy előrementem, és nekiálltam a vacsorának. Már a desszertnek készülő gyümölcssalátát aprítottam, mikor beesett az ajtón. 
- Hahó szépségem! – dünnyögött a nyakamba, miközben hátulról átölelt.
- Szia! – nyúltam fel, és borzoltam bele a hajába.
- Mi lesz a vacsi? – kérdezte, és felemelte a fedőt a lábasról.
- Pasta carbonara – válaszoltam, és egy puszit nyomtam oldalról az arcára.
- Úúú, azt szeretem! – Kivett pár szálat a spagettiből, és hosszú ujjaival a szája fölé lógatta őket.
- Tudod, hogy utálom, ha beleeszel a fazékba! – mondtam kicsit durcásan. Gyorsan elengedte a szálakat, amik besiklottak az ajkai közé, aztán széttárta a karjait, mondván, ő nem is csinált semmit. Elmosolyodtam.
Pont az asztalra pakoltam a kaját, mikor hallottam, hogy a kabátzsebében rezeg a telefonja. Kihalásztam belőle, és a kijelzőre nézve láttam, hogy Pete az. Azok közé tartozik, akiket én is felvehetek.
- Helló, Pete! – szóltam bele a készülékbe.
- Lou! Szia. Ott van Harry? – kérdezte, és éreztem a feszültséget a hangjából.
- Persze. Ha a telefonja itt van, valahol neki is itt kell lennie. Hazz! – kiáltottam, mire Harry kisietett a fürdőszobából.
- Ki az? – kérdezte, és közben a farmerjába törölte vizes kezét.
- Pete! – Mikor odaért hozzám, átnyújtottam neki a telefont. Éreztem, ahogy a félelem felkúszik a gerincemen.
- Szia Pete! Mizu? – szólt bele. A választ nem hallottam, csak azt láttam, ahogy Harry lerogy a székre, és erősen megmarkolja az asztal szélét.
- Mi az, hogy felkerültek a netre?

LXX. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy új részt, hátha lesz kedvetek olvasni a hétvégén....
És abban is reménykedem, hogy szeretni fogjátok:)

Ezt a részt Zsuzsanna Jónásnak szeretném ajánlani,,,, már nem emlékszem miért, de amikor írtam, szépen odabiggyesztettem mellé a nevét....remélem Ő emlékszik, hogy miért.De ha nem, akkor sincs baj.

Jó szórakozást hozzá, és remélem mindenki látta az új klipet, amitől én személy szerint kifeküdtem, annyira tetszik.... Olyan cuki benne az összes fiú, nem igaz??? ( https://www.youtube.com/watch?v=syFZfO_wfMQ )

