2016. december 31., szombat

All I Want For Christmas Is You 11. rész


11.


  – Szeretnélek meghívni, hogy töltsd nálunk az ünnepeket – mondta halkan Harry, amikor pár perccel később összeszedte a bátorságát. Nem volt erőssége a halogatás, és mivel nehezen bírta a belül növekvő feszültséget, nem akarta elodázni a dolgot.
  Érezte, hogy Louis megfeszül a karjaiban, ahogy hátulról átölelve tartotta, teljes testével a hozzásimulva, és már bánta, hogy nem fordította meg, mielőtt beszélni kezdett. Látni akarta az arcát. – Persze, semmi kényszer, és lehet, hogy korainak gondolod, meg minden… bizonytalanodott el, mert hirtelen rájött, hogy egyetlen, randinak nevezhető oltári szex után még nem szokás bemutatni valakit a szülőknek, de az ő családja, a szüleivel való viszonya más volt. Ezt viszont Louis nem tudhatja – eszmélt rá.
  – Tudod… – válaszolta Louis, és magától fordult meg a hosszú karok között, hogy az arcuk pár centire legyen egymástól. – Én nem vagyok az a könnyen oldódó típus. Pláne nem szülők előtt… Tényleg nem szeretnélek megbántani, de mi lenne, ha karácsony után találkoznánk, amikor visszajössz?
  Harry érezte, hogy a csalódás hullámokban önti el, mint kicsit korábban a gyönyör, és szerette volna könnyedén venni a dolgot, de nem akarta rögtön füllentéssel kezdeni ezt a kapcsolatot. Ha egyáltalán lesz belőle kapcsolat… – tette hozzá magában.
  – Persze, ezt megértem, de ne arra gondolj, hogy ez egy kötelező pofavizit, vagy hogy én ennyire előre akarok szaladni… Csak arról van szó, hogy haza kell mennem, mert megígértem, de most nagyon nehezemre esne itt hagyni téged közel egy hétre…
  – És mi lenne, ha most az egyszer nem mennél haza? – kérdezte bátortalanul Louis. Neki is összeszorult a gyomra a gondolattól, hogy elváljanak, éppen most, amikor végre egymásra találtak.
  Harryt vegyes érzelmek öntötték el. Nem tudta, mit válaszoljon, amiben nincs indulat, amivel nem bántja meg Louis-t, mert hirtelen nem volt képes eldönteni, mi motiválja a fiút.
  – Haza kell mennem. Megígértem, és nagyon ritkán látom a családomat. Mindig együtt töltjük az ünnepeket. Ez  afféle kimondatlan szabály… A te családod nem vár haza? – csúszott ki a száján, mire Louis finoman, de határozottan próbált elhúzódni, és Harry engedte neki, mert nem ismerték még egymást annyira, hogy akaratán kívül magához szorítsa.
  – De igen! – préselte össze a száját Louis. Nem akarta elmondani, hogy csak azért vállalt plusz melót a Mikulásházban, hogy teljen a jegyre. Csakhogy még így sem állt valami fényesen, ezért az anyukájával abban maradtak, hogy az ünnepek utáni akciós időszakban utazik haza. Ezt a lakást nemrég bérelte ki, és a kaució, a berendezés, meg az az egy-két szerelnivaló, amit neki kellett kifizetnie, teljesen leapasztották a számláját. A kocsma pedig csak annyit hozott, amiből ki tudták fizetni Jameset, és a maradékból épphogy megéltek Niallel. Valamiért nehezére esett volna bevallani, hogy még nem jött teljesen egyenesbe.
  – Bocsánat, nem akartam a magánéletedben vájkálni – visszakozott Harry, de a hangjában ott bujkált egy kis csalódott felhang.
  – Figyelj, Harry! – csúszott ismét közelebb Louis, és két tenyerébe fogta a fiú arcát. – Hidd el, nekem is nehezemre esik most elválni tőled, mert az az igazság, hogy talán még sosem éreztem így, mint most… – Látta a a Harry szemeiben felcsillanó boldogságot, és bár összeszorította az arcát, ezzel együtt a száját is, de azért a tenyerén érezte, hogy elmosolyodna. – Talán mégis jobb lesz, ha kicsit elválunk, és rendezzük a gondolatainkat. Ezúttal nem szeretném eltolni azzal, hogy túl nagy vehemenciával vetem bele magam…
  Látszott, hogy régi, rossz tapasztalatok alapján mondja ezt, Harryben így is rossz érzés erősödött. Ő pont az ellentéte volt ennek. Eddig nem adta ki magát, nem engedett senkit ilyen gyorsan, ilyen közel, és eszébe sem jutott volna hazavinni valamelyik exét. Most csalódott volt és dühös, amiért Louis nem élt a lehetőséggel, pláne, ha nem utazik sehová, és úgy érezte, talán olyan tulajdonságokkal ruházta fel gondolatban, amivel valójában nem rendelkezik.
  – Persze! Semmi gond! – hazudta, mert elege volt az egészből és csak el akart tűnni, hazamenni, hogy kibőgje magát.
  – Biztos? – kérdezte Lou, és egy csókot nyomott a szájára. Nem vette észre, hogy Harry nem viszonozta, mert még mindig ő csücsörítette az ajkait, ahogy az arcát fogta.
  – Igazad van, jobb lesz így – válaszolta Harry, és lehunyta a szemeit, nehogy elárulják. – Most viszont hazamennék, ha nem haragszol. Reggel korán indulok, és még van pár dolog, amit el szeretnék intézni.
  Látta, hogy Louis felhúzza a szemöldökét, majd összeráncolja a homlokát. Nem nézett rá többet, ahogy kiszabadította magát a kezeiből, és felkelt az ágyból, hogy magára vegye szétdobált ruháit. – Pár levél, és egy fontos anyag egy pályázathoz, az ovinak, amit megígértem, hogy leadok még a szünet előtt.
  – Ó, értem – bólintott Lou, bár tisztán érezte, hogy a másik nem ezért megy el. Nem tudott mit kezdeni a dologgal. Ő is vágyott arra, hogy több időt tölthessenek együtt, és volt benne egy kis lelkiismeret-furdalás, mivel a kocsma is zárva lesz karácsonykor, úgyhogy mehetne, amerre lát, mégsem vitte rá a lélek, hogy egy idegen családdal töltse a szentestét. Egy majdnem idegen fiú családjával, akivel kétszer szexelt ugyan, de semmit nem tud róla azon kívül, hogy óvóbácsi, és gyönyörű, amikor élvez.
  – Jó, akkor majd az ünnepek után keressük egymást… – mondta Harry, és közben már a kabátját vette magára, szorosan be is gombolva, mintha az megvédené, nem csak a kinti, de a belső hideg ellen is.
  – Oké – bólintott Louis, és meztelenül kimászott az ágyból. – Megadod a számodat? – kérdezte, mire látta, hogy Harry teljesen elbizonytalanodott.
  – Nekem már megvan a tiéd, majd kereslek! – válaszolta, aztán gyorsan elindult az ajtó felé.
  – Most komolyan?! – állt meg a szoba közepén Louis, és széttárta a karjait. – Ezzel a süket dumával akarsz lerázni?
  A hangja fájdalmasan csengett, és tele volt csalódással. Mintha valahol számított volna arra, hogy ezúttal sem lehet jó vége a dolognak. Az arcán is ott ült a „már megint pofára ejtenek” kifejezés.
  – Nem! – felelte hevesen Harry, és közelebb lépett. A szemei szikrákat szórtak. – Csak most egy kicsit összezavarodtam. Igazad van, kell egy kis idő, hogy át tudjuk gondolni, mit akarunk a másiktól. Lehet, hogy ez az egész csak az ünnepek miatti fokozott hangulat, és a városban egyedül élő fiatalok elmagányosodása miatt van. Otthon lesz időm, hogy rájöjjek, és neked is, hogy átgondold. Tudod, én utálom a zsákbamacskát. Ha találok valakit, akivel szeretnék komoly kapcsolatot, nem fogom hónapokig azt hazudni, hogy nem is érdekel. Én nem vagyok ez a fajta hódító. Ha neked viszont a látszólag kötelezettségek nélküli, csak szex kapcsolat kell, akkor talán mégsem egyeznek az igényeink…
  Ezzel a mondattal totálisan Louis torkára fagyasztotta a szót, és sarkon fordulva kisietett a lakásból. Csak a hideg légáramlat maradt utána, ami az ajtón ömlött be, ahogy kilépett. Louis még mindig pucéron állt a szoba közepén, és nem tudta eldönteni, mitől lett libabőrös: A hűvös levegőtől, vagy a jeges hangulattól, amit Harry hagyott maga után.