Puszillak benneteket: Becca

Túléltem a koncertet, bár közben volt egy-két holtpont, amikor nem voltam biztos benne, hogy sikerül. Harry olyan utálattal nézett rám, amitől megfagyott a vér az ereimben. A rutin segített át ezeken a pillanatokon. Sokszor azt sem tudtam, merre kell mennem, mit kell csinálnom, de a testem már tudta, és ment minden magától.
Mikor végeztünk, Harry előttem futott az autóhoz, és mikor útközben kibújt a fekete pólóból, és meztelen hátán ugráltak az izmok a bőre alatt, ahogy felemelte a kezét, elöntött a forróság. Mikor a nagy limuzin ülésén velem szemben ült, és unottan bámult ki az ablakon, izzadt tincsei a homlokára, nyakába tapadtak, erős vágyat éreztem, hogy kisimítsam őket. A saját tenyerembe martam, nehogy megtegyem.
A sofőr  megkérdezte, hová vigyen bennünket. A fiúk habozás nélkül bemondták a klubot, ahová meg voltunk hívva afterparty-ra, és kérdésemre, hogy „nem kellene lezuhanyoznunk és átöltöznünk?”, egyszerre válaszolták, hogy felesleges, úgyis dög meleg lesz, és szétizzadjuk magunkat egy perc alatt. Tudomásul vettem, amúgy sem érdekelt az egész. Félve Hazzara sandítottam, de ő hatalmasra tágult pupillákkal nézett engem, így én is felé fordultam teljesen. Az orrlyukai mint egy gorillának, a szája csak egy egyenes vonal, az állkapcsán ugrált egy izom, és az ádámcsutkája le-fel futkosott a nyakán. Az autó lefékezett, Liam kinyitotta az ajtót és kiszállt. Niall és Zayn követte, de én még mindig mereven ültem, Harry pillantásától odaszögezve, és nem mozdultam. Vártam, hogy szóljon. Csak egyetlen szóval mondja, hogy „NE”, és én azonnal ellazulok, és becsukom az ajtót, de nem szólt egy szót sem. A helyzet a tegnapesti ikertestvére volt, én pedig nem tudtam mit tegyek. Gyáva voltam magamtól ott maradni, és esetleg végighallgatni, hogy megmondja, nem érdeklem többé.
Inkább erőszakot követtem el magamon, és kikecmeregtem a kocsiból. A fiúk kíváncsian néztek, de csak megráztam a fejem, mire Niall átölelte a vállamat és besétáltunk a klubba.
Nagyon menő a hely, mert lépni sem lehet. Vagy miattunk vannak ennyien? Körülnéztem, és már azt kerestem a tekintetemmel, hová bújhatnék el egy sarokban, hogy nyalogassam a sebeimet. Nem nagyon láttam erre alkalmas zugot. Éreztem, hogy valaki megszorítja a karomat, és ijedten néztem oda, de csak Zayn volt az, aki látva tanácstalanságomat, a segítségemre sietett. A pult felé taszigált, és mikor odaértünk, előrefurakodott a tömegben. A lányok, mikor megláttak bennünket, automatikusan utat engedtek, csak annyi volt az ára, hogy minden oldalról hozzánk dörgölőztek. Niall imádja ezt -gondoltam, és elmosolyodtam, ma este először.
Zayn két tequilát rendelt, kezembe adott egy szelet citromot, rászórta a sót a kezemre, aztán a kötelező formaságok után végre lecsorgott az égető izomlazító a torkomon. Még kettőt ittunk gyorsan, hogy minél hamarabb jótékony homály borítsa el az agyamat. Mikor éreztem, hogy eltűnnek a kontrasztok, már nem idegesít a hangzavar, és a testek tömege, akik betörnek a személyes terembe, hagytam, hogy Zayn a táncparkettre rángasson. Azonnal egy egész seregnyi lány nyomakodott a közelünkbe, és kipakolt mellek, kivillanó popsik töltötték be a látóteremet. Zayn nagyon élt. Hagyta, hogy körbedongják a csajok, kicsit taperolják, és ő sem fogta vissza magát. Felnevettem. A nagy zaj ellenére Zayn rögtön odalépett hozzám, ő is vigyorgott, és közénk húzott egy bögyös-faros szöszit, aki sikongatott a boldogságtól. Kicsit már spicces voltam, úgyhogy belementem a játékba, és a csípőmet előretolva erős szexuális felhanggal mozogtam, míg a fekete szépfiú a másik oldalról művelte ugyanezt. A lány arca lángolt, levegőért kapkodott.  Egyszercsak egy tűzről pattant fekete bombázó finoman kilökte közülünk, és átvette a helyét. Széles szája ijesztő volt, ahogy mesterségesen feltöltött ajkaival csücsörített felém. Szerencsémre Zayn megfordította, és a derekán hagyta a kezét, amitől a lány azonnal átcsoportosította a figyelmét. Még vagy nyolc-tíz csaj váltotta egymást, míg vége nem lett a remixnek, aztán elindultunk egy újabb tequiláért a pulthoz. Liamet láttam útközben, ahogy elmélyülten fűzöget egy derékig érő, szőke hajzuhatagot, és Niall is bevillant egy pillanatra, ahogy egy dögös vörös rángatta el előttünk, a táncparkettre igyekezve. Na, ez nem lesz nagy fogás! - gondoltam, ahogy felidéztem Niall mozgását.