***


  Utolsó nap karácsony előtt. Mindenki az elmaradt ajándékok után futkosott, teljesen kifulladva, a végső energiatartalékok maradékával. A felnőttek arcán idegkimerültség jelei látszottak, a gyerekek pedig már teljesen fel voltak ajzva, tudva, hogy másnap megkapják a várva várt ajándékokat.
  Louis unottan állt a Télapó széke mögött, ezúttal végre az eredeti jelmezében, manóként, és végtelen unalommal hallgatta a sok századik gyerek kéréseit. James annyira belejött, hogy teljesen átszellemült. Épp azt ecsetelte egy kislánynak, hogy a cicát nem húzhatja a farkánál fogva, mert akkor nem kap ajándékot a fa alá. Missziója lett, hogy kiderítse, ki, mit szokott rosszalkodni, és kicsikarjon belőlük egy ígéretet, hogy többé nem teszik. Louis óriási hülyeségnek gondolta az egészet, de Harry távozása óta olyan apátiába süllyedt, hogy semmi sem tudta volna kizökkenteni.
  Ettől függetlenül, ahányszor csak nyílt az ajtó, mindig felkapta a fejét, és olyan izgatott lett, mint egy menhelyi kutya, hátha most érkezik valaki, aki örökbefogadja. Aztán persze lehervadt a mosoly az arcáról, mert ismét nem Harry lépett be az alacsony ajtón, fejét lehúzva, hogy aztán hátratúrja angyali fürtjeit, és csillogó zöld szemeivel Louis után kutasson.
  A sokadik ilyen alkalom után lassan Lou is belátta, hogy Harry nem fog visszajönni. És valószínűleg keresni sem fogja, ha visszatér a városba. Egyszer megtette… Többet is, mint bárki megtett volna egy ismeretlenért, akivel egyalkalmas szexbe bonyolódott, de a kettejük közötti különbségeket nem lehetett ilyen gyorsan áthidalni.
  Louis nagyon bánta, hogy elengedte akkor este. Most már úgy érezte, bele kellett volna kapaszkodnia, félretenni a büszkeségét, és könyörögni, hogy beszéljék meg a dolgot. El kellett volna mondania, hogy nem engedhet meg magának ilyen plusz költségeket, és hogyha telne rá, akkor ő is a saját családjával karácsonyozna, bár ez nálunk nem volt akkora hagyomány, mint Harryéknél. Az igazsághoz hozzátartozott, hogy nagyon kíváncsi lett volna Harry szüleire, ha vannak, akkor a testvéreire is. Egyáltalán a családjára, és arra, hogyan viselkedik a fiú, ha a saját közege veszi körül.
  Amikor Harry elment, és ő végül egyedül ült pamutmelegítőben, kezében egy csésze forró teával, és kifelé bámult az ablakon a hóesésbe, sokkal magányosabbnak és nyomorultabbnak érezte magát, mint előtte bármikor. Emiatt haragot érzett. Haragudott Harryre, aki elrontotta az egészet. Miért nem maradt vele az ágyban, és szeretkezték át az éjszakát, aztán utazott haza a családjához, ahonnan izgalmas és erotikus üzeneteket küldözgethetett volna, aztán pár nappal később, ha visszatér, minden fantáziáját átültethették volna a valóságba…
  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak Louis agyában, immár második napja, de egyre rosszabb lett. Hiába várta az enyhülést, hogy majd lazul a mellkasát szorító vaspánt,a fájdalom egyre csak erősödött.
  Végre lejárt a műszak, és ezzel véget ért a tortúra. A Mikukásház tele volt emlékekkel, amik állandóan felszakították a sebeit. Ha ránézett a fotelre, máris beugrottak a képek, ahogy egymásnak estek, de ha csak a falat bámulta, akkor is Harry gyönyörű arcát látta maga előtt, ahogy nekidől, és közben őt figyeli. Amikor kiléptek a kunyhóból, és James kezet rázott a délutános Mikulással, Louis csak odamorgott valamit, és kezeit a manóruha csíkos nadrágjának zsebeibe süllyesztette.
  Átvágott az áruházon, és semmi másra nem vágyott, csak hogy végre levehesse ezt az idétlen göncöt, és hazamehessen. Szeretett volna arccal előre bezuhanni az ágyba, ahol még mindig érezte Harry illatát – bár lehet, hogy csak beképzelte magának –, és csak sajnálni a szegény Louis-t, akivel ismét elbánt az élet.
  Az öltözőben persze első dolga volt, hogy lecsekkolta a mobilját, mert már öt perce nem ellenőrizte, hogy írt-e a fiú, de természetesen csalódnia kellett, ami megerősítette az elméletét, hogy Harrynek csak egy jó szexre kellett, és mivel nem ugrott első füttyentésre, a beképzelt és elkényeztetett szépség lazán kisétált az életéből. Meg sem érdemelt volna! – vigasztalta magát, de még neki is hamis volt ez a belső hang. Nem is kicsit. Nem törődött vele, csak gyorsan a sarokban álló zsákba dobálta a büdös göncöket, aztán felvette a saját ruháját, és épp kilépett volna az ajtón, amikor James nekiütközött.
  – Nocsak, nocsak… Hová ilyen sietősen? – kérdezte Corden, még mindig a Mikulás hangján.
  – Hazamegyek és lefekszem egy kicsit – válaszolta Louis. – Lehet, hogy valami bujkál bennem…
  – Én tudom mi! – pásztázta az arcát James kis malac szemeivel. – Bűntudatod van. És nem mással, hanem magaddal szemben, mert elbasztad az egyetlen pasit, aki ért valamit….
  – Ez a bölcsesség is ingyen van, mint a Mikulás életvezetési tanácsa, vagy átcsúsztunk a fizetős kategóriába? – kérdezte gúnyos hangon Louis.
  – Neked ingyen van, másnak meg nem adok tanácsot – felelte James, és úgy tűnt, lepereg róla Louis szarkazmusa. – De tudod, a barátom vagy, és mint ilyen, megérdemled az őszinteségemet. Egy barom vagy! – mutatott rá vaskos ujjával James, majd felszegett állal ellépett mellőle, és becsukta maga mögött az öltöző ajtaját. Így Louis állhatott az üres folyosón, úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. És ennek rendkívüli módon örült. Nem tudta volna elviselni, ha újabb mentális összeomlásának szemtanúi vannak.


***


  Niall Zayn konyhájában állt, és épp kivette a sütőből a csirkét. A fekete szépfiú még nem ért haza, ezért Niall egyedül állt neki a főzésnek. Odavolt a gyönyörtől, mert Zayn közölte, hogy másnap a barátai jönnek vendégségbe, és alig várja, hogy bemutathassa nekik. Így aztán nekiállt a sütés-főzésnek, hogy másnap elkápráztathassa Zayn haverjait. Két napja úgy érezte, a mennyországba került. Zayn első este hazahozta magához, és azóta csak annyi időre váltak el, amíg mindketten dolgozni mentek, de utána átmentek Niall ruháiért, és ismét itt tértek nyugovóra. Vagyis nyugalom az nem volt, mert Malik ájulásig szerette, aztán egy kis kómás alvás után elölről kezdte az egészet.
  Niallnak kissé nehezére esett az állás, és ülni is alig tudott, de még sosem érezte magát ennyire rendben. A monoklija már csak sárga árnyék volt a szeme körül, amit egy kis alapozóval simán el tudott takarni, és a lábán is kezdett begyógyulni a seb. A könyöke még szurkált egy kicsit, de az lehet a gyerekkori törés miatt is. Nincs olyan végtagja, ami legalább kétszer ne lett volna gipszben. Zayn ma reggel is a lelkére kötötte, hogy lassan, óvatosan mozogjon, ne kapkodjon semmivel, és nézzen a lába elé. Valamint az otthoni és Ni telefonján is beállította a gyorshívót, hogy egyetlen gombnyomással elérhető legyen, ha mégis történne valami baleset.
  Niallnek még sosem volt része efféle törődésben, ilyen maximális odafigyelésben és kedvességben. Nem is tudta elhinni, hogy Zayn komolyan gondolja kettejüket. Csakhogy a fiú minden mozdulata, pillantása, szava arról árulkodott, hogy odavan Niért, aki lassan kezdte beleélni magát. Nem zavarta, hogy Zayn félóránként felhívta, aggodalommal a hangjában, sem az, hogy előző nap egy nagy szatyorral állított haza, amin a sarki patika logója virított, és benne egy kórház sürgősségi osztályának havi ellátmánya volt. Neki jólesett az, hogy Zayn nem kineveti a bénaságát, hanem felkészül a Niallel együtt járó problémákra. Ennél többet nem remélt az élettől.
  Ismét megcsörrent a telefonja, mire Ni mosolyogva nyúlt a készülékért.
  – Halló! – szólt bele szinte azonnal.
  – Szia! – köszönt Zayn, és a vonalban is hallani lehetett, hogy vigyorog. – Minden rendben?
  – Hát…őőőő…. nem is tudom, hogy mondjam el…
  Niall nem tudta megállni, hogy húzza egy kicsit.
  – Jézusom! Mit csináltál? Mi történt? Megsérültél? – sorolta a kérdéseit Zayn, és kihallatszott, mennyire megijedt.
  – Nyugalom, lovagom! – csitította Niall. – Egy szóval sem mondtam, hogy baj van… Azt mondtam, hogy nem tudom, hogyan mondjam el… De azt akartam elárulni, hogy kész a csirke, nem gyújtottam fel a házat, csak két nagy vízhólyag van az ujjaimon, amit megégettem, és áll a farkam, mert közben arra gondoltam, amit az éjjel műveltél velem…
  Zayn torkot köszörült, és Niall látatlanban is tudta, hogy Maliknak is gyorsan problémái lesznek öltájon. – Bocsáss meg! Nem kellett volna… – szabadkozott, mert rájött, hogy nagy baromságot csinált. Zayn lehet, hogy emberek között van, ahol nagyon ciki, ha a feszes gatyában áll a cerkája.
  – Semmi baj! Óvatosságból eleve az irodámból hívtalak. Mert már a hangodtól is felizgulok – árulta el Zayn, és ismét hallatszott, hogy mosolyog, csakhogy most elmélyült a hangja, és enyhén rekedtessé vált. – Ha hazamegyek, felfektetlek a konyhaasztalra, és addig keféllek, amíg könyörögsz, hogy hagyjam abba.
  Niall megesküdött magának, hogy a végletekig ki fog tartani, és már elképzelte a jelenetet, de Zayn hirtelen témát váltott.
  – Az ujjadra van égési sérülésekre való spray a fürdőszobaszekrényben. De előtte tartsd hidegvíz alá, legalább öt percig! Amúgy nem ezért hívtalak.
  – Hanem? – élénkült fel Niall.
  – Láttam a barátodat, Louis-t. Nemrég ment el. És bár nem ismerem, azért arra rájöttem, hogy teljesen maga alatt van. Azt hiszem, nem ártana, ha átmennél, és beszélnél vele.
  – Komolyan? Nagyon odavan?
  – Az nem kifejezés. A földön vonszolta a lelkét…
  Niall szeme könnybe lábadt. Egyrészt a Lou miatt érzett sajnálat miatt, másrészt azért, mert Zayn ilyen megfigyelést tett, és fel is hívta őt. Ez tőle hatalmas előrelépésnek számított. Eddig úgy tűnt, csak Ni iránt érez másként, és a többi embert ugyanúgy leszarja, de ez a mostani telefonbeszélgetés volt a bizonyíték arra, hogy a jégszív lassan olvadozni kezdett.
  – Annyira édes és figyelmes vagy! – sóhajtotta Niall, mire Zayn fel akart fortyanni, de Ni nem hagyott rá időt. – Szeretlek, hősöm!
  Zaynben benne rekedt a szó, és Niall szinte látta, ahogy csak tátog kínjában. Aztán egy nagy szusszanás, és máris érkezett a felelet:
  – Én is téged, te kis nyomi!
  Niall szélesen elmosolyodott, majd puszit dobott a pasijának.
  – Akkor most átmegyek Louis-hoz.
  – Oké, de először kapcsold ki a sütőt, a gázt, ha főztél is valamit, zárd el a vizet, és a biztonság kedvéért nyomd le a villanyórát, mielőtt kettőre zárod az ajtót…
  Niall kuncogott, mert a „kettőre zárod az ajtót”, a finomabb változata volt annak, hogy „nehogy nyitva hagyd ”.
  – Akkor leolvad a hűtő – közölte, mire Zayn felnyögött. – Nyugalom, mindent kikapcsolok.
  – Oké – sóhajtotta kissé gondterhelten Zayn. Hálát adott az eszének, hogy tegnap extra biztosítást kötött háztartási balesetekre, valamint belefoglalta Niallt a szerződésbe, bár ezt nem merte bevallani neki.
  – Nyugalom, szívtipró! Nem teszek kárt semmiben!
  – Leszarom, csak téged féltelek – dörmögte Zayn, és Niall szíve ettől ismét hatalmasat dobbant.
  – Este itthon találkozunk!
  – Már alig várom… – felelte Zayn, aztán megvárta, amíg Ni bontja a vonalat.

.

2016. december 30., péntek

All I Want For Christmas Is You 10. rész

10.