Becsaptunk még egy italt, én a biztonság kedvéért egy félliteres ásványvizet is, mert tudom, hogyha alkohol kerül a szervezetembe, akkor rengeteg vízzel kell kompenzálnom, aztán visszafurakodtunk a tömegbe. Egy kis időre megfeledkeztem a külvilágról, igazából mindenről. Arról, hogy ki vagyok, hogyan kell viselkednem, mire kell odafigyelnem. Csak élveztem a zenét, ráztam a testem, az sem érdekelt, ki van körülöttem. Egy tenyér siklott a hasamra, és magához húzott. Beledőltem a mozdulatba, ahogy magához húzott. Felnyögtem a gondolatra, hogy Harry mégis visszajött értem. A fejemet hátradöntöttem és az enyhe részegség hatására oldalra fordítottam, hogy megcsókoljam a száját. Zayn barna szemei néztek rám közvetlen közelről. Úgy láttam, meglepődött, mennyire kezes voltam, ahogy magához szorított. Én viszont azonnal kijózanodtam. Nem akartam ellökni magamtól, igazából nem is volt semmi túl bensőséges a mozdulatban, én mégis úgy éreztem, átléptem egy határt, amit nem lett volna szabad. Épp áthelyeztem a testsúlyom, hogy finoman átbillenjek a lábujjaimra, így eltávolodva a testétől, mikor Zayn olyan hirtelen tűnt el mögülem, hogy megtántorodtam. Két kéz ragadta meg a csípőmet félelmetes erővel, és ahogy kitekeredett a fejem a nyakamon, Harry szikrázó zöld szemeivel találtam szembe magam.
- Hazz! – nyögtem, és mivel alkoholos befolyásoltság alatt álltam, szélesen elvigyorodtam. Nem tudtam megjátszani magam, csak örülni neki.
- Indulás! – hajolt közelebb, és ellentmondást nem tűrően dörmögött a fülembe. Szó nélkül menetirányba fordítottam a fejem, és hagytam, hogy maga előtt toljon, mint egy faltörő kost. Nekitámaszkodtam a mellkasának, és végre úgy éreztem, a helyemen vagyok. Oldalra fordultam, és semmivel nem törődve megszólaltam:
- Annyira szeretlek! – és bambán néztem az arcélét. A szája széle mintha picit megrándult volna, de megtartotta roppant dühös ábrázatát, és kitoloncolt a fülledt helységből. Benyitott egy ajtón, amiről fogalmam sem volt, hogy hová vezet. Egy folyosóra jutottunk. Megtorpantam, mert azt hittem eltévedtünk. Kilépett mögülem, megmarkolta a csuklómat, olyan erősen, hogy feljajdultam, és vonszolni kezdett maga után. 
A folyosó másik végén egy hatalmas vasajtó állt, teljes szélességében lenyomható, széles rúdzárral. Harry elengedett, hogy egész testsúlyát bevetve nekiveselkedjen, és kinyissa.
Mikor annyira ki tudta taszigálni, hogy kiférjek a résen, hátranyúlt, és kipenderített, aztán ő is átsiklott, és kiléptünk az éjszakába. Egy poros földútra jutottunk, ami egy hatalmas nyílt térségen, majdhogynem egy réten át vezetett. Valószínűleg a gazdasági bejárat volt, ahol kiszöktünk, napközben itt érkezhet az áru.
Harry körülnézett, aztán átfogta a derekamat és erőszakosan a nem messze álló fák felé kormányozott. Átfutott az agyamon, hogy most tulajdonképpen minek ez a nagy cécó? Itt is elmondhatná, hogy egy alkoholista ribanc vagyok, hogy semmit nem érek, hogy befejezte. De ehelyett a zsebébe nyúlt, adott egy üveg vizet, amin természetesen nem tudtam kitekerni a kupakot, így ő tette meg helyettem, aztán újra a kezembe nyomta. – Idd meg! – Nem ellenkeztem, egyébként is majd szomjan haltam.
Közben elértük a fákat. Harry visszanézett, és bólintott. Követtem a pillantását, de nem láttam semmit. Itt nem volt közvilágítás, csak a sápadt hold fénye mutatta meg a dolgok körvonalait. Innen már alig láttam a nagy vasajtót, amin kijöttünk.
Azt éreztem, hogy elemelkedem a földről, a lábam a levegőben kapálózik. Harry brutálisan nekicsapott egy fatörzsnek, hogy csak úgy nyekkentem. A hátamba beleállt egy kiálló rész, a tüdőmből kiszorult a levegő. Épp panaszkodni akartam, kikérni magamnak, hogy már tettlegességig fajul, mégis mit képzel magáról, mikor a szája az enyémre tapadt. Olyan durván csókolt, hogy kiserkent a vérem. Fémes ízét a számban éreztem, de nem érdekelt. Mikor felfogtam, hogy csókol, minden izmom elernyedt, csak annyi erőm volt, hogy szorosan a nyaka köré fonjam a karjaimat és félrefordítsam a fejem, szabad utat engedve a nyelvének. Morgott, a szája vadul harapott, a nyelve keményen hatolt a számba. A kezei már tépték a ruhámat, rángatták a pólómat, hogy hozzáférjen a bőrömhöz. A lábamat is felemeltem, a dereka köré fontam, hogy szabaddá tehessem mindkét kezét, ne kelljen tartania. Hálásan dünnyögött, és felrántotta az anyagot. Elengedte a számat, bár utoljára még beleharapott az alsó ajkamba, mielőtt lehajtotta a fejét és beszívta a mellbimbómat. Nekifeszítettem a testem, a kezeimmel a hajába túrtam, és nyögdécselni kezdtem.
- Istenem Harry! Gyorsan! – mondtam sürgetően, mire felnyögött, és leengedett a földre. Kicsatolta az övemet, letolta a nadrágomat a térdemig, és megfordított. Levegőért kapkodtam, és hálásan kapaszkodtam a fatörzsbe, ami az arcomat súrolta. A tenyere a lapockámra simult és lenyomott. Lábujjhegyre álltam, hogy jobb hozzáférést biztosítsak neki. Hallottam ahogy lehúzza a sliccét, aztán beleköp a tenyerébe. Várakozásteljes izgalom futott végig a testemen. Széthúzta a fenekemet, az ujjai nyáltól sikamlósan csúsztak a bőrömön. Mikor az ánuszomhoz értek, körbekente, aztán minden bevezetés nélkül olyan durván nyomta őket belém, hogy felsikoltottam. A másik tenyere a számra tapadt, befogta vele, én pedig hálát éreztem, hogy megakadályozza, hogy felsikongassam a környéket. Keményen ujjazott, és közben a fülemhez hajolt.
- Soha többet! Érted?! Soha többet nem teszed ezt velem! Megértetted? –nem engedte el a számat, így kikövetkeztettem, hogy nem vár választ.- Nem hagysz faképnél, még akkor sem, ha úgy érzed, már nem kellek! – Brutálisan belém nyomta a harmadik ujját, amitől kicsordultak a könnyeim, de ezzel egy időben a farkam reszketni kezdett, és ahogy lenyúltam és megmarkoltam, forró magom a kezemre csorgott. Harry elmozdította a tenyerét, de mire panaszkodhattam volna, már a számba nyomta két hosszú, vastag ujját, és a torkomra tolta őket. Fulladozni kezdtem, amitől újabb adag sperma folyt végig a kezemen a csuklómig.
- És soha többé nem engeded, hogy más úgy nyúljon hozzád! - nem volt apelláta, nem volt lehetőség ellenkezni. Csak felnyögtem, ahogy megforgatta az ujjait. Még mélyebben belém fúrta, aztán szétnyitotta őket, amitől kipattantak eddig szorosan lezárt szemeim, az orromon át próbáltam egy kortynyi levegőt a tüdőmbe préselni, a golyóim begörcsöltek, és úgy élveztem el, hogy nem tudtam megfeszíteni az izmaimat.  Harry hallotta a torkomra forrt nyögéseimet. Egy pillanatra kihúzta a számból az ujjait, hogy mély lélegzetet vehessek, aminek nagy hasznát vettem, mert már piros karikákat láttam az oxigénhiánytól, de azonnal vissza is nyomta őket.
- Elélveztél? – kérdezte rekedt hangon a fülem mellett. Bólogattam és hörögve próbáltam jelezni, hogy igen.
- Jóóóó…. mondta, és éreztem, ahogy kicsúsznak belőlem az ujjai.
- Most megbaszlak, úgy ahogy tegnap éjjel kellett volna, hogy tudd, meddig mehetsz el! – nyögött egyet, és a hátam mögé helyezkedett. A combjai a lábaim közé furakodtak, a csípője az enyémnek ütközött, és éreztem hatalmas merevedését a fenekemen. Selymes tompa végével végigsimogatott a hasadékomon, mielőtt olyan keményen hatolt belém, hogy hiába volt tele a szám, a torkomból sikollyal vegyes hörgés tört fel, a farkam újra lüktetett, és a heréim zsibbadni kezdtek. A fájdalom végigvágott a combjaimon, le a bokámig, felfelé pedig egészen a gyomromig éreztem. Nyöszörögtem, és nem az élvezettől, de ez Harryt csak még jobban tüzelte.
- Fáj? – kérdezte, és kihúzta az ujjait, hogy válaszolhassak.
- Harry!... Nagyon! – válaszoltam kétségbeesetten.
- Akkor jó! – mondta, és egy másodpercnyi habozás nélkül elkezdett bennem mozogni, olyan durván, hogy a hatalmas csattanások, amit a testünk összecsapódása okozott, visszhangzottak a fák között. A keze után kaptam, az ujjait visszanyomtam a számba, és előrébb hajoltam, hogy mélyebbre döfhessen. Élveztem a fájdalmat! Azt akartam, hogy büntessen meg keményen. Azt akartam, hogy érezze, az övé vagyok teljesen, minden fenntartás nélkül, ott, akkor, és úgy, ahogy ő akarja. Kihasználta feltárulkozásomat, a másik kezének ujjai a csípőmbe vájtak. Mindegyiknek sötétlila nyoma marad a bőrömön, pontosan, ahogy akarom. Határig nyomta magát, és még beljebb egy kicsit, ami már fizikai képtelenségnek tűnt. A fájdalom új értelmet nyert számomra. Szorítottam a csuklóját, hogy ki ne húzza az ujjait és szopni kezdtem, ahogy csak bírtam. Morgott a hátam mögött, és még durvább tempóra váltott. Lángoltam. Minden sejtemet átjárta a kínnal vegyes élvezet. Elengedte a csípőmet, a testsúlyával nekinyomott a fának teljesen, hogy mozdulni sem tudtam, és előrenyúlt. Keményen rámarkolt a farkamra és olyan vadul kezdte fejni, hogy azt hittem letépi. Aztán megpróbált erőt venni magán, egy picit enyhített a szorításon, de a sebességből nem vett vissza. Megremegtek a térdeim, és ezerrel száguldottam az extázis felé.
- Értetted amit mondtam?  Az enyém vagy! – már ő is csak hörögni tudott. Kihúztam a számból az ujjait, és próbáltam nyelni, hogy a hangszálaimat megfeszítsem egy pillanatra.
- Igen! – Újabb kegyetlen behatolás. - IGEN! – kiáltottam, mert ismét olyan erővel csapódott belém, hogy beleremegett az egész testem. Teljesen lehajoltam, a kezemmel megtámaszkodtam a fatörzsön, és felé toltam a fenekem, hogy az utolsó millimétereket is kisajtoljam belőle. Most rajta volt a sor, hogy felkiáltson, és olyan keményen élvezzen el bennem, hogy minden lüktetését érezzem magamban.
- Lou! – nyögte a nevemet, amitől én is azonnal a csúcsra értem, és lehanyatló kezekkel a fára zuhantam, miközben a tenyerébe lövelltem.
                   