  Louis a tablet fölé hajolt, és nem hitt a szemének.
  – Megvan!!! – kiáltott, mire az egész kocsma elcsendesedett, és mindenki kíváncsian nézett rá. – Megtaláltam az álompasimat! – ujjongott, mire a törzsközönség egy emberként emelte a poharát, korsóját, és koccintottak, tapsoltak, vivátoztak. James is mosolyogva mutatta fel a hüvelykujját.
  – És hogy hívják? – kérdezte Phill, aki a sarokasztal mellett sakkozott Martyval.
  – Harry... Harry Styles! – kiáltotta vissza Louis, mire egy mély, összetéveszthetetlen hang válaszolt:
 – Igen?!
  Louis felpillantott a tablet képernyőjéről, aztán ismét lenézett rá, mintha nem akarna hinni a szemének, végül ismét fel, és a hatalmas, zöld szemekbe fúrta a pillantását.
  – Itt vagy? – kérdezte, mire Harry cukin fülig vörösödött, és lesütötte a szemeit.
  – Aha…
  Louis felugrott, megkerülte a pultot, és elé sietett. A kocsmára síri csend borult, mindenki lélegzetvisszafojtva nézte őket. James a körme melletti bőrt rágta, és rájött, utoljára akkor izgult ennyire, amikor megkérte Julia kezét.
  – És eddig hol voltál? – kérdezte egy csepp szemrehányással a hangjában Louis. Nem tudta megállni, hogy rákérdezzen, annyira fájt neki az elmúlt két nap.
  – Chesire-ben, aztán a házadban a lépcsőn. – Lou az arcát fürkészte, és amikor rájött, hogy nem viccel, hanem komolyan mondja, olyan boldogság öntötte el, hogy majdnem felzokogott. – Hazautaztam a szüleimhez, de nem bírtam ott maradni. Feljöttem, az ügynökségnél egy százasért megvettem a címedet, és az ajtód előtt dekkoltam.
  Louis hitetlenkedve csóválta a fejét, a száját beharapta, hogy leplezze a vigyorát, és az arccsontjai édesen kipirultak. – Ha Annabell nem szán meg, akkor pedig hazamentem volna kiolvasztani a jégcsappá fagyott lábujjaimat, hogy aztán holnap reggel ismét odaüljek a lépcsődre. Nagyjából ennyi.
  Többen mocorogni kezdtek. A helyzet most jutott el odáig, ahol Louis-nak kellett színt vallania, és mindenki arra várt, hogy mit fog mondani.
  – Nos, Harry Styles, az utolsó pillanatban érkeztél – szólalt meg James, és a közönség egyöntetűen felhördült a mellékszereplő nem várt beszólásán. – Tudod, ez a két nap nélküled, nem csak Louis-nak volt pokol, hanem nekünk is! Igaz, fiúk? – nézett most ki a vendégekre támogatásért, akik azonnal bólogatni és helyeselni kezdtek. – Úgyhogy többé ne merj eltűnni, vagy velünk gyűlik meg a bajod! – mutatott rá virsli ujjával James, mire Harry is beharapta az ajkát, de azért látszott, hogy vigyorog. – Most pedig csók, és húzzatok haza! Majd én bezárok! – zárta le a beszélgetést Corden, és nekiállt sört csapolni.
  Harry Louis-ra pillantott, aztán az áttetszően kék tekintet foglyul ejtette. Bár még sosem csókolózott nyilvános helyen, most fel sem merültek a kétségek, ahogy hozzáhajolt, finoman az ajkához érintette a száját, majd amikor Louis halkan felnyögött, odalépett, a karjába zárta, szorosan magához ölelte, és nyelvével befurakodott az édes, forró ajkak közé.
  – VÉGRE! – kiáltotta valaki a vendégek közül. – Mindenkinek egy italt! Louis fizeti!
  Mivel Louis szája el volt foglalva – és amúgy sem ellenkezett volna, mert most az sem érdekelte, ha kiisszák a vagyonából –, egy pillanattal később hatalmas tapsorkán és éljenzés harsant, James pedig kapkodta a poharakat, hogy mindenkinek töltsön.
  Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, amin először egy vadidegen pasas lépett be, amitől az emberek elcsendesedtek, mert ide nem igazán tévednek be idegenek ilyenkor, majd Niall bicegett be, és két kézzel kapaszkodott a fekete srác kezébe. Ahogy az utolsó lépcsőfokon is lelépett, és biztonságos talajt érzett a lába alatt, felpillantott, csodálkozva figyelte a néma tömeget, majd Zayn válla fölött átnézve meglátta a csókolózó Harryt és Louis-t, aztán James diadalittas arcát, aki két kezét kitárva mutatta, micsoda csoda történik éppen.
  Niall Zayn mellé lépett, aki azonnal átölelte, és egy puszit nyomott a halántékára, mire a vendégek felhördültek, és újabb tapsvihar tört ki.
  – Egyszerre mindkettő? – kérdezte Phill, és tanácstalanul kapkodta a fejét.
Niall elvörösödött, és behúzta a nyakát, ami felért egy vallomással, mire Marty felpattant, a sapkáját a földhöz vágta, és felkiáltott:
  – Még egy kört mindenkinek! Ezt a fekete szépfiú fizeti.
  Kijelentése kicsit túlzónak látszott, legalábbis abból ítélve, ahogy Zayn szeme szikrákat szórt, és a pillantásával keresztülszúrta. Marty lefagyott, aztán a többiek is, és még Niall is félve pillantott fel Malikra.
  – Zayn, ha kérhetem. A szépfiút nem nagyon szeretem – jelentette ki, mire Ni megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy nagy cuppanóst nyomott az arcára.

***
  Louis igyekezett tartani a tempót a hosszúlábú csodával, aki átölelte a vállát, és sietett, hogy mielőbb hazajussanak. Ahogy odaértek a ház elé, Harry felpillantott, és az elsőemeleti ablakban meglátta Annabellt, aki mosolyogva integetett neki. Louis is felnézett, amikor érezte, hogy Harry elengedi, és kíváncsi volt, kinek dobálja a puszikat.
  – Már a szomszédaimat is levetted a lábukról?! – kérdezte látszólag dühösen, de a hangjában vidámság bujkált.
  – Csak egyet – próbálta kisebbíteni a bűnét Harry, mire Louis odahajolt, jéghideg orrát a nyakába fúrta, és a bőrébe beszélt, miközben puszilgatta:
  – Nem vagyok féltékeny típus, de ha a negyediken lakó Barnaby kerül sorra, kiheréllek mindkettőtöket.
  Harry felkuncogott. Louis vehemenciája volt az egyik, amibe pár pillanat alatt beleszeretett. Az a fajta tűz, ami mindig lobog, és magával ragadja azokat is, akik kisebb fokozaton élik az életüket.
  – Ígérem, hogy vele sosem leszek jóban – bólintott, mire érezte, hogy Louis elvigyorodik, aztán látta is, amikor Lou felemelte a fejét, és a szemébe nézett.
  – Feljössz, ugye? – bizonytalanodott el Louis, aki a nyitott ajtóban állt, és észrevette Harry elfelhősödő tekintetét.
  – Azt hittem, nem hívsz fel… – kunkorodott fel Harry szája széle, ami magyarázatot adott az előző arckifejezésre.
  Louis nem válaszolt, csak a kezéért nyúlt, aztán húzta is magával, egyenesen a lépcső felé, és meg sem állt a második emeletig, pontosan a 28-as ajtóig, aminek Harry minden repedését ismerte már, annyit tanulmányozta, amíg előtte várakozott. Most Louis kezét nézte, ahogy a kilincsre fonódott, miközben a másikkal a zárat nyitotta, és érezte, hogy kezd felizgulni, már attól, hogy a saját farkát képzelte a kilincs helyére.
  Louis kitárta előtte az ajtót, majd előzékenyen megvárta, amíg Harry belép, és csak utána trappolt be egyenesen a nappaliba. Csak ott kapcsolta fel a lámpát, ami vidám, sárga fényekkel és a falakra vetített apró rénszarvasokkal világította meg a szobát.
  – A húgaim nagyon kreatívak – magyarázta Louis, miközben Harry közelebb lépett, és szemügyre vette a lámpaernyőről lelógó papírszarvasokat.
  – Igen, azt látom. – Harry továbbsétált, egészen a komódig, amin repülőgépmodellek álltak katonás sorban. – De ahogy elnézem, neked is van türelmed.
  – Attól függ, miről van szó – válaszolta Louis, és a bakancsát kirúgta az előszobába, a kabátját pedig a fotelbe dobta. Aztán már ott állt Harry előtt, akinek elakadt a lélegzete, ahogy a világító, kék szemekben meglátta a felcsillanó vágyat, és Louis arcán a feszült kifejezést. – Ha lehetne, ne most fussuk le a tiszteletköröket… – tette hozzá az alacsonyabb fiú, aki máris lábujjhegyre állt, hogy Harry szájára tapadhasson.
  A csók nem tartott túl sokáig, mert úgy tűnt, Louis-nak ez sem elég, ezért taszigálni kezdte Harryt, egyenesen a nyitott hálószobaajtó felé, és közben már az ingét gombolta.
  – A múltkor se volt valami sok idő a ráhangolódásra… – jegyezte meg Harry, aki nem reklamálni akart, mert ő is rettenetesen kívánta Louis-t, csak eszébe jutott, hogy ismeretlenül is egymásnak estek. Nem mintha azóta többet tudnának a másikról.
  – Szeretnél először beszélgetni? – kérdezte Louis, mintha ez is szóba jöhetne, de a kezei meg nem álltak, és már Harry övét csatolták ki, majd a sliccére siklottak az ujjai.
  – Óóóó… Igen! … Vagyis nem! – mondta Harry, amikor megérezte a finom tenyeret, ami a farkára simult.
  – Döntsd el, csillagom! – duruzsolta Louis, és elégedetten nézte, ahogy Harry arccsontját befesti a pír, miközben a szemei maguktól lecsukódnak.
  – Szeretnék beszélgetni… Csak nem most – nyögte ki Harry, és lenyúlt, hogy Louis kezére simítsa a sajátját. – Most csak dugni akarok!
  – Azt hiszem, hasonló a gondolkodásunk – kuncogott Louis, aztán szabad kezével átölelte a magas fiút, majd az ágyra döntötte. Széthúzta a kabátját – ami még mindig rajta volt –, majd az inget is, és ámuldozva csodálta a gyönyörű testet. Harry izmos volt, méghozzá nem akármilyen izmos, de mégsem az a fajta, akinek második otthona az edzőterem, hanem olyan, aki tudatosan formálja a testét, bár egyébként is remek adottságokkal rendelkezik. A hat kocka szépen hullámzott a szorosan lehunyt szemekkel, várakozásteljesen fekvő Harry hasán, miközben a mellbimbói összehúzódtak a hűvös levegőtől. Louis fölé mászott, combjai közé fogva a keskeny csípőt, és lehajolt, hogy szájával járja be a széles mellkast. Imádta, hogy Harry nem szőrös, csak a köldökétől indul egy keskeny csík, ami a nadrágja alá vezet. Lou alig várta, hogy ott is kicsomagolja, de még próbálta húzni az időt. A múltkori kapkodás után most szerette volna kipróbálni, milyen, amikor ráérősen kényeztetik egymást, és végre kicsikarhat Harryből néhány hangosabb kiáltást, amit legutóbb mellőzniük kellett.
  Ahogy a szájába vette a rózsaszín, hegyes kis csúcsot, Harry azonnal fellökte a csípőjét, egyértelmű jelét adva annak, hogy a két erogén zóna közvetlen kapcsolatban áll. Louis elmosolyodott, de azért folytatta a kínzást, és körbenyalogatta a bimbót, mielőtt az ajkai közé vette és szívogatni kezdte.
  Harry lezárt szemhéjai mögött színes karikák táncoltak, amiket néha fehér csillagok váltottak fel, ő pedig élvezte a vetítést, de nem kevésbé a türelmes izgatást, amit Louis vitt véghez rajta. A csípőjén ült, kerek fenekével szüntelenül körözve Harry fájdalmasan feszülő péniszén, és megállás nélkül szopogatta hol az egyik, hol a másik mellbimbóját. A keze sem volt tétlen, Harry oldalán siklott le-fel, óvatosan kitapasztalva csikis-e, de amikor rájött, hogy bátrabban is hozzáérhet, belemarkolt a v-vonala feletti puha párnába, ami tökéletesen illett a tenyerébe.
  – Mit szeretnél? – kérdezte Louis, forró leheletével simogatva a végletekig felizgatott bimbót.
  Harry egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem is tudta, igazából melyik felállás tetszene jobban.
  – Azt hiszem, ma maradnék a hátamon… – felelte egy kis fejtörés után.
  Louis felkuncogott, és finoman megharapta az ágaskodó csúcsot, aztán, amikor Harry feje felemelkedett, és az ujjai a hajába túrtak, elengedte, hogy áthajoljon a másikra.
  – Ez nem egzakt válasz. Ebből nem derül ki, hogy én dugjalak meg, vagy beleüljek a gyönyörű, hatalmas farkadba…
  Harry mindkét lehetőségtől képes lett volna eszméletét veszteni, úgyhogy belemarkolt az ujjai között csúszkáló selymes hajba, és felhúzta Louis fejét.
  – Eddig a passzív szerepre voksoltam, de most, hogy felajánlottad a lehetőséget… Azt hiszem, alaposan megkefélném a gyönyörű kerek seggedet.
  Louis-on volt a sor, hogy önkéntelenül rányomja magát Harry kemény szerszámára, és most ő volt az, aki felnyögött. Hirtelen úgy érezte, elfogyott a levegő, és valamiért a külvilág is elolvadt egy pillanat alatt.
  Nem volt ideje, hogy feldolgozza a hirtelen rátörő elemi vágyat, mert Harry erős karjaival egy másodperc alatt maga alá fordította, és a combjai közé helyezkedett, majd ledobálta végre a vastag kabátot és az ingét is, aztán felrántotta Louis pulcsiját, ami nagy volt rá, és eddig eltakarta törékeny testét.
  – Imádom a hasadat! – jelentette ki Harry, és máris lejjebb csúszott, hogy a kis, kerek pocakba fúrja az arcát, aztán nyálas csíkokat hagyva csókolgassa, harapja a finom húst.   Louis nyöszörgött, mert bár nem mondta, Harry azonnal telibe trafálta a nagy kedvencét.   Néha szégyellte, hogy vékony alkata ellenére van egy kis hasa, de ha őszinte akart lenni, inkább olyan pasira vágyott, aki értékeli ezt a kis hibáját, vagy talán még szereti is. Mert ő teljesen megvadult, ha valaki a hasát cirógatta vagy csókolgatta.
  Beletúrt a göndör fürtökbe, miközben jóleső torokhangokat hallatott, és hagyta, hogy Harry kigombolja a nadrágját, aztán azt is, hogy levegye róla, az alsójával és a zoknikkal együtt. Nem gondolta volna, hogy ő lesz hamarabb meztelen, bár nem is volt az, mert a vastag kasmírpulcsi ott redőzött a mellkasán. Fel akart ülni, hogy levegye, de Harry keze visszanyomta a matracra.
  – Lécci, ne vedd le! Annyira izgató rajtad ez a három számmal nagyobb pulóver. Valamiért rángatózni kezd a farkam, ha ránézek.
  Louis elmosolyodott, megfogta Harry állát, és felhúzta, hogy végre egy kicsit visszakapja a száját. Amikor a nyelvükkel simogatni kezdték egymást, Louis lenyúlt, megkereste a hatalmas, szögletes kezet, és a pulóvere alá húzta, hogy Harry a puha anyag alatt simogassa.
  – Olyan selymes a bőröd – állapította meg Harry, és közben a csípőjével finoman imitálta a mozdulatokat, amiket nemsokára élesben szeretetett volna kipróbálni, így viszont Louis golyóit masszírozta velük, és a farkát dörzsölte, ami kettejük közé préselődött.