Ölben vitt az autóig, amiben Pete várt bennünket. Meg sem lepődtem. Nem kérdezett semmit, de Harry azért adott némi magyarázatot, ami leginkább nekem szólt, hogy aszerint viselkedjek:
-  Kösz, hogy első szóra jöttél! Kiütötte magát. Megtennéd, hogy elviszel bennünket a szállodába?  - Pete elég furcsán méregetett, úgyhogy rájátszottam picit, hogy miért is nem tudok járni a saját lábamon.
- Persze Harry, de mit keresel te itt? – kérdezett vissza a biztonsági főnök, még mindig összehúzott szemöldökkel, miközben nyitotta az ajtót, hogy Hazz bepasszírozzon a hátsó ülésre.
- Írt egy fura sms-t, ezért jobbnak láttam utánanézni, hogy mit művelnek – mondta álmaim pasija, aztán nem magyarázkodott többet. Mivel én nem mertem megszólalni, nehogy a hangom elárulja, nem is vagyok tökrészeg, meg voltam elégedve azzal, hogy ő is utánam csúszott a sötétített üveges Mercibe, és a fejemet az ölébe emelve szinte magára húzott. Úgy simultam hozzá reszkető testemmel, mintha az egyetlen oltalom lenne a világon.
A szállodába érve Pete vitt a szobáig, a vállára dobva, mint egy zsákot. Nem volt olyan jó érzés, mint amikor Harry vett a karjaiba, óvatosan és gyengéden, de azért kibírtam valahogy, bár szédültem, mintha körhintán ülnék.
- Le ne hányd a hátamat Lou, mert rohadt pipa leszek! – dörmögte a szállítóeszköz, és én vele együtt drukkoltam, hogy ne történjen meg a dolog. Mikor Harry a farzsebemben kotorászott a mágneskártyát keresve, felszisszentem. Nem gondoltam, hogy ennyire elhasználtuk a testemet, de egy-két napig nem fogok üldögélni, annyi szent. Kitágult szemekkel nézett rám, ahogy felkaptam a fejem, és a tekintetében sajnálat csillant, de aztán átvette a helyét egy olyan kifejezés, amit csak anyám arcán láttam kisgyerekkoromban, mikor a büntetésem letöltése után előmerészkedtem a szobámból. „Megérdemelted!”, ezt üzente a pillantása, én pedig elmosolyodtam, és egy sóhajjal Pete hátára hajtottam a fejem. Azt hiszem, többet fogok rosszalkodni, hogy máskor is kiérdemeljem az ilyenfajta rendszabályozást.
Mikor felfogtam, hogy az ágyra dobnak, és a fejem a párnába fúródik, csak felhúztam a térdeimet, és próbáltam olyan pozitúrát találni, ahol kevésbé fájnak a tagjaim, de nem jártam sok sikerrel. Aztán éreztem, hogy Harry finom ujjai rajtam matatnak, és rájöttem, hogy le akar vetkőztetni. Félve körülnéztem, de már csak kettesben voltunk.
- Megy egyedül is – súgtam neki, mire felnézett a szemembe.
- Tudom! – válaszolta, de rendületlenül gombolta tovább a nadrágom.
Megfürdetett. A kád forró víz hihetetlenül jól esett, főleg, hogy a hátam nem a hideg fajanszhoz, hanem Harry forró testéhez simult. Jó volt az ölelésében ellazulni, pár percre elfelejtve, mekkora rakás szar az életünk. Belefordultam a karjába, arcomat a mellkasára simítottam, a kezemmel az oldalát cirógattam, ő pedig a fejemet puszilgatta miközben nagy kezével a hátamat mosta. Olyan intim volt a pillanat, szinte felkavaróbb, mint a durva szex az erdő szélén.