  – Összekenjük a gatyádat – mondta Louis halkan, mire Harry a térdeire támaszkodva felemelkedett, és lenézett az előnedvtől csillogó, gyönyörű péniszre, aztán elmosolyodott.
  – Mindegy, mert már eláztattam… – vallotta be, aztán feltolta magát, és gyorsan levette a maradék ruháit. Louis is felemelkedett, mégis kibújt a pulcsijából, majd hátrahúzott karjaira támaszkodva nézte a fiút, akinek minden mozdulatából hihetetlen erő és energia sugárzott. Izmok vibráltak a karjain, erek duzzadtak a kezein, és a mellizmai megugrottak, ahogy lecibálta a nadrágját. Louis alig tudta elhinni, hogy egy ilyen pasi van az ágyában.
  Harry felnézett rá, egy percre összekapcsolta a pillantásukat, és a tekintetében ezernyi ígéret lángolt, aztán lehajolt, ismét Louis hasát csókolgatta, majd megnyalta a makkját, mielőtt a szájába vette, és a torkáig engedte a péniszét. Louis feje hátrabicsaklott, de nem feküdt vissza, mert nézni akarta, amit a fiú művel vele. Így viszont tökéletesen kirajzolódtak a kulcscsontjai, amik Harry vágyát korbácsolták az egekig. Felnyúlt, két kézzel fogta meg Louis vállait, és hüvelykujjaival cirógatta a kis gödröket, amik szabályos árkokká mélyültek, amikor Louis kifújta a benntartott levegőt.
  – Istenien szopsz! – mondta rekedt hangon Lou, amitől Harry farkából kövér cseppek buggyantak ki, és hullottak a paplanra. – De így nagyon hamar elmegyek – tette hozzá Louis, és a szavaiból kicsendült a félelem. Harry sem akarta, hogy olyan gyorsan végezzenek, mint az első alkalommal, úgyhogy egy utolsó – az eddigieknél is mélyebbre engedő – bólintás után hagyta, hogy Louis farka kicsússzon az ajkai közül, aztán megmarkolta a csípőjét, és hirtelen megfordította. Louis levegőért kapkodott, amikor a lábait is feltolta, és szó szerint minden bevezetés nélkül széthúzta a fenekét.
  Harry akkorát nyögött, ami bezengte a szobát, mert a látvány sokként hatott rá. Louis minden porcikája tökéletes volt, de a segge, az felülmúlt mindent, amit valaha látott. Úgy érezte, attól el tudna élvezni, ha nézi, ezért gyorsan behunyta a szemét, és emlékezetből hajolt előre, hogy csókolni kezdje a hihetetlenül kerek feneket, míg ujjaival belemart a ruganyos félgömbökbe.
  Louis felkiáltott – bár ezt Harryből szerette volna kiváltani –, és zihálni kezdett, amikor a selymes, forró nyelv közeledett a céljához. Nem igen volt még része ilyesmiben, úgyhogy várakozás izgalma vegyült zavarába. Ez a fajta kitárulkozás, a gátlások nélküli, mindent odaadó szex még nem szerepelt a tapasztalatai között. De már most tudta, hogy ezután nem éri be kevesebbel.
  Harry is úgy érezte, Louis-val nincsenek határok, sem gátak, amiket át kell szakítani. Csak a vágy volt, az ösztönök, és a tudat, hogy bármit megtenne, amit a fiú kér tőle. Óvatosan fedezte fel az érzékeny területet, először az ajkaival, nyelvével kitapasztalva, hogyan kergesse őrületbe Louis-t, aztán, amikor érezte, hogy a szoros izmok picit ellazulnak a kényeztetéstől, hosszú ujjait is bevette a játékba. Simogatta, finoman masszírozta, és csak akkor nyomta be a mutatóujját, amikor Louis csípője hátrafelé mozdult, egyértelmű jelét adva annak, amire vágyik. Mindketten benntartották a levegőt, és Louis volt az, aki először kiengedte, mivel kénytelen volt lihegésre váltani. Harry ámulattal nézte, ahogy az ujja ki-be csúszik a szűk, mégis hívogatóan puha résben, és érezte, hogy forró cseppek pöttyözik a saját combját. Nem törődött vele, inkább átnyúlt Louis lábai között, finoman megcirógatva a kicsi, feszes heréket, aztán marokra fogta, és pumpálni kezdte a farkát. Lou kis keze azonnal odakapott, és a fejét is felemelte, amit eddig a párnán pihentetett.
  – Neh! – nyögte egy nagy sóhajjal. – Így is lehet, hogy elélvezek!
  Harry arcára önelégült vigyor telepedett, de azonnal elengedte, és amikor visszahúzta a kezét, elégedetten nyalta meg az ujjait.
  – Szeretem az ízedet. Mindenütt finom vagy – suttogta, aztán lehajolt, és beleharapott a feszes fenékbe, ami csak rá várt.
  – És mi lenne, ha megdugnál végre? – kérdezte Louis, enyhe sürgetéssel a hangjában.
  – Hová sietsz?
– Csak nem szeretnék előbb elmenni, mint ahogy bennem lennél.
  Ez elfogadható magyarázat volt, és ha Harry őszinte akart lenni, benne ugyanez a félelem vert tanyát. Rettegett, hogy elsül abban a pillanatban, ahogy az ujjai helyére illeszti a farkát.
Nagyot nyelt, aztán megköszörülte a torkát.
  – Gumi? Síkosító?
  – A fiókban – mutatott az éjjeliszekrényre Lou, anélkül, hogy felemelte volna a fejét.
Végletekig fel volt izgulva. Igazság szerint életében nem várta még ennyire, hogy megdugják. Általában ő volt az aktív, és nem is volt igénye arra, hogy valaki belé hatoljon, de most, Harryvel egészen más volt. Imádta a kiszolgáltatottságot, a kissé fura helyzetet, hogy égnek álló seggel, teljesen kitárulkozva áll négykézláb, a fiú pedig rajta legelteti a szemét, arról nem is beszélve, hogy az orális izgatásnak ez a fajtája azonnal felkerült a toplista élére. Ha tudta volna, micsoda fantasztikus érzés, már rég átállt volna a másik oldalra – gondolta, de aztán helyesbített, ugyanis ezt csak és kizárólag Harryvel tudta elképzelni. Az igazság az, hogy tulajdonképpen mindent csak Harryvel tudott elképzelni ebben a pillanatban. Ágyő, kellemes masztik Colton Haynesszel. Halkan felnevetett a gondolattól, mire Harry előrenyújtózott mellette, és kisimította a Louis homlokába hulló tincseket.
  – Min szórakozol ilyen jól? – kérdezte, és hatalmas zöld szemei Lou arcát pásztázták.
  – Az az igazság, hogy rájöttem, ezután valószínűleg nem tudom majd kiverni egy filmszínész képére, mivel már most felülírtad az összes fantáziámat, amit valaha képes voltam kitalálni – vallotta be őszintén Louis, amitől Harry szája is vigyorba szaladt, és behajolt, hogy egy puszit nyomjon Louis szájára.
  – Ha tudnád, nekem mik szerepelnek még a terveim között… – mondta, és közben felgörgette az óvszert, egészen közel Louis arcához, akinek összefutott a nyál a szájában, úgyhogy gyorsan odahajolt, és bekapta a méretes darabot. Harry felszisszent, és a hasa megfeszült. Nem volt felkészülve erre az impulzusra, és ha őszinte akart lenni, épp azon igyekezett, hogy egy kis időt nyerjen, ami alatt le tud higgadni. Erre azonban esélye sem volt, mert Lou úgy cumizott, mintha egész életében erre készült volna, és olimpiai versenyszám lenne. Harry nem tudott szólni, és arra sem volt képes, hogy lehúzza magáról, mert annyira tökéletes volt és olyan végtelenül izgató. Inkább benyálazta két ujját, aztán átnyúlt, és felnyomta őket Lou-ba. Az erős szopás azonnal nyögdécselős szopogatásba váltott, mert Louis képtelen volt koncentrálni, így Harry kiszabadította a farkát, és a térdein csúszott vissza az izmos combok közé. Nem vette ki az ujjait, hanem beigazította magát, aztán az egyik mozdulatnál az ujjai helyett hirtelen a farkát nyomta be, egyből tövig. Lou ismét felkiáltott, mélyről és hangosan, aztán olyan nyögésbe és szitkozódásba kezdett, mint akit kínoznak, még sem adja meg magát.
  – A kurva életbe, Harold! – zihálta, majd ismét hármat nyögött.
  Harry halkan nevetett, előrehajolt, Louis lapockáját csókolta, és közben egyre erőteljesebben mozgott, óvatosan helyezkedve. Kutatott a pont után, amit amikor eltalált, Louis teste elolvadt, és Harrynek át kellett fognia a hasa alatt, hogy ne rogyjon az ágyra.
  – Ó, drága Istenem! Ez nem lehet igaz – préselte ki magából Louis, aztán sikkantott egyet, amikor Harry végre telibe találta a prosztatáját.
  – Azt akarom, hogy csak a farkamtól élvezz! – adta ki az ukázt Harry, és bár Louis eddig ezt mendemondának gondolta, most be kellett látnia, hogy tévedett. A gerincéből kezdve építkezett egy érzés, egy feszítő, fájdalmasan kéjes érzés, ami robbanással és teljes megsemmisüléssel fenyegetett. Valahol fent, a háta közepén érezte az epicentrumot, és amikor mindent elöntött a kínzóan tökéletes gyönyör, Louis vagy fél percig azt hitte, deréktól lefelé lebénult. Csak akkor könnyebbült meg, amikor Harry – még egyszer erőteljesen megütve a titkos pontot –, szintén elélvezett, erőteljesen pulzálva, minden apró, koordinálatlan mozdulattal mélyebbre hatolva a testében, bár ez szinte lehetetlen volt már. Ezt viszont mind érezte, és ez – a fájdalommal határos kéjen kívül –, megnyugvással töltötte el. Aztán örült, hogy Harry végre engedte elterülni az ágyon. Szétesni, elolvadni, belesüppedni a puhaságba, és közben magán érezni a súlyos, izzadságban fürdő testet, ami ezt a csodát elhozta neki.

.

All I Want For Christmas Is You 9. rész

9.

  Louis a szokásosnál is unottabban és utálatosabban szolgált ki. James egy darabig figyelte a mosogató mellett állva, de egy idő után nem bírta ki szó nélkül.
  – Haver, ez így nem lesz jó. Eddig se dübörgött a kocsma, de ha kiutálod a törzsvendégeket, akkor felkopik az állunk.
  – Oké, akkor szolgálj ki te! – válaszolta dühösen Lou, és odacsapta a vállán lógó asztalkendőt.
  – Nehogy már te legyél megsértődve! – mondta James, és maga elé kanyarított egy kötényt, ami majdnem kétszer körbeérte Louis-t, de neki csak a hasa alá jutott belőle.
  – Nem vagyok – hazudta Lou, de a szája vonallá volt préselve, és a szemei villámokat szórtak.
  – Mi a bajod? – kérdezte Corden, miközben mosolyogva tett két sört a pultnál üldögélő öltönyös fazonok elé.
  – Semmi! – vágta oda Louis, aztán nagy dirrel-durral nekiállt feltölteni a hűtőt.
  – Oké… – felelte James, és megrántotta a vállát. – Ha nem mondod el, és közben játszod a mártírt, akkor csináld!
  Louis még egy percig csörömpölt a sörösüvegekkel, de aztán egy nagy sóhajjal megfordította az üres rekeszt, lerogyott rá, és a térdére könyökölt.
  – Ma sem jött el…
  – Kicsoda? A göndör szépfiú?
  – Aha… Se tegnap, se ma… Niall szerint van még remény, de most őszintén… Ha két napig nem keres, akkor mik az esélyeim?
  – Nagyjából semmi – adott neki igazat James, és mellé húzta a kisszéket, ami a pult alatt állt. – De ha ennyire megfogott, akkor miért nem keresed meg te?
  – Én? Azt sem tudom, hogy hívják, melyik óvodában dolgozik… Nem tudok semmit. Hol keressem? Hogyan?
  – Nincs olyan sok óvoda ezen az isten háta mögötti helyen. És nem hiszem, hogy olyan sok óvóbácsi lenne. Én speciel egyet se láttam még… Szerintem a Harry név is elég hozzá, hogy az interneten rábukkanj.
  Louis felpillantott rá, látszott, hogy mérlegel, aztán mosolyra húzódott a szája. De mire kimondta volna, amit gondol, már le is hervadt róla.
  – Jah… De ha akart volna, ő már megtalált volna… Úgyhogy feleslegesen túráztatom magam.
  – Azért egy próbát megér, ha így esz utána a fene! – erősködött James, és megveregette a vállát. – Mit veszíthetsz?
  – Az önbecsülésemet? – kérdezte Louis és féloldalas grimaszt vágott.
  – Ha nem keresed, abba meg bele fogsz őrülni, a kocsma pedig csődbe megy – állapította meg Corden, és Louis-nak be kellett látnia, hogy igaza van. James elővette a tabletet a fiókból, és a kezébe nyomta. – Most pedig keress rá szépen a városi óvodákra, és utána nézd meg a dolgozókat. Egy hangot sem akarok hallani, amíg meg nem találod a cukifiút!
  – Oké! – adta be a derekát Louis, és megnyitotta a Google-t.

***

  Harry ült a hideg és kihalt lépcsőházban és ezredszer nézte meg, hogy mennyi az idő. Este tíz volt már, de Louis-nak semmi nyoma. Amikor odaért, még tele volt reményekkel, és már azt vizualizálta, hogy egymás karjaiba omlanak rögtön az elején, de mostanra az önbizalma a reményeivel együtt tovaszállt, és maradtak a kínzó kétségek. Lehet, hogy a pasijával jön haza, vagy haza sem jön. Ki tudja, van-e társa, esetleg férje… Lehet, hogy nem is lakik itt… – gondolta, és egyre erősödött benne az elhatározás, hogy hazamegy a jó meleg lakásba. Talán majd holnap… – mondogatta magának, és próbált optimista maradni. Ha ma nem sikerül, még van egy napja, hogy keresse. Utána azonban vissza kell utaznia az anyjához, ha legalább szenteste szeretne a családjával ünnepelni. Az azonban nem lesz valami boldog karácsony, ha dolga végezetlenül kell visszakullognia Chesire-be.
  Újabb negyedóra elteltével már a csontjai is fáztak. Belátta, hogy nem maradhat tovább. Hiába volt melegen felöltözve, ennyi ideig egyhelyben ülve már nagyon fázott, és érezte, hogy a lábujjai is elgémberedtek. Egy nyögéssel felállt a lépcsőről, még egyszer visszanézett az ajtóra, amin a 28-as szám állt, majd egy lemondó sóhajjal elindult lefelé.  
  Amikor a földszinti ajtóhoz ért, kintről egy idős hölgy közeledett, hóna alatt hozva egy kis havanesét, akin horgolt, kapucnis ruha és négy apró kis csizma volt. Harry előzékenyen kinyitotta az ajtót, hogy a néninek ne kelljen a kóddal bíbelődnie, majd ki is tárta, és megvárta, amíg az apró öregasszony betipeg.
  – Köszönöm, fiatalember! Jó látni, hogy vannak még jól nevelt ifjak errefelé.
  – Asszonyom! – biccentett Harry mosolyogva, és figyelte, ahogy az öreghölgy leteszi a kutyust, majd meg is simogatja a fejét.
  – Köszönöm a kedvességét! Boldog karácsonyt! – mondta a néni, és elindult a lépcső felé.
  – Ahogy elnézem, idén inkább szomorú lesz, de önnek is áldott ünnepet! – válaszolta Harry egy kis kényszeredett mosollyal az arcán, aztán elfordult, hogy kilépjen a metsző szélbe.
  – Ácsi! – szólt utána a néni. – Egy ilyen gyönyörű és kedves fiatalember miért ilyen szomorú? Csak nem kikosarazták? – Harry egy pillanatig habozott, hogy egyáltalán mit válaszoljon, de aztán megadta magát. Nagyon vágyott rá, hogy valakivel beszélgethessen egy kicsit. – Jöjjön, és igyon egy csésze forró teát! Az mindenre jó. Szívfájdalomra is! – mondta a néni, és meg sem várta a választ, elindult felfelé. A kiskutya csaholva megelőzte, és gyorsan ugrált felfelé. Biztosan neki is fázik a lába – állapította meg Harry, és ő is elindult mögöttük.
  Csak az első emeletig kellett menniük, ahol egy szép pirosra festett ajtó előtt álltak meg, amin egy nagy, fenyőágakkal és fagyönggyel díszített koszorú lógott. A lábtörlőn az volt a felirat, hogy „Légy üdvözölve kedves vendég”, és a sarokban, a lépcsőházi ablak alatt egy gyönyörű kis fenyő állt, arra várva, hogy rákerüljenek a díszek.
  A néni besétált a lakásba, aztán megállt az előszobában, és várta, hogy Harry kövesse.
  – Köszönöm! – mondta a fiú, és azonnal kibújt a csizmájából, ahogy belépett.
  – Fekete vagy zöld? – kérdezte a néni.
  – A zöld remek lenne, Mrs…
  – Winter – mutatkozott be az öreghölgy. – De szólítson csak Annabellnek.
  – Köszönöm, Annabelle!
  – Nincs mit! Magát hogy hívják? – kérdezte a pici, kerek nénike, aki közben levette a kabátját, amit Harry kivett a kezéből és a fogasra akasztott.
  – Harry, Harry Styles – mutatkozott be egy főhajtással a fiú.
  – Illik magához ez a név – jegyezte mag Annabelle, és besietett a konyhába. Harry követte, és nézte, ahogy előveszi a békebeli kannát, aztán odateszi a gázra. – Foglaljon helyet, Harry! – mondta a néni, és a csipkeabroszos asztal mellett álló székre mutatott. Harry lerogyott rá, és önkéntelenül a radiátorhoz dugta a lábait. – Így átfagyott, kedves? – kérdezte Annabell, aki jó megfigyelőnek bizonyult.
  – Igen. Két órát vártam a lépcsőházban.
  A néni felszisszent.
  – Két órát? Ebben a hidegben? Van valami fűtés, de az ablakok ősrégiek, és cúgosak. Meg lehet fagyni – mondta összehúzott szemöldökkel. – Kire várt ennyit?
  – Khm… – köszörülte meg a torkát Harry, és gondban volt, hogyan mondja el, ami a szívét nyomja. – Louis-ra…
  – Óóó… – felelte a néni, és a szeme sarkából figyelte a fiút. Látszott, hogy az agya gyorsan összerakja a dolgokat.
  – Tudja, hogy Louis…? – kérdezte Annabell, mire Harry érezte, hogy elvörösödik.
  – Igen, tudom… Én is az vagyok – szakadt ki belőle, mert a feszültség hirtelen jött ki rajta. Ha a néni ezt nem nézi jó szemmel, jobb ha nem rontja itt tovább a levegőt.
  – Maga is pultos? – kérdezett vissza Annabell, és most kifejezetten csodálkozó arcot vágott.
  Harry leizzadt. Nem erre számított, és seggfejnek érezte magát, amiért nem várta meg az előző mondat végét.
  – Nem. Bocsánat! Másra számítottam… – vallotta be, aztán megdörzsölte az arcát.
A néni harsányan felkacagott.
  – Azt hitte, vagyok olyan neveletlen, hogy arra kérdezek rá, tudja-e Louis-ról, hogy meleg?
  Harry csak bólintott, de megszólalni nem tudott. – Nos, nem… A szexuális orientációjához semmi közöm. De azért arra rájöttem, hogy egy ilyen csinos fiatalember, ilyen kiskutya szemekkel, elkeseredetten… biztosan nem ok nélkül várt rá órákon át.
  – Igazából alig ismerem… Csak egyszer találkoztunk, és az ügynökségtől szereztem meg a címét, ahonnan kiközvetítették Télapónak az áruházba.
  – Télapónak? A mi Louis-unkat? De hát kicsi és vézna – mondta a néni, és közben a filterekre öntötte a gőzölgő vizet.
  – Vagyis nem annak, de be kellett ugrania valaki helyett – mosolyodott el Harry.
  – Akkor nem is tudja, hogy Lou ilyenkor dolgozik? A barátjával van egy kiskocsmájuk, pár sarokra innen.
  Harry érezte, hogy a remény visszatér a szívébe, és alig tudta megállni, hogy fel ne ugorjon.
  – Nem tudtam. Semmit nem tudok! – felelte, és alig várta, hogy a néni folytassa.
  – Lou amúgy minden másnap este dolgozik, de Niall, a barátja most betegszabadságon van, mert szokás szerint összetörte magát. Az a fiú ön és közveszélyes.
  Harry felidézte a rénszarvasjelmezes srácot, és esküdni mert volna rá, hogy csakis ő lehet az.
  – És mondja, Annabell, meddig van nyitva a presszó?
  – Presszó? – nevetett fel a néni. – Nos, így is mondhatjuk, de ez inkább egy falatnyi kis söröző, ahová a megszokott banda jár le meccset nézni, bulizni, vagy csak elütni az időt. Nagyon barátságos, bár a higiénia hagy némi kívánnivalót maga után… De hát három férfi mellett ez nem is csoda. Egy nő sincs abban a kocsmában, aki tudná, mit jelent a tisztaság…
  Harry türelmesen végighallgatta a dolgot, bár egyáltalán nem érdekelte a sarkokban megülő porcicák története. Őt az érdekelte, mikor szabadulhat innen, és rohanhat Louis elé.
  – Szóval meddig vannak nyitva?
  – Jah, bocsánat! Elkalandoztam. Éjfélig biztosan, de ha a vendégek tovább maradnak, a fiúk nem tessékelik ki őket. Nem ritka, hogy csak hajnalban kerül haza szerencsétlen.
  – Értem… – bólintott Harry, és belekortyolt a tűzforró italba, de igazából csak udvariasságból, mert szíve szerint már a kabátját vette volna.
  Annabell nézte, az ajkain huncut mosollyal, aztán, amikor Harry rásandított a szeme sarkából, ismét kipukkadt belőle a nevetés.
  – Mondja meg az édesanyjának, hogy azt üzenem, maga a jó nevelés mintapéldánya! – kacagott, amitől Harry értetlenül nézett vissza rá. – Én már rég az utcán szaladnék – mondta a néni. – De maga itt ül, szürcsölgeti a teáját, miközben azon gondolkodik, hogyan szabadulhatna innen. Menjen már! – legyintett Annabell, mire Harry szája a füléig szaladt. – A háztól jobbra, és meg se álljon a harmadik sarokig! A kocsma a pincében van, és az a neve, hogy Angyal.
  Harry felpattant, fél lábon ugrálva húzta a csizmáit, és a kabátot már a lépcsőházban kanyarította a hátára. Aztán visszalépett, egy nagy cuppanóst nyomott Annabell arcára, és már szaladt is lefelé.
  – Még találkozunk! – kiáltott vissza, ahogy leért a földszintre.
  – Ajánlom is! – integetett a néni, mielőtt Harry kiesett az utcára, mert olyan elánnal lépett ki az ajtón.