LXIX. Fejezet

Sziasztok!

Ebben az esős, novemberi időben gondoltam hozok nektek egy részt, hátha van kedvetek olvasni....
És hogy ne csak mindenütt a szomorúság legyen, ide teszek két linket, ami megmelengeti Larrys szívemet, ahányszor csak megnézem őket....
VÉGRE!!! Annyi idő után ismét naponta örvendeztetnek meg ilyenekkel:)) Mint a hőskorban. Hála az égnek! :))

https://vine.co/v/O59Bu5bqMu5

https://twitter.com/nowxmeyoufool/status/534537491152257024

Hálásan köszönöm a sok-sok kommentet, én azokkal élem túl a szürke hétköznapokat. Üdv az új feliratkozóknak, és csak bátorítani tudlak Benneteket, hogy nyugodtan írjátok meg a véleményeteket.

Jó olvasást, és szép hetet mindenkinek!

Becca

Égő szemmel bámultam a plafont. Nem voltak könnyeim. Fel sem tudtam fogni, hogy sodródhattunk bele egy ilyen pusztító veszekedésbe. Alig egy órával a szeretkezésünk után mit keresek egyedül egy hideg, magányos szállodai szobában, mikor két emelettel lejjebb Harry fekszik ugyanilyen egyedül a sajátjában? Mi történt velünk, ami miatt képesek vagyunk lemondani a közösen eltöltött időről azért, hogy a saját igazunkat bizonygassuk?
Szinte képtelenség az egész. Egy nemlétező problémából olyan veszekedést generálni, ami miatt szétválunk, akkora baromságnak tűnt, hogy ordítani tudtam volna dühömben.
Felhívtam a szobaszervizt, és az álmosan beleszóló éjszakástól kértem egy szendvicset és egy zöld teát. Kiültem a jeges széltől átfújt teraszra és unottan rágcsáltam a falatokat, miközben azon agyaltam, hogy vethetnék véget az áldatlan állapotnak anélkül, hogy megalázkodjak előtte, hisz ő provokálta ki az egészet. Vagy nem szeret már? Csak ürügyet keresett rá, hogy hisztizhessen, én pedig gyanútlanul belesétáltam a csapdájába, és még magamat okolom?
Az étel megkeseredett a számban, és nyelni sem tudtam. Ültömben kiegyenesedtem, mintha a gerincem hirtelen merevedett volna meg.
Lehet, hogy Harry érzései múlófélben vannak irántam? Azért nem is jött utánam, mert megkönnyebbült, hogy ilyen könnyen megszabadult tőlem? Végigfutottam az elhangzottakon, és legnagyobb rémületemre a félelmeim lassan bizonyossággá erősödtek. Cinikus hozzáállása volt az, ami miatt úgy éreztem, ez több volt, mint egy veszekedés.
Mikor valaki egy vitában szándékosan mond olyan dolgokat, mintha nem érdekelné az egész, vagy tőle függetlenül mennének végbe a dolgok, és ezért kizárólag a másikat hibáztatja eltántoríthatatlanul, akkor lehetetlen megoldani a problémákat. Harry pont ezt csinálta.
Zárta a szögeket, nem hallgatott meg, nem adott esélyt arra, hogy megoldást találjunk, ahogy azt sem mondta el, szerinte mi lenne a célravezető. Csak hozzám vágta azokat a dolgokat, amik annyira fájnak, hogy nem kapok levegőt, ha visszagondolok rájuk.
Megráztam a fejem. Ez nem történhet meg velünk! De aztán az agyam tovább kombinált, és eszembe jutottak anyámék veszekedései, mielőtt elváltak, és sajnos túl sok volt az egyezés. Mikor az egyik felet már nem is érdekli, mit mond a másik, csak az, hogy fájdalmat okozhasson neki. Ez az öröme. És Harryn úgy láttam, ő pontosan ezt érezte.
Összetörten vánszorogtam be az ágyba, feladva minden reményt. Pislogtam, hátha jönnek a megváltó, enyhítő könnyek, de semmi. A szemem olyan száraz volt, mint a sivatag. A tagjaimat ólomsúlyok béklyózták a matrachoz, a szívem össze-vissza vert. A rémület párája lepte el a bőrömet, én pedig tehetetlen voltam.