***

  – Fantasztikus volt – vigyorgott Niall, aki meztelenül nyújtózkodott a széttúrt ágyban, és hosszú lábait Zayn combjaira fonta.
  – Örülök – mosolygott vissza feketeség, és odahajolt, hogy elérje Ni száját. – Járnál velem? – kérdezte, mire Niall szemei kidülledtek, attól függetlenül, hogy a szája még mindig csücsörített, ahogy addig is.
  – Járjunk? – kérdezett vissza, amikor sokadszori ismétlésre sem tudta másképpen értelmezni Zayn szavait.
  – Ühüm – bólintott a szépfiú, és ismét egy futó csókot lopott.
  – Hát… – mondta Niall, és a szíve a torkában dobogott.
  – Mi az, hogy hááát?! – könyökölt fel Zayn, és a tekintete elfelhősödött. – Tudom, hogy seggfej voltam… És megbántottalak – kezdett bele, miközben minden mondat után egy puszit nyomott Niall állára, és a hüvelykujjával simogatta a borostáját. – De kérlek, adj egy esélyt! Szerintem meg tudok változni…
  – Megváltozni? – nézett zavartan Niall.
  – Mert eddig nem tudtam kapcsolatban gondolkodni, és valahogy nem is éreztem, hogy szeretném, ha hozzám tartozna valaki… De te… te más vagy. Valamiért elönt a düh, ha arra gondolok, hogy más is megérinthet, vagy egyáltalán szólhat hozzád.
  Niall érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet. Nem a hagyományos értelemben vett szerelmi vallomás volt, de Zayn már az érkezésekor bevallotta, hogy beleszeretett, és most olyanokat mond, amik azt bizonyítják, hogy tényleg így érez. A féltékenység eddig szintén ismeretlen lehetett számára, ha csak így tudja körülírni.
  – Nos, én sem repesek a gondolattól, hogy naponta mást cipelsz az ágyadba… – felelte óvatosan Niall.
  – Nem akarok! – fortyant fel Zayn. – Téged akarlak az ágyamba cipelni, és ha lehet, ott is tartani – villantott egy bizonytalan félmosolyt Zayn. – Igazából azt szeretném, ha el sem mennél…
  – Na jó… Álmodom! – nyögött fel Niall, és kihúzódott Zayn alól, hogy fel tudjon ülni. – Biztos, hogy megint elestem és agyrázkódásom van. Aztán arra ébredek, hogy Corden borogatja a homlokom, mint máskor.
  Zayn nem tudta megállni, hangosan felnevetett, aztán ő is felült, meztelen szépségében törökülésbe rendezte hosszú végtagjait, és közelebb húzta Niallt.
  – Ezentúl én fogom borogatni a homlokodat, kezelni a sebeidet, és ápolni, amikor lesérülsz… Végeztem elsősegély tanfolyamot. Újraéleszteni is tudok! – mondta büszkén, mire Niallen volt a sor, hogy felkacagjon.
  – Nos, most, hogy ezt tudom, azt hiszem, igent mondok. Ismerve a képességeimet, kell egy ilyen pasi a háznál.
  Zayn elkapta, az ölébe rántotta, és amikor végre hozzásimult, a nyakába suttogta.
  – Tudtam, hogyha mással nem, ezzel sikerül meggyőzzelek arról, hogy kellek neked…
  – De csak ezért – bólintott Niall, aztán belemarkolt Zayn hajába, hogy felhúzza a fejét.
  – Bocsi, de a monoklid látványa még most is sokkol – csukta be a szemeit Zayn, miközben engedte, hogy Niall a szájára hajoljon.
  – Pedig jobb lesz, ha megszokod. Elég sűrűn töröm össze magam.
  – Akkor ezentúl bukósisakban közlekedsz! Nem engedem, hogy kárt tegyél ebben a gyönyörű arcban – felelte Zayn, és az volt az igazság, hogyha szkafandert írt volna elő, Niall arra is vígan igent mondott volna.


.