Másnap reggel mikor leértem a parkolóba, Harry már az autóban ült…ELŐL. Mindig hátra szoktunk ülni, szorosan egymás mellé, pár perccel és érintéssel megtoldva az engedélyezett együttléteinket. Most viszont csak rám nézett, mosolytalanul biccentett, aztán visszafordult a telefonjához, és unottan tovább nyomkodta.
A torkomba gombóc nőtt, a térdeim megroggyantak, és a hangom cserbenhagyott. Nem tudtam megköszönni a sofőrnek, hogy elvette a táskámat, és kinyitotta nekem a hátsó ajtót.
Becsúsztam Harry mögé, és próbáltam belesüppedni az ülésbe, hogy eltűnhessek a föld színéről.
A reptérre érve a fiúk mosolyogva köszöntöttek bennünket, de kábé két másodperc alatt érzékelték, hogy valami nem stimmel, és ők is elcsendesedtek. A különrepülő előnye, hogy csak magunk vagyunk, ezért is szerettem mindig az ilyen utakat, ahol még a repülési időben is ülhettem Harry ölében, beszélgethettünk a többiekkel, mintha normális emberek lennénk. De most, ahogy felszálltunk, a leghátsó ülésbe csatoltam magam, és a fülembe dugtam a fülhallgatómat, hogy kizárjam a külvilágot. Harry, Niallal szembe telepedett le, nekem háttal, és továbbra is a telefonján üzengetett valakivel. A gyomrom megfordult, és éreztem, hogy ez most más, mint a szokásos, pláne, hogy még fel sem szálltunk. Kirohantam a mosdóba, és viszontláttam az éjszakai szendvicset. Kértem a stewardesstől egy bogyót, és egy gyömbért, aztán visszarogytam az ülésbe, és mire megkaptuk a felszállási engedélyt, már kóválygott a fejem. A gyógyszer és a kialvatlanság kiütöttek. Mikor elértük a repülési magasságot, én már aludtam.
- Lou! …. Lou, ébredj! – Zayn karcos, halk hangjára ébredtem, ahogy finoman cirógatta a vállamat.  Mikor kinyitottam a szemem, sajnálkozó pillantásával találtam szembe magam.
- Megérkeztünk – mondta és ellépett mellőlem. Ahogy kitakaróztam, és körülnéztem, már csak mi voltunk a gépen. Az ajtó nyitva volt, és még hallottam Harry dörmögő hangját, ahogy magyaráz valamit. A gyomrom újra görcsbe ugrott.
Kelletlenül szedelődzködtem, és szomorúan ballagtam le utánuk a lépcsőn. Ott várt ránk a busz a reptéren, és újra rám tört a rémület, mert attól rettegtem, Harry majd megkéri Liamet, hogy cseréljenek ágyat, nehogy fölöttem kelljen aludnia, annyira nem bírja a közelségemet.
Mikor felszálltunk, csak arra figyeltem mit tesz majd. A kuckójához sétált, feldobta a táskáját, aztán hirtelen visszafordult, és egy pár másodpercig farkasszemet nézett velem. Beszívtam a levegőt, és benn is tartottam. Moccanni se mertem. A szája szélét rágta, a keze még nem engedte el a zsákja vállpántját, a szemöldökét összehúzta, pont úgy, ahogy a gyomrom zsugorodott össze ettől az egésztől. Végül sóhajtott egy nagyot, beletúrt a hajába, és ellépett az ágyától, aztán elindult a busz hátuljába, a pihenőrész felé. Akkorát sóhajtottam, hogy beleszédültem. Egy kéz markolta meg a vállamat.
- Mi ez az egész? Mit műveltek már megint? – kérdezte Zayn elég közel hajolva, hogy mások meg ne hallják. Önkéntelenül leráztam a kezét. Felhúzta a szemöldökét és elég furcsán méregetett. Lelkiismeret furdalásom támadt, hogy Harry gyanúsítgatása miatt ilyen hülyén viselkedem, ezért lenyúltam és engesztelésképpen megfogtam a csuklóját.
- Csúnyán összevesztünk az éjjel. És úgy tűnik ez most nem egy múló vihar. – A cipőmet bámultam, mert képtelen lettem volna a szemébe nézni. Úgy éreztem, ahogy kimondom, amit eddig csak magamban fogalmaztam meg, el tudnám bőgni magam. Sőt, úgy tűnt, nem sok hiányzik hozzá, hogy kicsorduljanak a könnyeim. – Azt hiszem komolyabb a baj, mint hittem volna. Harry nem áll szóba velem. – Éreztem, ahogy Zayn felém mozdul, aztán az ujjait az államon, ahogy felemeli a fejem.
- Ne csináld már Lou! Nem bírom végignézni, hogy megint megpadlózol miatta. Mi a tökömön tudtatok így összeveszni? – Az volt a baj, hogy kezdtem Harry szemével nézni a dolgokat. Érzékeltem, hogy Zayn szavai mögött akár több is lehetett, mint amit hangosan kimondott, éreztem az ujjait, ahogy gyengéden tartják az államat, és másképp álltam az egészhez, mint eddig. Lekorholtam magam, hogy lehetek ekkora seggfej, hogy egy barátommal szemben Harry agyament féltékenysége miatt viselkedem idiótán. Ismét nagyot sóhajtottam. Ráadásul annyira szerettem volna valakivel megbeszélni a dolgokat, de pont vele nem lehet. Neki nem mondhatom el, hogy igazából rajta vesztünk össze.
- Csak a szokásos… Féltékenység, harag, a másik hibáztatása azokért a dolgokért, amibe egyikünknek sincs beleszólása. Baromságok! – Kimondva valóban annak tűntek, de mi még sem tudtunk felülemelkedni a hülyeségeken.
- Értem. … Hát nehéz dolog ez. Nagyon régen vagytok már együtt…- Felkaptam a fejem. Miről beszél? Alig pár hónapja. Látta az arcomon az értetlenséget.
– Lou! Ti már majdnem három éve együtt vagytok. Attól, hogy sokáig nem vallottátok be, még magatoknak sem, az érzelmi elköteleződés már nagyon régi. És ugye azt szokták mondani, ennyi idő után elmúlik az eget rengető szerelem. Ha nem találjátok meg azt, ami átsegíti a kapcsolatotokat egy új szintre, ahol a szeretet fontosabb, mint a viharos érzelmek, akkor tényleg nagy bajban lesztek! – Amit mondott, olyan volt, mintha felszeletelték és megsütötték volna a szívemet. A belső félelmeimet fogalmazta meg, és mondta ki hangosan, ami sokkal kíméletlenebb dolog volt, mintha magamtól jöttem volna rá.
– Már most nagyon nagy bajban vagyunk! – húztam ki az államat a kezéből, és egy ideges mozdulattal arrébb akartam lépni, hogy elbújhassak valahová, végre kibőgni magam. Zayn abban a pillanatban elkapta a derekamat, magához húzott, és szorosan átölelt.
- Lou! Ne csináld ezt! Biztosan megoldjátok. Tudom, mennyire szereted, és azt hiszem ő is téged. Ne engedd, hogy a negatív érzelmek ilyen mélyen befészkeljék magukat a fejedbe! Ti ezt már épp eleget játszottátok. Megkönnyebbültem a szavaitól, és erőtlenül a vállára hajtottam a fejem. – Adj egy kis időt a dolognak! Várd meg, amíg lehiggad. Hagyni kell, hogy ő is átgondolja. Tudod, milyen lobbanékony. – Bólogattam, szólni nem bírtam. Ólmos fáradság lepte el a tagjaimat. Szinte Zayn tartott meg a lábamon, teljesen elhagytam magam. Annyira jól esett, hogy valaki végre mond valamit, tanácsot ad, és nem lekorhol, vagy kioktat.
- Aztán ha már látod, hogy lecsillapodott, akkor szépen kibékültök. Ha nem megy, akkor majd én beszélek a fejével. – Éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Igen. Így kell, hogy legyen. De ne szólj neki, hogy elmondtam, kérlek! – Az járt a fejemben, hogyha pont Zayn akarna Harryvel beszélni, abból országos botrány lenne, az biztos. Reméltem, hogy sikerül megbékítenem, ha majd szóba áll velem.
- Persze. Hallgatok, mint a sír! – mondta Zayn, és finoman simogatta a hátamat, hogy megnyugtasson. Szinte ringatott is, én pedig kezdtem ellazulni, mikor megéreztem, hogy valaki néz. Azonnal tudtam ki az, még mielőtt felemeltem a fejem Zayn válláról, és kínomban felnyögtem. Harry égő tekintettel állt az ágya előtt, a fél kezével épp felnyúlt valamiért, mikor meglátott bennünket, és lemerevedett. Tudtam, hogy amit lát, azt soha az életben nem fogom tudni kimagyarázni, vagy legalábbis egy jó darabig nem. És ezzel a békülésbe vetett hitem is elillant egy pillanat alatt. Megrázta a fejét, az arcán undor tükröződött, aztán sarkon fordult és szó nélkül visszament. Legalább szólt volna valamit. Vagy láttam volna rajta, hogy kiborul. Akkor gondolkodás nélkül elé vetem magam, hogy kiengeszteljem, vagy megmagyarázzam. De a megvetésére nem tudtam reagálni, csak tudomásul venni, hogy már lemondott rólam.
Belefúrtam a fejem Zayn vállába, aki mit sem látott az egészből, és zokogni kezdtem.Ő pedig hosszasan asszisztált a kis műsoromhoz, míg végül megérkeztünk a stadionhoz és erőt kellett vennem magamon, hogy összeszedjem magam.  Show must go on…..
Az embereket rohadtul nem érdekli, mi történik velünk. Bár a magánéletünkben való vájkálás a legjobb elfoglaltságuk, ha egy koncertre jegyet vettek, akkor jár nekik a mosolygó előadó, és a hatalmas, elementáris koncertélmény, akkor is, ha húzod a beledet, vagy épp  öngyilkosságon töröd közben a fejed. Majd akkor teheted meg, ha szépen elénekelted a második ráadást is, és meghajoltál. Addig tedd a dolgod, és vigyorogj!